Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 21. szám
1980. november 1. 7. oldal belső dinamikáját, az erőt és hatalmat, ami Jézus igehirdetését jellemezte, és amire emberek megtértek és az üdvösség részeseivé váltak, a Lélek adja ma is. Az igehirdető számára nem az az izgalmas kihívás, hogy mit várnak tőlem az emberek, hanem, hogy mit vár tőlem az én Gazdám, az Úr. Vitathatatlanul nagy hatalom adatott a gyülekezet világi kormányzata kezébe, és ami az anyagi problémákat illetim köthetnek és oldhatnak. De szolgálatomat az minősíti, hogy Jézus Krisztusnak mi tetszik és mire adja pecsétjét a Szentlélek! Az isteni szabálya ennek: “Ordít az oroszlán, ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt, ki ne prófétálna?” (Amos 3:8). Azt a hamis meggyőződést, illetve rágalmat is siessünk eloszlatni, hogy a papok káposztafejeknek prédikálnak. Régen sem volt így. Mindig voltak, akik ösztönösen, vagy természetes ésszel felfogták, hogy a szószékről elmondott beszéd az élő Isten szava, vagy “zengő érc és pengő cimbalom”, szűk esztendőkben pedig az inkvizíció vagy egy helyi kiskirály szócsöve. A parasztforradalmak, a reformációs törekvések, a vallásháborúk ékes bizonyságai annak, hogy meddig lehet elmenni a hitetéssel vagy a hitnek elnyomásával. Hogy mi mindent eladnak Isten és vallás ürügyén Amerikában, az már szinte bohózatba illő. A Simon mágusok és az antikrisztusok majd felelni fognak azért, hogy hiszékeny A BÖLCS INTELMEI “Jobb a szomorúság a nevetésnél" (Préd. 7:3). Ma arra int a bölcs Prédikátor, Legyen helyes értékismeretem, Es döntéseimben legyek bátor. Ne válasszam a bűnöst a rosszat, Mi lelket bénít azt ne akarjam, De a jót sem, hanem csak a "jobbat". Mint Mária, ki Jézus szavára Figyelt szomjazva mély áhítattal, Mert tudta, hogy az válik javára. Az élet, mint sebes nyíl elsuhan És vádol nevetés, habzó pohár, Részvétlenség nyomán a könnyfolyam. A tenger mélye őrzi a kincseket, Míg felszínén a hab fut és fecseg. Uram, tedd elmélyülné éltemet! Gerő Sándor embereket zombikká züllesztettek, és kifosztják. A magyar — belévert parancsok, vagy csak szép, üres pátoszok reminiszcenciájával — itt is elkiáltja, hogy “életünket és vérünket!”, de még álmában is hozzáteszi, hogy “a zabunkat azonban — nem!”. A magyarnak, akárcsak a zsidónak, ezredéves megtapasztalásai voltak arról, hogy hányszor “feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását” (Ésaiás 52:10), de a nyaka is, a szíve is akár a kő. Neki még a “magyarok istenét” is nehéz “eladni”. Azt meg végképp nem tudja felfogni, hogy a bűnei választják el őt az Istentől, a bűnei falán nem tud áthatolni az Igéje. Pedig Isten, amikor a sokaságot látva, könyörületességre indult rajtuk, minket is beleértve mondotta: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9:37). A magyar tájak — otthon és a diaszpórában egyaránt — megértek az aratásra. Hogy Magyarországon lesz-e ébredés, és hogy kik lesznek a Szentlélek eszközeiként az Úr Jézusról való bizonyságtevők, az nem a mi dolgunk, legfeljebb a közbenjáró imádság erejéig. De, hogy itt, az emigráció portáján lesz-e ébredés, és hogy Isten előtt számadással tartozunk érette, az nagyon is a mi dolgunk! Amikor igehirdetésünk reviziójáról beszélünk, ébredésről is beszélünk. Isten az O Igéjét nemcsak egyéni, de közösségi haszonra adta. Nemcsak az egyént akarja megmenteni, üdvösségre juttatni, de a házanépét, a baráti körét, a fajtáját is. A To reconcile: “to restore friendship or harmony”; “to make consistent or congruous”; “adopt”; “to make fit by modification”. These are all definitions from the directory for the word, reconcile. Let us look at the scriptural definition of reconciliation. There are many times when Jesus said man should be reconciled with his brother. This places a daily responsibility on Christians. A responsibility távlatok óriásiak, ha és amennyiben komolyan vesszük Isten távlatait, és hajlandók vagyunk kilépni a magunk szűk, provinciális kereteiből. Isten nem kevesebbet akar, mint annak a magyarnak is felkínálni a bűnei felismerését, azok megbánását és az ő szent fiában önző, szeretetlen és hitetlen élete megválasztását, aki, ezer év után is úgy érzi, hogy elégséges önmagának. Külön megbeszélést igényelne annak kifejtése, hogy a magunk és igehirdetésünk revíziója egy vissza- és egy előremutató irányt tételez fel. A prófétai szó ma sem lehet más, mint az első, az ősi Ige megismétlése, helyzetünkre és konkrét bűneinkre való alkalmazással. És egy mozdulásban meg kell hirdetnünk az Isten kedves esztendejét, Urunk visszajövetelét a korunkban már megmutatkozó jelek eszkatológiai feszültségében. Jézus sohasem mondott temetési beszédet. Ügyet sem parentált el. Kiváltságunk, hogy amikor nagyon komolyan vesszük figyelmeztetését, hogy “figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok” (Márk 13:33), nem feledjük azt sem, hogy a messze tartományba ment Nemes Ember girákat adott szolgáinak, hogy míg visszajön, kereskedjenek azzal. Mi volna, ha mi, szolgák, kivennénk a keszkenőből az egy-girát, és egy, eddig bukásra ítélt vállalkozásba fektetnénk azt? A magyar ébredésbe! Trombitás Dezső * * * (A Lelkészértekezleten elhangzott előadás. — Los Angeles, 1980. október 16.) that we often subtly allow to slide into the forgotten corners of our minds. By our faith and belief in Christ we as Christians are all parts of the Body of Christ. Whether we be Black, White, Red, Brown or Yellow; we are a part of His Body. According to I Corinth. 12:13-31, we are all baptized into one body by one Spirit. To paraphrase this to our earthly bodies, it also states that our ENGLISH SECTION 1 Dimension of Reconciliation T
