Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-15 / 6. szám
I 1981. március 15. 5. oldal ELSŐ KÉVE Balog Miklós és Gerzsenyi Sándor verseskötete. A Magyarországi Baptista Egyház kiadványa. Ára: 92 forint. Várakozással, sőt bizonyos izgalommal vettem kézbe a postáról meghozott verseskötetet, Balog Miklós és Gerzsenyi Sándor szolgatársaim közös könyvét. Nemcsak én vártam már erre az alkalomra, hanem közösségünk ezer és ezer verskedvelője. Talán izgalmammal sem voltam egyedül. Úgy érezzük: nagyszerű dolog történik, amikor egyházunk megbecsült szolgái talentumaikkal ország-világ előtt bizonyságot tesznek Mesterükről, hitükről, életükről. Vagyis: tehetnek! Mert ez talán még nagyszerűbb. Hiszen tehetségük, szorgos munkájuk, a közösségünk versigénye mellett a kötet kiadásához még sok minden másra is szükség volt. Magam is elvárom azt a szép rendet, békességes viszonyt, amelyben megszólalhat bárki, akinek építő mondanivalója van — elvárom és örülök is neki! Szép ez a kötet, és jó, hogy végre itt van. Régóta vártunk rá. A Békehírnök olvasóinak nem szükséges bemutatni a szerzőket. Őket is, írásaikat is jól ismerik. Az Előszó néhány életrajzi adata, s a szerzők pársoros vallomása költészetükről jól szolgálják az olvasót. Huszonöt év versei közül válogattak. Volt miből. Balogh Miklós verseit olvasva, úgy tűnik: bármennyit tudna írni, olyan könnyedén találja meg a rímet — közösségünk jól megszokott versformáiban, hogy már csak az alkalom hiányzik a vershez. Formában, a mondanivalóval fölkészült tanító, vitázó, prédikáló, aki minden alkalmat megragad, hogy jóra, engedelmességre, szenvedések türelmes hordozására, hálás örömre intsen. Balogh Miklós szereti — és vele mi is — a klasszikus versformákat. Időmértékes versei a legkiválóbbak. Föltételezem, hogy nyelvünkön baptista toliból ilyen jó hexaméterek még nem születtek. Szonettkoszorúja is nagyszerű. Művészete a régi baptista hagyományok méltó folytatása. Ennek lényeges eleme, sőt célja is a gyülekezeti használat. A paraneikus (oktató-tanító) stílus jellemző rá. Frissek és szükségesek a családról, a hitvesről, a házasságról írt versei. Gerzsenyi Sándor versei arra engednek következtetni, hogy válogatása nemcsak számszerűségi alapokon nyugszik. Azokat a verseit válogatta — néhány kivétellel —, amelyeket már szeretünk, vagy megszerettünk, mihelyt elolvasunk. A néhány kivételnek én azért örülök, mert azokat most fogják megszeretni azok, akik a versben nemcsak istentiszteleten elszavalható anyagot keresnek, hanem a lélek kitárulkozását, a nehezen elmondható, de sejtett gyötrelmeink, küzdelmeink kifejezését is. Meg fogják szeretni, akik az őszinte, kritikus szót szeretik. Legtöbbször ugyan önmagát kritizálja, de velünk sem kíméletes — és ennek csak örülhetünk. Ez a merész, őszinte hang hatja át a négy nagyszerű kötetzáró — novellát is. Gerzsenyi Sándor sorait verselő hitelődeink hagyományán túl nagy nemzeti költőink hangja is gazdagí-LEVÉL AUSZTRÁLIÁBÓL Kedves Vadász tv. az Úrban! Immár több hónap óta, majdnem egy éve, hogy írni akartam. Kegyelem, béke, öröm az Úr Jézus nevében. Örömmel gondolok vissza amerikai és kanadai útunkra, a megismert testvérekre, rég nem látott szüléinkre, testvéreinkre és ismerőseinkre. Sok testi-lelki tapasztalattal értünk haza. Öröm volt mindenütt a találkozás és bánatteljes (keserves) a búcsúzás. Sok-sok élmény maradt az alhambrai gyülekezetről, valamint a Menházról. Drága volt a kedves testvérekkel a találkozás, de amikor az “Isten áldjon míg viszontlátunk”, énekelte a gyülekezet, összeszorult a torkomban az ének. Szép volt a Húsvétot együtt tölteni gyülekezettel és szüléinkkel, az egész Katona családdal együtt. Vajon megismétlődik-e ilyesmi mégegyszer. Az Úr tudja, fő az, hogy Őt szolgáljuk híven és az örökkévalóságot együtt töltjük majd Mesterünknél. Örültünk annak is, hogy a Mentotta. Szeretheti a Nyugat költőit, tőlük nemcsak színt, de nyitottságot és merészséget is tanult. (A kötet verseit elolvasva fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az Első kéve verseskönyv, és nem szavalókönyv. Ez azt jelenti, hogy az értékes kötet versei hasznosak az olvasásra, alkalmasak a lelki épülésre, de közülük néhány olyan bensőséges és egyéni hangvételű, hogy az istentisztelet nagy nyilvánossága előtt elmondva, hangulatuk szertefoszlana. — A szerk.) Szerzőink elsősorban nem költők, hanem lelkipásztorok, mint ahogy az előszóban Gerzsenyi Sándor írta magáról, ezért ahhoz a munkához is és további alkotásaikhoz nagy szükségük van nyitottságra, bátorságra, elszántságra, és kíméletlen harcra önmagukkal szemben. Vívódásaikkal együtt szeretjük mindkettőjüket. Mert egyformák, s most, hogy egy kötetben sorsközösséget vállaltak egymással, látjuk, mennyire másak. Az ajándékozó Úr élvezhető gyümölcsei a nagy közösség termő ágán. háznál is lehettünk, és hogy a testvérekkel — akikről sokat olvastunk, az Evangéliumi Hírnök lapjain, stb. — megismerkedhettünk. Mindig olvassuk a Kish tv. jelentését az E.H.-ben, de hogy mikor van rá ideje ezt megírni, azt még ma se tudom. Reggel fél hét már ott találta a Menháznál és késő estig lót-futott, organizált, elrohant, visszarohant, az építkezésnél tevékenykedett, a lakóknak szolgált az Igéből, s felesége ugyan így tölti napjait. Nagyon szép hely ez az Otthon, csak tőlünk nagyon messze van, ugyanis hátra van még majd 40 év, amíg nyugdíjba kell mennem. Ha Krisztus addig is vissza nem jön. A New York-i gyülekezettel nem sikerült találkozni, csak a kedves Háló testvérékkel. Áldott népek ők is. A torontói testvérekkel egy vasárnap délutánt töltöttünk. Itt is találkoztunk drága testvérekkel. Detroit is kimaradt, csak átutaztunk rajta, hétköznap volt, és ott sem találkoztunk testvérekkel, bár nagyon szerettünk volna. Amíg oda voltunk, de azután is, több jó és nem jó történt közössé=W= =x= =H= Misszió mezőkről... 1
