Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-01-15 / 2. szám
1981. január 15. 3. oldal mennyi általunk elfogadott elöljáróra nézve, hiszen a társadalom elöljáróját — és az állam valamennyi szervét — Isten rendelte ki, sőt ezek a fórumok kifejezetten Istennek teljesítenek szolgálatot, a mi javunkra (Róm. 13:1.2.4). Az elöljárói szolgálat közös vonásait tehát a következőkben foglalhatjuk össze: — a kirendelés minden esetben Istentől származik, — közöttünk, érettünk fáradoznak valamennyien, — egyidejűleg Istenünk ügyét is szolgálják embertársaink javára. Munkájukért nagyon szeressétek őket, a legnagyobb szeretettel vegyétek körül, erre tartsátok érdemesnek őket! A különböző értelmű fordítások szerint sokszínűén, de mégis egységesen hangzik a határozott felhívás. A tisztségviselők, elöljárók körébe tartozás nem kasztba sorolást jelent, hanem a munkában való kitűnés, a fáradozás elismerése az a közösség részéről. így van ez mind a gyülekezetben, mind pedig a társadalmi életünkben. Akik a cselekvés, a tevőleges szolgálat mezején igazolták magukat, mások iránt megértőek, mások érdekeit előmozdítják — méltók a bizalomra. Az elöljárói, vezetői tisztség nem megtisztelő feladat, hanem a megválasztó közösség érdekében kifejtendő gyakorlati szeretetszolgálatra kötelez. Az elhatárolás látható kritériuma tehát a munkálkodó, mások kiszolgálására odaszánt élet. Örömmel valljuk itt is a munka, mint Istentől kapott teremtő erő dicséretét. A munka az anyagi és szellemi gazdagodás forrása. Társadalmunk is a fejlődés egyik alappillérének tekinti a munkát. De csak az a munka érdemel az igehely és a mi látásunk szerint megbecsülést, amely másokat is boldogít, mások számára hasznot hoz, egyáltalán az embert megbecsüli és nem kihasználja — közösségi jellegű. Az ige tanít meg bennünket arra is, hogy a gyülekezet és a társadalom továbbhaladása csak FÁRADSÁGOS MUNKÁVAL biztosítható (lMóz 3:17b és az alapige 12b verse). Az első szövetségben a fáradságos munka az anyagi létfeltételek megszerzésének nehézségeire utal, a Krisztus által megújított szövetségben a gyülekezet építésére ugyancsak a fáradságos munka útját jelölte ki Isten. A munkáért való megbecsülés kizár minden elfogultságot, személyválogatást, megelőz minden más szempontot a kirendelés vagy a szolgálatban megtartás idején. A szeretet kinyilvánításával és éreztetésével honorálhatjuk maradandóan elöljáróink vállalását. A szeretet fokozott mértéke minden bizonnyal nem eltérő jellegű megkülönböztetést takar, hanem annak bőségét, soha el nem fogyó tulajdonságát tükrözi. A szeretet gyakorlása által tanújelét adjuk annak, hogy nem hiábavaló az érettünk való fáradozás, ugyanakkor a lelki és gyakorlati szeretetközlés újult erőt kölcsönöz a további helytállásra. A másokért való fáradozás és többletmunka kifárasztja a testet, megterheli az idegzetet, érzelmi életet. Az általunk kinyilvánított szeretet: türelmes, jóságos, nem rója fel a rosszat, nem viselkedik bán-János apostol a második levelét a "kiválasztott asszonynak” címezte. Ki volt ez az asszony? * * * Többféle elméletet ismerünk a fenti kérdéssel kapcsolatban. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a levél egy őskeresztyén asszonynak lett küldve. Mivel a görög eredeti szövegben a kiválasztott asszony ezzel a két szóval van kifejezve: Eklekté Kúria, így a két szó a címzett teljes nevét fejezi ki. Természetesen ez csak egyik, általánosságban el nem fogadott felelet a feltett kérdésre. Mások azt feltételezik, hogy a “kiválasztott asszony” Mária, az Úr Jézus anyja. A kereszt alatt János apostolt fiává fogadta az apostol pedig anyjának fogadta az Úr Jézus akaratából (Ján. 19:26,27). Ez a János apostol által írott rövid levél ezek szerint Máriának lett címezve. De van egy másik elmélet is. A Kürios görög szó jelentése úr, ennek a nőnemű változata az úrnő, vagy asszony. Ugyanezt jelenti a latin Domina és az arám Mártha, mindkét változata jelent asszonyt és hölgyet, tóan, nem háborodik fel. A szeretet fogalomkörébe tartozó és általunk gyakorolt lelki szolgáltatások valóban megfelelő munkafeltételeket biz tosítanak. Szárnyal a munka még fáradságos körülmények között is a szeretet által övezett légkörben. A közösség előtt járás, a vezetés mások érdekében való döntési készségként, előrelátásként is értelmezhető. Ehhez pedig a vezetők bizalmat és együttérzést igényelnek. Ne felejtsük el, a szeretet fogalmi elemei között “a mindent hisz és remél” követelményei is ott találhatók. Fogadjuk el végül vezetőinkre — a gyülekezeti és társadalmi elöljáróinkra — nézve az igének ezt a kérését: “Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot fognak adni, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra” (Zsid. 13:17). Dr. Fazekas László (Békehírnök) vagy úrnőt. Ennek a megfontolásnak az alapján némelyek feltételezik, hogy a levél a bethániai Márthának lett címezve. Sokkal meggyőzőbb azonban az a látás, amely szerint valamelyik gyülekezet a levél címzettje. A gyülekezetről elmondható, hogy szereti mindenki, aki megismerte az igazságot (1. v.). A 2. v. azt mondja, hogy gyermekei közül némelyek az igazságban járnak. A 4., 8., 10. és 12. versben a címzett többes számban van, ami sokkal inkább utal arra, hogy egy gyülekezetnek szól a levél. Péter is majdnem ugyanezt a kifejezést használja, amikor a “kiválasztott babiloni gyülekezet” üdvözletét tolmácsolja (lPét. 5:13). Teljesen bizonyos, hogy ez a burkolt címzés szándékolt, hogy a címzettet ne lehessen azonosítani senkivel. A levél olyan időben lett írva, amikor a keresztyéneket üldözték. Ha illetéktelen kezébe került volna, bajt zúdított volna a gyülekezet tagjaira. A címzettek megértették, a kívülállók magánlevélnek tekintették. Itt nem történt semmi egyéb, csak az, hogy a keleti ember képes kifejezésével élt János, a levél írója. Gerő Sándor Krisztusnak a szegénység teljesítményei tetszettek, nekünk a gazdagság teljesítményei tetszenek inkább.
