Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-01-15 / 2. szám
4. oldal 1981.január 15. NOK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy József né WWS^A Női konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnöki Fttlöp Árpádné Pénztáros: Mrs. Henry Austin Édenen kívül 1979 nyarán alkalmunk nyílt keresztülutazni a Nevada-sivatag egy részén. Szívszorítóan kopár, sivár, forró hely az. Nemrégen pedig egy képet láttam egy emberpárról, akik az ilyen homokos, sivár pusztaság egy darabján próbáltak verejtékes munkával valami kis zöld kerti növényt meghonosítani. Az Édenből kiűzött első emberpár volt az. Igaz, a kép csak fantázia szüleménye, de képes-e az ember hűen ábrázolni azt a borzasztó veszteséget, amit a csodálatos Edénkért elvesztése jelentett? A szépség és bőség kertjéből hirtelen a sivár pusztaságba jutni! Azt mondja a zsoltáríró: “Csak az engedetlenek laknak a sivatag helyen” (Zsolt. 68:7). Ősszüleink az engedetlenség miatt vesztették el a paradicsomot. Ma is így van ez. Ahol két ember van, a sátán is ott van. Ami az embereket egymásnak, vagy Istennek ellenségévé teheti, az a bűn. Az isteni rendelés szerint az emberek szaporodtak, sokasodtak, de velük együtt sokasodott a bűn is. Isten bús haragjának büntetése alól csak az igaz Noé és családja menekült meg. De nem kellett hozzá egy emberöltő sem, még az ő életében újra erőre kapott a bűn. És az ember mindezideig nem vitte saját erejéből annyira, hogy visszakerüljön az Édenbe. “Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14:3). Ebben a sivatagi állapotban pedig boldogtalan az ember. Megoldatlan problémáira megoldást keres, boldogtalansága helyébe boldogságot. De nem ott keresi, ahol van! O, de sokan remélnek megoldást ilyen gyógymódoktól: Környezetváltozás, utazgatás, szórakozás, szerelem, ital, vagy kábítószer mámora, és mindenek felett a pénz, minél több pénz! S az elkeseredett, kiút nélküli életből fakad a bosszúvágy, a gyilkolás, a szörnyű fegyverek, a pusztító háború gondolata. Néha egy-egy televíziós reklám két perce elég ahhoz, hogy döbbenet és fájdalom fogja el szívünket a mikrofon előtt éneklő, zenélő, groteszk megjelenésű, extázisbán vonagló fiatalok láttán, akiket száz és száz fiatal ugyanilyen extázisbán hallgat. Az erősítő túlharsog mindent, szinte velőkig hatol. Hogyan is lehetne ilyen fülrepesztő zajban meghallani azt a halkés szelíd hangot, amit Illés hallott a kősziklánál? Van-e olyan hatalom, amely ezeket a fiatalokat megállíthatja a veszedelembe vezető úton? “Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat. ” ‘‘Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt” (Zsolt. 68:7,4). Vajon meg tudjuk-e méltóképpen köszönni Istennek a mi belső csendességünket és azt a drága hajlékot, NOVÁK KÁROLY 1980. nov. 26-án, az esti órákban kaptuk a meglepő, szomorú hírt, hogy e sorok írójának és feleségének lelki testvérét, közeli jó barátját Novák Károlyt, az Úr hazaszólította. Kedves leánya Betty, és férje Joe Vigyikánek otthonába, ahol a nagyszámú Novák család tagjai együtt voltak, hogy a háladási ünneaz Ő házát, ahol csendben leülhetünk lábainál, kívül hagyva a világ zaját? Tudjuk, hogy az Edent elvesztettük, de tudjuk azt is, hogy hol található meg. Szívből énekelhetjük a gyülekezetben: “Ahol Jézus, ott van a menny!” Ez nemcsak a vasárnapot, nemcsak a gyülekezetét jelenti számunkra, hanem az O állandó jelenlétét. Ha Ő velünk van, nem lakozunk a sivatag helyen. De, ha engedetlenség férkőzik életünkbe, akkor újra odakerülünk. Az Ádám felé hangzó isteni kérdés ma is megszólít: “Hol vagy?” Sivatagban, vagy az Édenben? Megmutattad-e más valakinek a megoldatlan életek egyetlen megoldását: a kereszten függő Jézus Krisztust? “Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ózonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek” (Róma 5:19). Oláh Lajosné pet együtt ünnepeljék. Károly testvérünk a legjobb hangulatban, minden betegség látszata nélkül, mint hentesmester, az ő tisztsége volt, hogy az ebédhez előre elkészített pulykát feldarabolja. Alig fogott hozzá, összeesett és nemes lelke itthagyta a földi sátorát. A család tagjai bármennyire is próbálták visszahozni, nem sikerült, ő már megízlelte az örökélet valóságát. Távozása, különösen meglepő volt azért, mert kedves felesége már évek óta gyógyíthatatlan betegségben szenved, és Károly volt aki mellette volt éjjelnappal, hogy minden szükségét kielégítse, az imaházban is csak minden második vasárnap jött és tisztelet után sietett haza, hogy sokáig ne legyen egyedül. Megboldogult testvérünk 1906. június 6-án született Fort Wayne, Indiana államban, 2 éves korában szülei Budapestre költöztek, 20 éves korában jött vissza az Egyesült Államokba, Canton, Ohioba, ahol mesterségével kapcsolatban egy húsgyárban kapott alkalmazást. Ott ismerkedett meg Opnis Máriával, kivel 1931. okt. 31-én házasságot kötött. 1941-ben jöttek Kaliforniába, Los Angelesbe és már az első nap, ideérkezésük után, megismerkedtek e sorok írójával és feleségével, akik pártfogásukba vették úgy lakás, mint munkalehetőség terén. Testvé-
