Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-01-15 / 2. szám

VOL. 69. No. 3., FEBBUABY 1, 1977 69. ÉVF., 3. SZÁM, 1977. FEBBUÁB 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma’’ (Róma 1:16) A TANÍTVÁNYSÁG i z Úr Jézus követőinek soka­ságából tanítványokat hí­­ivott el magának. (Mk 3: 13 — 19.) Nem gyönyörkö­­. dött az utánamenők seregé­ben, de szánakozott a soka­ságon. Nagy különbség van követő és tanítvány között. A követőket nem hívta, a tanítványokat egyenként és névszerint választotta. A követők mentek utána, mert vitte őket a kí­váncsiság. Mentek, hogy gyógyulást, kenyeret kapjanak, de az életnek ama kenyere már nem érdekelte őket. Az Úr tudta, hogy ezek ma halleluját, holnap feszítsdmeget ki­áltanak. Tudta, hogy azért hisznek csak, mert jeleket és csodákat láttak, de “a kereszt jele” bolondság és bot­­ránkozás számukra. A követők el is hullottak mind, de a tanítványok közül csak egy, a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljék. A követő egyetlen vágya, hogy kapjon, a ta­nítvány minden vágya, hogy szolgál­jon. A tanítványság magasabb ren­dű lelki élet. Az Úr Jézus ma is ta-KI MIT VET . . . A holnapok örök ígérők. ígérnek mindent-megadó boldogságot; Szivárvány színekben tündöklő világot. Minden óhaj teljesülését S ezeket kivétel nélkül mindenkinek. Előtte nincsenek rangok, vagy érdemek. De minden holnap csak egyet kér, Egy érzés kösse itt egybe a szíveket; Ne legyen itt más vallás, csak a Szeretet. Ki a mában sok rosszat hint el, Nem semmisül az meg . . . tevékeny marad S a holnap kamattal — mindent visszaad. S látsz egyéneket — nemzeteket, Akik életfáról korcs gyümölcsöket szednek; Sírva aratják, mit tegnap elvetettek. Homik György nítványokat keres. Gyülekezeteink jövője azon áll vagy esik, hogy van­­nak-é, lesznek-é köztünk tanítvá­nyok?! Meg vagyok győződve arról, hogy Jézusnak nem alkalmi követőkre, ha­nem átadott életű tanítványokra van szüksége ma is. Tanítványokra, akikre rábízhatja a kijelentések tit­kait. A sokasághoz példázatokban szólt, de a tanítványoknak ezeket meg is magyarázta. Nékik adatott, hogy megértsék az Isten országának titkait. (Mt 13:11 — 36.) Az Úr szen­vedéseiről szóló kijelentések csak a tanítványoknak adattak. Bár akkor még ők sem értették meg, de később szükségük volt erre. — A páska vacsora örökségébe lépő úrvacsora, mint az eljövendő újszövetség jegyei­ben való részesedés, csak a tanítvá­nyok kívánsága volt. — Az Úr meg­dicsőülésében csak a tanítványok ré­szesültek, azok közül is csak a leg­­különbek. Tanítványok kellettek és kellenek ma is, akikre rábízhatja Jézus a kijelentések titkait. Tanítványokra volt szükség, akik­nek adhatta az Úr a Szent Lélek ere­jét. A “Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok ...” (Act. 1:8), nem a követők sokaságának szólt, hanem a tanítványoknak; akik mikor beteljesedtek Szentlélekkel, ellenállhatatlan erővel és hatalom­mal tettek bizonyságot az Életnek Fejedelméről, Jézus Krisztusról. A tömeg kiálthatott hozsannát vagy fe­szítsdmeget, semmit nem jelentett, de a tanítványok imádságára meg­mozdult a föld és megmozdult a menny (Act 4:31), mert hatalmas erő a szentek imája! Az Úr Jézusnak tanítványokra volt és van szüksége ma is, akikre felada­tokat bízhat. Ezek a mély értelmű hasonlatok: “Ti vagytok a földnek sói, ti vagytok a világ világossága...” (Mt. 5:13 — 14.), nem a követők­nek, hanem a tanítványoknak szól­tak. A nagy misszió parancs: El­­menvén e széles világra tegyetek ta­nítványokká minden népet . . . (Mt 28:19). Ezek a megtisztelő nagy fel­adatok, amelyek által a történelem folyamán Isten véghez viszi világ­­megváltó tervét, csak a tanítványok­nak szóltak. A Szentírás telve van Isten gazdag ígéreteivel, amelyek egy jelenvaló és egy örökkévaló életre biztosítják mindazt, amit Isten végtelen szere­­tete jónak látott az Övéi számára el­készíteni. Ezek a dicső ígéretek a tanítványoknak szólnak. Egyetlen ígéretet nem találtam egy hitetlen számára, hacsak ezt nem: ha meg nem térsz, elkárhozol! A tanítványság kötelezettséggel jár. Az a tanítvány, aki tanul. Régi magyar közmondás: a jó pap holtig tanul. Ez minden tanítványra is ér­vényes. Azért mondta: tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok! ... Az is tanítványi feladat, hogy mindennél és minden­kinél előbbrevaló legyen Jézus. Mert, ha valaki hozzám jön és nem tud le­mondani saját kívánságairól, nem lehet az én tanítványom, mondotta az Úr. (Lk 14:26.) A tanítvány leg­főbb feladata, hogy másokat is tanít­vánnyá tegyen. Nemcsak felekezeti tagokká, hanem Jézus tanítványává. A tanítványnak meg vannak az ismertető jelei. “Ha megmaradtok az én beszédeimben — mondotta az Úr —, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” (Jn 8:31.) Beszédeiben megmaradni annyit jelent, mint aszerint élni. Vagy ahogyan Pál fo­galmazta: “A Krisztusnak beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents