Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-03-01 / 5. szám
1976. mű re itta 1. 5. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK Kedves és biztató jelentést találnak olvasóink lapunk jelen számában. A jelentés Bállá testvér tollából jött és Erdélyből származik. A kis cikk tartalma magáért beszél. Az Úr munkája halad előre az erdélyi magyarok között. Nem csak nekünk, Amerikában, hanem ott a magyar lakta vidéken is feltűnő 1300 magyar baptista testvér összegyülekezése és 58 megtért lélek alámerítése. Jelentőségteljes az a kitétel az erdélyből származott hírből, hogy az alámerített egyének “legtöbben 14—18 év közötti ifjak, hivő szülők gyermekei voltak”. Amerikában és Kanadában azt szoktuk mondani, hogy amikor a gyermekek a szülők vallását követik, az belenevelt vallásosság. De Romániában, ahol a magyar gyermekek kettős hatás alatt nőnek fel, ez sokat mondó jelenség. A kettős hatás abból áll, hogy az iskolákban egyrészt az Istentagadást hangoztatják, másrészt a szülők hitét és magyarságát a gyermekek előtt kisebbítik. Ezek az erdélyi magyar ifjak mégis vallást tesznek Istenbe vetett hitükről s bátran kiállnak szüleik magyarsága és evangéliumi meggyőződése mellett. Ez a hit és magyarság az övék is. Az erdélyi baptista ifjak megvidámítják szívünket és színültig töltik reménységünk poharát. Az Úr népe csodálatos nép és az Úr vezetése alatt örökre megmarad. * * * IMAHÉT TORONTÓBAN Örömmel tudjuk elmondani testvéreinknek, hogy a régi baptista hagyományoknak megfelelően az új év első teljes hetében — január 4—11- ig — gyülekezetünkben minden este együtt voltunk az imahéten, hogy a kijelölt imatémák, az Úri imádság gondolatai nyomán kérjük Istenünk vezetését, áldását erre az évre. Többször még az időjárás is kedvezett, nem úgy, mint az elmúlt években, így könnyebben tudtak eljönni azok a testvéreink, akik távolabb laknak az imaháztól. Hálaadással állapítottuk meg, hogy a Krisztustól tanult minta ima, nemcsak egy megszokott ima lett számunkra, hanem lelkünk mélyéig hatott, hogy egy Atyánk van, mi pedig testvérek vagyunk. Őszinte szívvel éreztük ezt, és tényleg így is szeretnénk élni, mert néha olyan nehéz eljutni annak az igazságnak a teljes megértéséig, hogy az igazi testvériség annyit jelent, hogy minden körülmények között tudjuk és akarjuk szeretni egymást. Maradandó lesz számunkra az a bizonyságtétel is, amit egy Magyarországról itt időző baptista testvér mondott el, és pedig éppen azon az estén, amikor “Legyen meg a te akaratod” volt központi gondolatunk. Testvérünk még csak középkorú és látását majdnem teljesen elveszítette és ilyen körülmények között mondani és elfogadni az Úr akaratát, ez az igazi bizalom és megnyugvás Istenben. És ő így fogadta, mi pedig vele együtt szeretnénk, hogy Isten akaratát megértve, magunkévá is tudjuk tenni. Sok örömet, erőt nyertünk azon a héten és megvagyunk arról győződve, hogy ugyanúgy mindazok a testvéreink, akik számára nemcsak programot jelentett a téma, hanem komoly imádság tárgyát is. Lélekben megerősödve indulhattunk neki az újesztendőnek. Az imaheti alkalomhoz tartozik még két dolog, amit szeretnék megemlíteni. Az egyik, január 17 —18- án egy nagyon kedves meghívásnak tehettem eleget, amikor a North Bayben, Ontario, lévő First Baptist Church hívott meg egy előadásra és egy igehirdetésre. Ennek a gyülekezetnek tagjai Schaffer Ferenc testvérék. Ezen a vasárnapon kezdődött az ún. Ökumenikus imahét, amikor a keresztyének egységéért imádkozott a világ hivő népe. A gyülekezetben lévő férfiak számára egy külön összejövetel volt, amikor a magyar baptisták életéről és missziói munkájáról tarthattam előadást, majd pedig az imahét kezdetére való tekintettel az igével is szolgálhattam a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében. Számomra nagy megtiszteltetés és megbecsülés volt ez a meghívás. Elmondhatom azt is, hogy Schaffer testvéréket olyan nagy szeretettel és megbecsüléssel veszik körül a gyülekezetükben, ami örömmel töltötte el szívemet, látva, hogy a hűséges, hivő magyar baptista testvérek nem veszítették el magyarságukat, jóllehet beépültek teljesen abba a gyülekezetbe. Emellett testvéreink továbbra is tartják kapcsolatukat mind a Magyar Szövetséggel, mind a torontói gyülekezettel. Sőt a mi gyülekezetünknek tiszteletbeli tagjai és egyben Schaffer testvér gyülekezetünk egyik trustee-ja is. A másik nagyon kedves alkalmunk volt az imahetünk után, amikor január 25-én Torontóban öt magyar egyház az Ökumenikus Imahét befejezésére egy közös ima-estét tartott. Ebben az évben mi voltunk a szervezők és rendezők. Erre az estére abba a terembe gyűltünk össze, ahol 1973-ban a convenciónkat tartottuk. Király István, római katolikus és Dékány Elemér református lelkészek szolgáltak az igével. Mellettük még másik hat magyar lelkész is kis szolgálattal hozzájárult az estéhez. Az egész estét pedig én, mint a rendező egyház lelkésze vezethettem le. Ennek az ökumenikus estének egy új színfoltja is volt, az elmúltakhoz viszonyítva, mert most első alkalommal kérték föl énekkarunkat, hogy két énekkel szolgáljon. Lelkesedéssel készült énekkarunk, mert nemcsak a felnőttek énekeltek benne, hanem az ifjúsági kórus nagyobb tagjait is bevontuk, hogy az ő fiatalosabb hangjuk még szebb hangszínt adjon. így kiegészülve összesen 30 tagú volt az énekkar. Nagy meglepetéssel — ugyanakkor örömmel is — hallgatták a résztvevők az énekkar nemcsak lelkes, de színvonalas éneklését. Az istentisztelet után szeretetvendégséget tartottunk, amikor gyülekezetünk nőtagjai süteménnyel, kávéval és teával kínálták a mindig jóétvágyú magyarokat. Azzal a jó reménnyel váltunk el egymástól, hogy évközben is fogunk egymásra gondolni, egymásért imádkozni. Viczián János * * * SAO PAULO, BRAZÍLIA Két hírt közlünk a kedves testvérekkel az itteni misszió életéből. 1. Az Úr hazahívta Rózsa Lajosné testvérünket 1975. november 15-én, 87 éves korában. 57 évig szolgálta az Urat e földön s ebből az időből 25 évet gyülekezetünkben töltött. Temetése alkalmával a háznál egy brazíliai prédikátor testvér szolgált, a sírnál pedig alulírott hirdette az Úr vigasztaló igéjét. Az Úr áldását és kegyelmét kívánjuk a megszomorodott szívekre.
