Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-01 / 1. szám

t. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1975. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 748 Fordham Rd., Palm Bay, Fla., 32905 Editor — Szerkesztő: DR. BELA UDVARNOKI 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, North Carolina 27855 Telefon: (919) 398-4646 A szerkesztő bizottság tagjai: Dr. Haraszti Sándor, Fiilöp Árpád, Hunter-Vadász János. Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Subscription fee: $6.00 per year Send subscription and change of address to: MRS. MART GERZSENYI 2616 E. 127 St., Cleveland, Ohio 44120 Tel.: (216) 721-5835. FONTOS: Címváltozásukat kérjük je­­jentsék Mrs. Mary Gerzsenyi lapkeze­lőnek. Lapiárás ideje minden hónap negye­diké és húszadika. A negyedikén pos­tázott kézirat a következő hónap else­jén, a húszadikán postázott kézirat a következő hónap tizenötödikén jelenik meg. Sürgős hírek a lap megjelenése előtt 10 nappal beküldhetők. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Oh. 44102 sét kérni és követni kell. Isten nem erőszakolja az ő vezetését az embe­riségre. Ő engedi hogy menjünk a mi saját véleményünk után, saját utainkon még akkor is, ha az a ve­szedelembe vezet. A másik oldalról pedig figyeljük meg azt hogy az Is­ten jelenléte és vezetése készen van minden egyén részére aki óhajtja és kéri azt. Nem muszály senkinek menni az új esztendőbe Isten veze­tése nélkül. Hogy tudhatjuk hogy Isten vezet bennünket? Az ember mindég vala­mi szemmel látható és kézzel fog­ható bizonyítékokat keres. így volt Mózes is. Arra kérte Istent hogy: "Most azért ha kedvet találtam sze­meid előtt, mutasd meg nekem a te utadat..........és mutasd meg ne­kem a te dicsőségedet.” Isten meg­mutatta Mózesnek az ő útját, még az ő dicsőségét is. De azt mondta: "Orczámat azonban nem láthatod; mert nem láthat engem ember, él­vén.” Aztán beállította Isten Mózest a kőszikla hasadékába ezen szavak­kal: "azután kezemet elveszem ró­lad és hátulról meglátsz engem, de orczámot nem láthatod.” II Mózes 33:22-23. Előttem nem teljesen világos, hogy mit mondott ez a jelenet Mó­zesnek. Nekem azt mondja, hogy Is­ten nem nyilatkoztatja ki a mi ré­szünkre a mi előttünk van. A jövő az ő titka. De mindannyian láthatjuk a múltat a mi már a hátunk mögött van. A múlt tapasztalataiból kell, hogy megismerjük és elfogadjuk az ő vezetését. Isten jóságos vezetését láttuk és tapasztaltuk a múlt eszten­dőnek áldásaiban, próbáiban, veszé­lyeiben és a megszabadulásokban. Isten jó volt hozzánk mint nemzet­hez. Bőségesen megadta mind azt, amire szükségünk volt. Jó volt hoz­zánk mint szövetséghez. Megadta az alkalmat, hogy dolgozzunk az ő szent országának építésében közös megértéssel. Jó volt hozzánk mint gyülekezetekhez. A körülményekhez képest szolgálhattunk Istennek és hívhattuk az embereket a megtérés­re. Jó volt hozzánk mint egyénekhez. Adott erőt egészséget a mindennapi élethez. Lehet hogy mindnyájan ta­lálnánk valamit, amiért lehetne pa­naszkodni. De gondoljunk az ember­re aki azt mondta: "Panaszkodtam mert nem volt czipőm, addig még nem láttam egy embert akinek nem volt lába”. Engedjük hogy Is­ten jóságának megnyilvánulásai mind elmenjenek előttünk, hogy lássuk meg azokat. Aztán, ha nem is láthatjuk ami előttünk van, ta­nuljunk abból ami hátunk mögött van, és higvjük el, hogy Isten az most is a ki volt a múltban, és ve­lünk lesz a jövőben is. Egy vándor azt mondta az embernek aki az esztendő ajtajánál állt: “Adj világos­ságot, hogy láthassam az utat az is­meretlenbe." Ezt a választ kapta: "Menj ki a sötétbe és tedd kezed Isten kezébe. Az jobb lesz részedre, mint világosság, és biztosabb mint az ismert út.” Isten megígérte hogy vezetni fog bennünket. ígéretét sokszor bebizo­nyította. Fogadjuk el az ő ígéretét most is minden kételkedés nélkül és úgy menjünk az új esztendőbe. Bízzunk az ő kitartó szeretetteljes vezetésében, fényben és árnyban, örömben, bánatban. Akkor nem le­szünk rabjai a körülményeknek, ha­nem győzedelmesek leszünk ő általa, a ki szeret bennünket és az ő életét adta érettünk. Igen, Isten vezet minket. Kövessük az ő vezetését. Hogy minden nap kérhessük, ke­reshessük és követhessük az Isten vezetését szeretettel ajánlom a kö­vetkezőket. Vegyük a példát Noéról és az ő háza népéről, amint új életet kezdtek az özönvíz után. "És oltárt építe Nóé az Űrnak, és vön minden tiszta állatból és minden tiszta ma­dárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.” Mózes I. 8:20. Építsük fel a házi Istentisztelet oltárát. Minden otthonban vegyünk időt, ha lehet mikor mindenki ott­hon van, olvasni a Bibliából és imádkozzunk. Ne hagyjuk ki gyer­mekeinket ebből. Vannak erre al­kalmas kiskönyvek; angolban a Baptista kiadás a: Secret Place. Minden napra van egy jelölt ige egy rövid példával. Kérjük Istennek ve­zetését minden napra és mindany­­nyiunk részére. Építsük fel gyülekezeti életünk ol­tárát. Menjünk a gyülekezetbe mint család minden vasárnap. Legyen az olyan elhatározott dolog nálunk mint hétköznap az iskolába és a munkába való menetel. Soha ne vi­tassuk vasárnap reggel, hogy men­jünk-e az imaházba vagy ne. Kel­jünk fel idejében, készüljünk el és menjünk. Követeljük meg a gyüle­kezet vezetőségétől, hogy minden vasárnap legyen az Istentisztelete­ken tanítás mindenki részére. A hat esztendős gyermek épp olyan fon­tos, ha nem fontosabb, mint a hat­van éves ember. Mindannyiunk előtt ismerősek Jézus szavai a kisgyer­mekekre nézve. Egy gyermeket se áldozzunk a világnak semmiért, még a magyar nyelvért sem. Az oltár áldozat nélkül csak egy csomó kő. Az áldozat teszi az ol­tárt kedvessé Isten előtt úgy az ott­honban, mint a gyülekezetben. Min­denkinek megkell határozni azt, hogy mit áldozzon. Dávid szavait használom mérlegül. "Monda pedig a király Araurának, Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak az én Istenemnek ingyen való áldozattal áldozni.” Sá­muel II. 24:24. Dávid nem volt haj­landó olyan áldozatot hozni Isten­nek, ami neki nem került semmibe. Ezen ajánlatok megtartása által alkalmasabbakká leszünk arra, hogy Isten vezethessen bennünket az új esztendőben. Az ő vezetése alatt igazán boldogok leszünk. Molnár Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents