Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-15 / 6. szám
4. oldal ^!ÜÜ!3 1981. március 15. Róm. 1:14. versében: “...minden embernek adós vagyok, az örömüzenet hirdetésével. ” Az egész teremtett világ vár, várja Isten gyermekei megjelenését. Téges vár, hogy szolgálatod, bizonyságtételed által, megláthassa a hazavezető utat. Zárkózz be és tölts! — mondja az Úr. Ha megértetted hozzád intézett üzenetét, boldog leszel, aki életével alázatosan ezt mondja: Igen Uram! V. S. * * * JÉZUS BESZÉL AZ ASSZONYOKHOZ Testvérek, ez az asszonyok állomása, — az élet kedves szolgálóié, — kik oly közel vannak az Cr meleg szívéhez, mert ők is fájdalommal adnak életet. Övék az örökös építőmunka: akár főzésnek hívják, vagy mosásnak, a mindennapi élet feladatain keresztül az Isten országa teljesedik ki általuk. Maga a Krisztus jön el otthonukba: ott van a sok kis gyermekarc mögött, 0 nevet kék, vagy fekete szemükben, s Ö ad viszonzást isteni mértékkel az érte végzett fáradságokért. Annyira szerette nővéreinket az Ür, hogy megállt előttünk még a keresztúton is, tartott nekik egy külön oktatást, egy végső intelmet, új búcsúbeszédet, hogy el ne vesszenek örökké azok sem, kik vétettek volna már az élet ellen. Maradt egy út, hogy visszatérjek még: a bánat útja és a könnyeké. Ha tudnak sírni önmaguk felett, s az ismeretlen gyermekek felett: még vár reájuk irgalom az Urnái, s elcsendesül a tipegés szívünkben. Testvérek, ez az asszony állomása. Szentgály Kata Isten segít Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50, 15) Amilyen könyörülő az atya a fiához, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Zsolt 103, 13) Az Úrban reménykedők ereje megújul: szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, de nem lankadnak, járnak, de nem fáradnak el. (Ézs 40, 31) Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Jer 31, 3) Pál apostol azt akarta, hogy a férfiak “felemelt kézzel” imádkozzanak (lTim 2:8) — erről szeretnék többet tudni. * * * Kétségtelen, hogy az ember testtartásával sok mindent ki tud fejezni: gőgöt, alázatot, megadást, de tiszteletet, áhítatot és hódolatot is. A felemelt kezekkel való imádkozás részben ide vezethető vissza. Az imádkozó, Isten felé emeli tekintetét és kezeit, mert onnét várja kérése meghallgatását. A felemelt kezekkel való imádkozás, nem keresztyén eredetű. Már Mózes is gyakorolta, aki mikor népe az amálekiták ellen harcolt, felment a közeli hegyre, kezeit felemelve könyörgött népe győzelméért. “És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálek volt az erősebb” (2Móz 17:11). Mikor az Úr szolgájának a keze elfáradt és lehanyatlott, Áron és Húr tartották, hogy a nép győzzön. Mózes felemelt keze prófétai jel volt, az Úr Jézus keresztjét ábrázolta ki. így elmondhatjuk, hogy a választott nép a kereszt jegyében győzött az amálekiták felett. Látjuk, hogy Mózes szavak nélkül is prófétáit arról a Messiásról, akivel később a Megdicsőülés hegyén társalkodóit a tanítványok ámulatára (Mt 17:3). A felemelt kezekkel való imádkozás szokássá vált a zsidó nép között. Dávid, a 63. zsoltárban ezt mondja: “Áldanálak téged életem fogytáig, a te nevedben emelném fel kezeimet” (5. v.). A 134. zsoltárban pedig ezt olvassuk: “Emeljétek fel kezeiteket a szent helyen és áldjátok az Urat” (2. v.). Mikor Ezsdrás, a fogságból visszatért nép előtt az Úr törvényét olvasta: “Áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és feleié rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre” (Neh 8:6). Ez az imádkozási forma tehát az ószövetségi nép örökségeként maradt a keresztyénségre. Alexandriai Kelemen Kr. u. 192-ben arról ír, hogy az ő idejében a keresztyének között gyakorlatban volt a felemelt kezekkel való imádkozás. Miután elmondta, hogy az imádkozás “az Istennel való társalgás”, így folytatja: “Éppen ezért, ha Hozzá akarunk felemelkedni, emeljük fejünket és kezünket az ég felé.” Ha megfigyeljük a páli igéket azt látjuk, hogy ott az imádkozás külső formájának, mély belső tartalom a velejárója. Pál azt akarta, hogy az imádkozok keze (a kéz itt a lelkiismeretet jelképezi), legyen tiszta és mentes a haragtól és a versengéstől, ami meghiúsíthatja imádságainkat. Gerő Sándor Kipling, 1981. febr. 12. MIÉRT RENG A FOLD? Mint annyi másban, ebben is Megkérdem az Urat: Miféle törvény járja itt? Mutass nekem utat! Hol tenger mélyén háborog A föld, de még nagyon, Hol puszta helyen átrobog, Hol nincs számos vagyon. Hol Róma — rongyát rázza meg S százezre didereg, Hol Allah népe fél, remeg, Szenvedve hideget. Szent áhítatban elmerül Kegyesek serege S a kis-hitűkben gúny derül: Hehehe-hehehe! Miféle törvény járja Itt? Igazságot ki oszt? Az Isten-é? Vagy ki, aki Egyiőképp kifoszt? És szólt az Ür: mért rám perelsz? Üj törvény járja itt. Nem én nyitom, hajói figyelsz, A földnek zárait. Tudósok bűne: bomba szól S a föld mélye remeg. Reakciója: lent, alól, Nyugalmát bontja meg. A föld felett az emberár Észt-vesztve ténfereg. Beérik lassan... ó, be kár! Ki se mentheti meg. Dalolva-játszva fújta csak Az új melódiát: Sarkából fordul — ily szavak! — Egyszer majd a világ. Hát fordul is! És rád szakad A hegy és a halom. De tudja meg ki lát, ki vak: Ezt én nem akarom!
