Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
AZ ISTENNEK JÓ, KEDVES ÉS TÖKÉLETES A KARA TA." Isten igéje szólít fel a változásra. Lehet, hogy többen azt gondoljátok, jobb, ha minden marad a régi. Ezzel a felfogással azt érhetjük el, hogy a gyülekezet nem vezető szerepet játszik az őt körülvevő társadalomban, hanem a körülötte történő eseményekre reagál. Cselekedetei nem akciók, hanem reakciók. Az őskeresztyén gyülekezetek újat hoztak a társadalom színpadjára, kezdeményeztek nem elavult hagyományokat, tradíciókat követtek. Az első gyülekezetekben figyeltek Isten intésére az apostolok által. Péter apostol I. Péter 1:18-ban ezt az üzenetet közvetíti: “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti A TYAI TOKTÓL ÖRÖKÖLT HIÁBAVALÓ ÉLETETEKBŐL, HANEM DRAGA VÉRÉN* mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén. ” Ma már mi is ott vagyunk, hogy vannak örökölt hiábavalóságok életünkben, félünk az újtól. Az új megváltoztathatja régi szokásainkat, gyülekezeti Istentiszteleteink sorrendjét. Emberek által készített gyülekezeti szabályok új életet ölő rendelkezéseit. Az új élet megváltoztathatja féltett, általunk fontosnak tartott pozícióinkat "rangunkat” a gyülekezetben. Az Újszövetség őskeresztyén gyülekezetbe új életű emberek voltak együtt, ami jó volt a múltból azt megtartották,amit Isten kért az igyekeztek megtenni. Az emberek által hozott élettelen, káros hagyományokat elvetették, nem gyakorolták. Az örökkévaló Isten igéje változatlan. A próféták által közvetített üzenetekben ma is áldás van. A bűnbánatra az Istennek való őszinte engedelmességre való felszólítás ma is időszerű. "MERT NEM KÍVÁNSZ TE VÉRES ÁLDOZATOT, HOGY ADNÉK AZT, AZ ÉGŐ ÁLDOZATBAN SEM GYÖNYÖRKÖDÖL. ISTEN ELŐTT KEDVES ÁLDOZATOK: A TÖREDELMES LÉLEK, A TÖREDELMES ÉS BŰNBÁNÓ SZÍVET ÓH ISTEN NEM VETED TE MEG. ” (Zsolt 51:19-19.) Adakozások, templomépítések, a figyelmet önmagunkra felhívó szereplések nem töltik be a bűnbánó töredelmes szív helyét. Isten üzenete örökérvényű. Mi te1980.január 1. hát az új? A körülöttünk lévő társadalom az új generáció. A gyülekezet az igehirdetők, a bizonyságtevők, a gyülekezeti tagok feladata az üzenet közvetítése az új környezetnek. Az Igével oda kell mennünk ahol az emberek vannak. Nem elégséges az, hogy {de feltétlen szükséges) a templom kapuját kinyissuk és meghatározott időben várjuk a magyarságot, hogy a szószékről hangzó igét hallják. Élnünk kell a megváltottak életét azok között, akik még nem fogadták el a Megváltót. Ha Isten szívünkre helyezte a magyar nép közötti szolgálatot, akkor menjünk oda, ahol a magyarok vannak, a magyar üzletbe, a magyar étterembe, a magyar nemzeti ünnepekre, a magyar kulturális előadásokra, a Magyar Házba, a magyar sporteseményekre. A kórházakba, öregotthonokba ne csak azt az egy magyar gyülekezeti tagot látogassuk meg, aki éppen beteg gyülekezetünkből, hanem ha más magyar is van ilyen helyen, beszéljünk vele. Legyen egy traktátus, egy Biblia, amit esetleg át is adhatunk a betegnek. Az Úr Jézus Krisztusról nem olvasom, hogy templomot, imaházat épített volna, ahol majd ő hirdeti az igét. Ő az elveszettekhez, a betegekhez jött, azokhoz, akiket a társadalom a vallásos világ megvetett. Tapasztalatból tudjuk azt, hogy ezek nem csak a templomokban, imaházakban találhatók. Valaki talán azt mondaná: hát akkor minek a gyülekezet? Minek az imaház? Távol álljon tőlem, hogy a gyülekezet, a templom, az imaház feladatát háttérbe szorítsam — “. . . Krisztus is szerette az eklézsiát, a gyülekezetét és önmagát adta azért. ” Az Úr Jézus Krisztus a gyülekezetre bízta a szolgálatot, nem lapokra, újságokra, rádióra, televízióra elsősorban, nem is gyülekezeten kívül álló evangéliumi társaságokra, szervezetekre. Vannak, akik nem tudnak a gyülekezetekben engedelmesen együtt működni és erre lapot írnak, rádión szolgálnak, tevékenykednek, mert így azt tesznek, amit akarnak gyülekezeti küldetés, megbízatás nélkül. A külömböző gyülekezeten kívüli vállalkozásokban van sok jó is, de nagyon sok egyénieskedés, hiúság is. Nagy tanulság az, hogy még a legőszintébb szándékú vezetők, intézjpgaiumnP'^__________ mények is egy idő után megszűnnek létezni, de a kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra épített gyülekezet marad és működik mindaddig, amíg Ö el nem jön. A gyülekezet legyen az a hely, ahol Isten igéjét hallgatva, tanulmányozva, imádkozva együttesen készülünk a szolgálatra, ahol egymás terhét hordozzuk, Istent dicsőítjük, magasztaljuk. Legyen a gyülekezet az a hely, ahol a lelki újszülöttek növekedhetnek a hitben, ahol a lelki betegek felgyógyulhatnak, otthonra találhatnak. Isten az új évben újat akar kezdeni veled és velem, ne félj az újtól, ne félj a módszerváltozástól. "AZÉRT, HA VALAKI KRISZTUSBAN VAN, ÚJ TEREMTÉS AZ; A RÉGIEK ELMÚLTAK, ÍMÉ ÚJJÁ LETT MINDEN” (II. Kor. 5:17).____________________________ TURMEZEI ERZSÉBET: Hová? Hová? Valaki köszönt: búcsúzni kellett. Kérdésed halk volt, mint a lehellet. — (Ó, nem voltál te hangos soha) — Elsusogtad még: Hova? Hova? Többre és másra hiába vártam. Ügy maradt ajkad, néma lezártan. Hiába lestem: szólsz még talán. Így vettél búcsút, Édesanyám. De az a kérdés elkísér engem, és itt visszhangzik benn a szívemben, súgja a szellő, zúgja az erdő, megismétli a láb dobbanása, felidézi a szárny suhanása. Kérdezem én Is: fecskemadártól, eltűnő perctől . . . s döbbenve látom, hogy nagyobb kérdés nincs Is a világon. Életek szállnak, tűnnek tova. Futunk, sietünk . . . Hova? Hova? Édesanyám, te tudtál felelni, s nem tarthatott már közöttünk semmi, senkinek könnyes, kérő szava. Vágyódva súgtad: “Vezess haza!’’ Egy vándor érte el otthonát, mi itt maradtunk, megyünk tovább. Egyik se tudja, még mennyi lépés, még mennyi próba, mennyi kísértés. Csak ne feledjük sehol soha a célt, az irányt: Hova? Hova? “Haza" — hirdesse zengve az ének. A hazavágyók haza is érnek. Boldog ma, kinek van otthona. Boldog a szíve, boldog az útja, még ha nehéz is, mert mindig tudja: Hova? Hova? 3. oldal
