Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-01 / 13. szám
1980. július 1. 5. oldal zsébet testvérnőt is, aki az ifjúsági munkában vállalt tevékeny részt az ötvenes években. özv. Tóth Józsefné otthonában tartottunk istentiszteletet. Jó volt visszaemlékezni a “szép időkre”, amikor még virágzott itt a magyar baptista misszió. Abban az időben Magyarországról is kaptak látogatókat. Itt járt Csopják Attila lelkipásztor, id. Udvarnoki András a Budapesti Baptista Teológiai Szeminárium igazgatója és dr. Somogyi Imre a Magyarországi Baptista Egyház elnöke. Wellandon van egy súlyos beteg testvérünk, Eiler Ferenc, aki 15 esztendeje fekszik kórházban. O a kis magyar baptista gyülekezet karmestere volt. Mikor megkérdeztem, hogy mit üzen az Evangéliumi Hírnök olvasóinak, azt suttogta: “Ne feledkezzenek el a nagy kegyelemről, amit Jézus Krisztus által nyertünk!” Wellandi testvéreink Istenünk iránti hálával emlékeznek meg az Evangéliumi Rádió műsoráról, amit gyülekezetünk tagja Tóth János testvérvezet, szerkeszt és Finanszíroz. Ezt a műsort ők rendszeresen hallgatják és sok áldást merítenek belőle. A magyar baptista misszió Wellandon ma abban nyilvánul meg, hogy hallgatókat toboroznak az Evangéliumi Rádió műsorának. Bár a gyülekezet megszűnt, de a rádiós gyülekezetben még mindig él a wellandi magyar baptista misszió. * * * BOLÍVIA Idézet Cserepka János lelkipásztor misszionárius testvér Hunter-Vadász János testvérnek írt leveléből: “Talán már hallottátok, hogy az Úr csodálatos módon adta vissza földi életünket, egy teherautó balesetből. Ugyanis, virágvasárnapján gyülekezetek látogatása után a fővároshoz kb. 60 — 80 km-re levő Kordillera hegyek között, kocsink lezuhant. Mi a sofför mellett ültünk. Hirtelen jött, váratlanul. Az Úr minket meg valami céllal megtartott. Többen meghaltak gyermekek és asszonyok. Mi sebesülten kerültünk a cochabambai kórházba, mások, többen, Oruroba és a helyi kórházba kerültek. Ma már hála érte a többi sebesültek szépen hazakerültek a kórházakból, mint mi is, már hetek óta itthon vagyunk. Lassan lábadozunk, a sebeink is gyógyulnak. Margitkám fizioterápiára jár, még a feje és a nyaka éjszaka eléggé fáj. Nappal már lassan dolgozgat és ápol engem. Nekem deréktól a fejemtetejéig merevítő gipszet tettek, mert a nyakcsigolyám elcsúszott egy kicsit és az egyik gerinc csigolyám eltörött, a hátam közepe tájt. Testi, éles fájdalmaink szűnőben vannak, de a szívünk sebe az, melyen sajog azokért, akik hiányoznak az ő szeretteik közül, azaz azokért, akiknek hiányoznak az otthonaikból azok, akiket szerettek. Tudjuk, hogy it is amikor a hírt meghallottátok, az Urat kértétek, hogy legyen vigasztalónk és gyógyítónk. Nagyon köszönjük, érezzük, hogy nagyon sokan imádkoznak értünk, amire szükségünk is van. Az orvosom szerint május 30-án a gipszet leveszi, és még 2 hétig (minimum) fizioterápiát kell vegyek. Június 16-a tájt szeretnénk az új munkahelyünket elfoglalni. Ez Bolívia egyik kisvárosa, az argentínai határ mentén. Nagyon szeretnénk már a helyünkön lenni és áldás lenni. Addig is türelmesen és alázatos szívvel megpróbáljuk Tőle kapott erővel a poharunkat kiüríteni. ” Imádkozzunk naponként Cserepka testvéreinkért, “mert igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése”. CSÁNYI LAJOS 1893-1979 Buenos Aires, Argentína Szomorú szívvel jelentjük, hogy egy kedves testvérrel kevesebben lettünk. Csányi Lajos testvérünket, hosszú, súlyos szenvedés után 86 éves korában, 1979. szeptember 14-én szólította el közülünk az Úr. Csányi testvér 1893. február 28-án született Pacsiron (Magyarország — most Jugoszlávia). Kedves feleségével Szécsényi Erzsébettel az Úr Jézust szívükbe fogadták, mint személyes Megváltójukat 1934-ben és még az évben hitük vallomására alámerítette őket néhai Weggeszer Péter Pacsiron. 45 éven át mind a ketten hűen és buzgón szolgálták Megváltójukat. Néhány évig gondnokai voltak a Jugoszláv Baptista aggmenháznak Növi Sadon (Újvidék). 1963. március 31-én Buenos Airesbe érkezett, ő harmadszor, de most nem egyedül, hanem kedves feleségével és Tibor fiukkal, és mindjárt tagjai lettek a Buenos Aires-i Első Magyar Baptista Gyülekezetnek. Csányi testvér e világi értelemben szegény ember volt. Kétkezi munkás. De gazdag volt jócselekedetekben. Példás adakozó volt, adakozásával igazolta, hogy hiszi azt, amint megvan írva: “...aki bőven vet, bőven is arat” (Kor. II. 9:6). Nagyon szerette az Úr gyermekeit és az Úrnak házát. Az összejöveteleken mindig törekedett megjelenni. Amikor már nem volt ereje felmenni az autóbuszra, a misszióautóval elmentem érte vasárnapokon, behoztam a gyülekezetbe és a tisztelet után hazavittem. Ilyenkor mindig nagyon boldog volt. Az utolsó hónapokban sokat szenvedett. Felesége hűségesen ápolta éjjel-nappal, akivel 49 évet és 8 hónapot éltek együtt házasságban. Megosztottak egymással bánatot és örömet. Az Úr megelégelte gyermekének, Csányi testvérünknek szenvedéseit és szeptember 14-én magához hívta. Temetése szeptember 15-én volt. A háznál és a temetőben alulírott hirdette az Úrnak vigasztaló szavait. Csányi Lajos testvérünk sokáig emlékezetünkben marad. Az Úr legyen vigasztalója kedves feleségének, Tibor fiának, menyének és két kis unokájának. Pintér Sándor
