Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-01 / 3. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1975. február 1. NŐK ROVATA , Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Balia B. Györgyné Alelnök: Kurtz Lajosné Pénztáros: Kautz Edwinné Isten akarata “Áldott az Úr, az én uramnak Áb­rahámnak Istene, aki vezérelt ez utamban." (Móz. I. 24:27.) — így szólt Eliézer, a szolga, mikor enge­delmesen elvégezte megbízatását. A szentírást bárhol olvassuk, azt lát­juk, hogy Isten akarata öröktől fogva való, mennyen és földön. Reánk nézve legboldogítóbb Isten akaratának az a része, amely elter­vezte a világ üdvözítését Jézus Krisz­tusban, és a Szent Lélek jelenlétét, munkáját, mely által jobban meg­tudhatjuk az Ő akaratát. Az Úr Jé­zus maga azt mondja, hogy az Ö ele­dele az, hogy Atyja akaratát tegye. Sokszor nehéz nekünk megérteni, hogy Isten akarata kiterjed életünk apró eseményeire, sőt mindennapi munkánk részleteire is. Bármennyi­re ismerjük és naponta olvassuk a Bibliát sokszor elfeledjük, hogy Is­tennek van olyan terve, amely kizá­rólagosán csak reám, vagy reád vo­natkozik, mely köztem és Isten kö­zött van meghatározva, egyéni dol­gainkra, pénzünkre, utunkra, mun­kánkra, teljes életünkre. Ha Krisz­tust elfogadtuk, az első hely az övé. Hogyan lehet Isten akaratát meg­ismerni? Eliézertől, Ábrahám hűsé­ges szolgájától sokat tanulhatunk. Az ő lelke telve van Isten iránti hit­tel, őszinte bizalommal, szolgai hű­séggel. Ő átérzi, hogy ura Ábrahám és fia Izsák, milyen mélyen fájlalják a feleség és anya Sára halálát. Eliézer annyira bírja ura bizalmát, hogy a legkényesebb feladattal bízza meg, mert hivő ember és hűen teljesíti megbízatását. Imában kérni Isten akaratát, a legjobb módszer. Nagyon megható Eliézer imájának egyszerűsége és komolysága. Szól Istennek az idő­ről: "... hozd elém még ma ...” azt a leányt, akit az én Uram fiának rendeltél. Az ő hite is párosul imájához: "... Isten elküldi az Ő An­gyalát te előtted ...” mondta neki Ábrahám. És ő gyermeki bizalom­“Majd valamikor", rendszerint azt jelenti, hogy semmikor. mai hitte ezt és nem csalódott. Kö­telességtudó is volt. Ez a hivő em­ber nagy értéke, mert ha hívők va­gyunk és ígéretet tettünk, váltsuk be pontossággal, mint egykor Eliézer tette. Boldogan ment ez a szolga ura elé, mert minden dolgában Isten ve­zetését érezte. Dávid a 37. zsoltárban azt mondja: Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját ked­veli. Ha Istent szeretjük, akaratát is szeretni kell, el kell jutnunk odáig, hogy mindenért imádjuk őt, akár ad, vagy elvesz, felemel vagy lesújt. De mind jó amit Isten művel. Bár adná a Szentlélek, hogy ebben az évben, jobban tudnánk Isten akaratát fel­ismerni, és Isten akaratának alázat­tal engedelmeskedni. Bízzuk Reá magunkat. Molnár Antalné Ki a szíved párja? A szívnek mindig keU valakin csüngni. A szív azt soh’sem tudja elfeledni, Hogy egyedül csak pengő cimbalom, Hogy egyedül csak kopár sírhalom, Melyre kísértni járnak a vak éjek, Rajta nem zöldül, nem virul az élet, Hogy magában csak mindig kesereg, S ha nincsen társa, a könnye pereg. A szívnek mindig kell valakin csüngni. Ne hidd, hogy vágyát el tudja temetni zörgő avar vagy bármi e világon, A vágy előjön, hogy ismét, újra fájjon. Mindig kell, hogy legyen egy hű társa, Legyen valaki, aki hazavárja, Aki őt szeresse, aki dédelgesse, Kinek karjaiba a búját temesse. A szívnek mindig kell valakin csüngni. Ha nincs —, elindul társát megkeresni És, addig keresi, addig megy utána, Amíg azt örömmel tényleg megtalálja. Te már megtaláltad? Boldog vagy már végre?... Ha nem, akkor nézz a széles, magas égre, Megnyílik előtted az ég kupolája, És teljesedhetik szívednek hő vágya. Boldog szív, amelynek az Isten a párja! Boldog, kinek szívét az Ő szíve várja. I_______________SOMOGYI GÁBORNÉ. Négy ítélőszék “Aki ugyanis engem meg­ítél, az Úr az." Kor. /. 4:4. Négy ítélőszék van: ELSŐ: az emberek ítélőszéke, Je­lentős, hogy az előző versben emberi ítéletekről van szó. Viselkedésünket, eljárásainkat nagy aprólékossággal figyelik; szomszédaink, társaink, al­kalmazottaink szeme ránk irányul és minden cselekedetünket, szavun­kat mérlegre tesz. Az embereknek megvan a maguk véleménye rólunk, összehasonlítják életünket szavaink­kal — már sokszor azért is, hogy mentséget találjanak a maguk szá­mára. Ezért az emberi ítéletbe sok következetlenség csúszik be. De hogy az emberek mit szólnak, — nem sokat számít. Ítéletük csak egy napra szól. MÁSODIK: hittestvéreink ítélete. Állandóan annak a közösségnek íté­lőszéke előtt állunk, melyhez tarto­zunk; nemcsak azt figyelik, hogy életünk egybehangzik-e vallástéte­lünkkel, hanem, hogy lépést tar­tunk-e a lassúmozgású többséggel. Ha túl-buzgók, túl-komolyak és a hi­téletben túl-pontosak vagyunk, né­mely keresztyén közösségben jócso­mó ellenséges kritikával találjuk magunkat szemben. De nem szabad se jobbra ,se balra néznünk, még hittestvéreink véleménye sem lehet irányadó, ha Isten Szentszelleme határozott útmutatást ad. HARMADIK: a lelkiismeret. ítélő­széke. Magam sem ítélem meg ma­gam, — mondja Pál. Hajlamosak vagyunk, hogy magunkat sajátma­gunk ítélőszéke elé állítva kedvező ítéletet mondjunk önmagunk felett; ezt úgy érjük el, hogy nálunk ala­csonyabban állók mértéke alá állít­juk magunkat. Vigyázz, tán nem tudsz semmit magad ellen, a leg­főbb ítélőszék máskép vélekedhet rólad. NEGYEDIK: az Úr ítélete. Az Úr eljő és világosságra hozza a sötétség elrejtett dolgait és nyilvánvalóvá te­szi a szív tanácsait... Vigyázz azért és szüntelen imád­kozz! ... __________________F. B. Meyer Aki nem él hite szerint az nem hisz. (T. Fuller)

Next

/
Thumbnails
Contents