Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4. oldal olvasó kérdez A Zsidókhoz írt levél 7:17-ben azt olvastam, hogy Jézus pap a Melkisédek rendje szerint. Hogy értelmezzem ezt az igét? _ * * * Az Úr Jézus, mint testté lett Ige, hármas tisztséget töltött be: úgy szolgált, mint király, pap és mint próféta. A Zsidókhoz írt levél szerzője az Úr Jézus papi méltóságát hangsúlyozza. A főpapot nagyon találóan “pontifex maximus”-nak nevezték a rómaiak, ami azt jelenti: a legnagyobb hídkészítő, vagy útkészítő. Az Úr Jézus valóban tökéletes útkészítő volt, mert amit előtte egyetlen pap sem tudott megtenni, O egyetlen áldozatával áthidalta az Isten és ember közötti szakadékot, amit az engedetlenség bűne hozott létre. Mivel az ároni papság nem tudta betölteni rendeltetését, azért jött Jézus, mint a Melkisédek rendje szerinti főpap. A Melkisédek nevével az lMóz 14:18 —20-ban találkozunk először, amikor Abrahám Sodorna és Gomora királyainak legyőzése után kiszabadította Lótot a fogságból. Melkisédek pap megáldotta Abrahámot az ősatya, Abrahám pedig tizedet adott Melkisédek papnak. Melkisédek valóban az Úr Jézus papi méltóságát ábrázolta, ki: a) Neve egy összetett szó, jelentése: a békesség királya. Az Úr Jézusról pontosan azt jelentette ki Esaiás próféta a Szentlélek által: “Nevét nevezik . . . békesség fejedelmének” (Ésaiás 9:6). b) Melkisédek papsága nem testi származásból eredt. Hasonlóan az Úr Jézus főpapságáról azt mondja a zsoltáríró: “Megesküdt az Úr és meg nem változtatja: Pap vagy te örökké a Melkisédek rendje szerint” (Zsolt 110:4). c) Melkisédek papságának sem a kezdetéről, sem a végéről nem szól az Ige. Ezért alkalmas arra, hogy az Úr Jézus örökkévaló papságát kiábrázolja. Jézus Krisztus egyszeri áldozatával örökre szabaddá tette a megtérő bűnösök számára a mennybe vezető utat. Az ároni papság gyakorlatilag und Hinter ilftUlBUlM-megszűnt Kr. u. 70-ben, amikor Titus lerombolta a templomot és a nép egy részét rabszolgaságra kárhoztatta, a többiek pedig szétszóródtak a világ minden tájára. Ezért volt szükség az Úr Jézus Melkisédek rendje szerinti papságára. Ez a papi méltóság nem függ a külső tényezőktől. Az Úr Jézus személyes jelenlétével temlommá szenteli a legszegényebb hajlékot is, ahol a benne hívők az O nevében összegyűlnek. Minden kiválósága ellenére, Melkisédek csak halvány előképe az igazi nagy főpapnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Gerő Sándor 1980.január 1. NŐK ROVATA n Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konferencia elnök: Dr. Haraszti Sándorné Alelnök: Fülöp Árpádné Pénztáros: Kautz Edvinné Mik a terveid az uj évben? Nincs olyan ember, akinek ne volnának tervei, vágyai és céljai, amit életében meg szeretne valósítani. Ellenőrizhetjük magunkat: reggeli ébredésünk után nem az e az első gondolatunk, hogy ma mi mindent fogunk csinálni, és milyen sorrendben végezzük feladatainkat? Ugyanígy vagyunk egy új év kezdetén. Mindig úgy érezzük, hogy okultunk az óév kudarcain, és elhatározzuk, hogy az új évet tiszta lappal, másként kezdjük. Sajnos, nem kell hozzá sok idő, hogy a tiszta lapra ismét nem kívánatos dolgok kerüljenek. Jakab apostol levelének 4. rész, 13 — 14. verseiben olvasunk az emberi tervezgetés hiábavalóságáról. Még a leggondosabban felépített emberi tervek is kudarcba fúlhatnak. Gondoljunk saját sok keserves tapasztalatunkra! És nézzünk körül, mit látunk mások életében? A hoszszabb időre tervezett munka befejezetlen marad, mert megálljt parancsol egy váratlan baleset, egy szívro-TURMEZEI ERZSÉBET: Mindig közelebb! A templom ott már messze volt neked, s emlékezem, a költözést tervezgetve, ezt kérdezted, hogy Itt közelebb lesz-e? "Közelebb, Édesanyám! Közelebb” És te akkor örültél ezen. Bár visszatartott zord idő, hideg tél, az új otthonból néha eltipegtél még Isten hajlékáig nehezen. Szemem könnyesen utánnad tekint. Hiszen . . . közelebb költöztél megint, — mert minden földi közelség kevés! — oda, hol templom nélkül, szüntelen maga az Isten van jelen. Ó, milyen boldog, szent költözködés! ham, vagy agyvérzés. Esetleg megbénul az eddig munkálkodó kéz, soksok eredményes lépés után a láb. Vagy örökre megáll a nyughatatlan szív. “Micsoda a ti életetek?” — mondja az apostol. “Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután eltűnik. Ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt, vagy azt teszszük. ” — Itt az útmutatás részünkre. Itt van a titka annak, hogy miért fogadja békességes szívvel a nem várt próbákat is az, aki Istennel jár. “Ha az Úr akarja . . .”, ha Néki úgy tetszik, belenyúl az életünkbe és megakadályozza terveink megvalósulását, mert azok talán túlságosan a földhöz kötöttek. Vagy valamiképpen megálljt parancsol, mint Saulusnak, hogy ki tudjuk mondani: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap.csel. 9:6. v.) Aki nem tud Benne bízni, az összeomlik, és kegyetlen törvénynek tartja, hogy ember tervez, Isten végez. De, aki úgy tekint Reá, mint a gyermek atyjára, az tudja, hogy az igazi atya csak a veszélyes játékot veszi el gyermekétől, hogy megóvja őt a nagyobb fájdalomtól. Tegyük bizalommal életünket az O kezébe, és induljunk el Vele az új éy ismeretlen tájai felé, terveinket az O akarata alá helyezve. Bizonyos, hogy kevesebb kudarc és csalódás ér bennünket, ha nem a magunk, hanem az O akarata szerint cselekszünk. “Ha az Úr akarja és élünk”, mához egy évre visszatekinthetünk arra az esztendőre, amely ma még, mint ismeretlen jövő áll előttünk — és mérlegre tehetjük azt. Most, az indulásnál kívánjunk egymásnak Isten nevében kezdett, győzelmes, boldog új évet! Oláh Gabriella (Kipling, Kanada)
