Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-03-15 / 6. szám
1981. március 15. 3. oldal hittel...” B (V) Legutoljára szóltam arról, hogy egy betegünket az ifjúság csoportosan látogatott meg. Amikor a beteg már könnyebben érzi magát, csak még nem tud gyülekezetbe menni, akkor az ilyen látogatás sok áldást oszthat. Ezt már többször megtapasztaltuk, így, mivel említett betegünk már a teljes gyógyulás útján haladt, a szándék helyes volt. Azonban valahol mégiscsak hibáztunk — gondoltuk —, amikor rövidesen arról értesültünk, hogy testvérünk látogatásunk óta rohamosan gyengült. Életerőt, akaratot vesztett, még akkor is, amikor az orvosok továbbra is jó eredményről értesítettek. Sokáig gondolkoztunk, hogy mi lehet magatartásának az oka, míg egy alkalommal titokban elmondta fájdalmát. Elmondta, hogy akkor ingott meg hite, gyengült meg “akarata”, amikor a látogató testvérek jóindulatúig, de többféleképpen imádkoztak a betegágynál. Az egyik határozottan gyógyulásért imádkozott, a másik meg azt kérte, hogy “ha akaratoddal megegyezik, gyógyítsd meg”... Aztán távozásunk után elkezdett töprengeni... Azon rágódott, hogy hátha nincs joga, vagy alapja arra, hogy elhigyje, hogy meggyógyul. Hát ha nem egyezik meg ez az Isten akaratával. Töprengése kételkedéshez, majd hit és “akarat” vesztéshez vezetett. Még élt egy pár hónapig, de soha többé nem volt ugyanaz a bátor, erős lélek, mint azelőtt, aki “akar meggyógyulni”. Felvetődik bennünk a kérdés: Hát helytelen volt azt kérni, hogy csak akkor gyógyuljon meg, “ha ez Isten akaratával megegyezik”? Lehet valaha is, helytelen Urunk akaratát igényelni? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést az alábbiakban több pontban: 1. Meg kell állapítanunk, hogy Isten akaratát kívánni, mindig helyes, de mi ezt a fenti szavakkal csak akkor fejezhetjük ki így, ha saját magunkról van szó. Másokat nem ajánlhatunk oda a szenvedésre (ha nem akarod, hadd maradjon beteg), mert ezzel nem csak hitét gyengítjük, hanem finoman ítéletet is gyakorolunk (talán kell neki a betegség) — mint Jób barátai tették. 2. Amikor határozottan gyógyulásért imádkozunk, nem kell félnünk attól, hogy helytelent kérünk és helytelent kapunk (meggyógyul az, akit Isten nem akart meggyógyítani), mert az ígéret az, hogy csak azokat a kéréseket adja meg Atyánk, amelyek Akarata szerint valók (I. Ján. 5:14). 3. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy amikor egy szenvedőért úgy imádkozunk, hogy “gyógyítsd meg ha akarod... ”, akkor a beteg amúgyis érzékeny lelke kételkedni kezdhet, majd hitet, “akaratot” veszíthet. 4. Amikor pedig imáink által hit és akarat vesztésre jut, akkor ezzel egyúttal imameghallgattatási akadályhoz is ér, mert az ígéret úgy szól, hogy (csak) a “hitből való imádság tartja meg a beteget”. Kételkedésnek nincs helye, nincs meghallgattatásra ígérete! 5. Amikor valamiért határozottan és hittel könyörgünk, akkor ezt a Jézus nevében és az Atya dicsőségére kérjük. Ebben benne van amúgyis az a tény, hogy csak arra vágyunk, amit O is akar, amiből áldás származik. “Csak egy korsó olaj” “Kiálta egy asszony... férjem meghalt... eljött a hitelező, hogy elvigye mindkét gyermekemet, hogy neki szolgái legyenek. Mondd meg nekem, mi van a te házadban? Csak egy korsó olaj!... Kérj szomszédaidtól üres edényeket, zárkózz be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból, mindegyik edénybe... Bezárkózott az ő fiaival, azok hordák neki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett. Monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény. Es akkor megállott az olaj. Elmondd ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat és fizesd ki hitelezőidet: te pedig és a te fiaid, éljetek a maradékból." (II. Kir. 4. r.) * * * “Mond meg nekem, mi van a házadban?” — “Csak egy korsó olaj.” Minden hivő házában kell olajnak lenni (Róm. 8:9). Lehet, hogy kevés van, de ha az Úré vagy, egészen biztos, hogy valamennyi van, és ez a kevés elég lesz arra, hogy Isten megáldja. Az Úr mindig azzal kezdi Bár hittel kérünk, de nem erőszakoskodunk. Nem az a magatartásunk, hogy “mindenáron” követeljül kérésünk megadását. Ennélfogva gyógyulásáért imádkozni nem helytelen. A fentieket összegezve tehát mondhatjuk, hogy amikor beteget látogatunk, akkor szabad, sőt helyesebb kérni a határozott gyógyulást. Kérni “hittel, semmit sem kételkedvén", mert a hitből való imádság megtartja a beteget. Helyesebben ilyenfajta imáról a továbbiakban is biztatni, így hitet és akaratot gerjesztünk és “igaz istentiszteletet” gyakorolunk. Aztán, ha egy-egy alkalommal Isten mégis úgy dönt, hogy valamelyik testvérünk nagyobb dicsőséget hoz nevére gyógyulás nélkül, akkor nem vádolhatjuk magunkat, sem betegünket azzal, hogy a mi befolyásunkra hit és akarathiány következtében maradt beteg. Mindig így kell imádkozni a betegágynál? Legtöbbször. A kivételes esetekről, majd legközelebb beszélgetünk. Mátrai Mihályné munkáját, ami van. Mi a keveset gyakran figyelmen kívül hagyjuk, sopánkodunk, és nem teszünk semmit sem. Pedig a sarokba állított olajos korsóban nincsen erő. Te vagy a korsó! Az olaj: Isten Szent Lelke, az üres korsók környezeted. Kész vagy-e elzárkózni a külvilágtól, hogy az Úr szavának engedelmeskedjél? Kész vagy-e, engeded-e betölteni magadat? Ne félj attól, hogy elfogsz fogyni. Ha van benned egy kis erő, egy pár csepp öröm, egy parányi szeretet, egy picinyke bátorság, csak keress üres edényeket, add tovább megtöltve és meglátod: több erőd, nagyobb örömöd, túláradó szereteted, óriási bátorságod lesz. Nem kell messze menned. Van barátod — ismerősöd —, munkatársad? Engedd kitölteni magadat, hogy éltető erővé légy. Hozd mozgásba, töltsed az olajat ameddig felhangzik: Nincs több edény! Istennek csodái csendben mennek végbe. Menj be titkos kamrádba, menj be, hogy legyen olajad, hogy kifizethesd adósságodat. Hogy mi az adósságod? Pál apostol mondja NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnök: Fülöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Austin
