Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle AZ ÚR 1975. KEGYELMI ESZTEN­DEJE. Kegyelmi évnek tekintjük az új esztendőt abból az okból, hogy van. A múltért hálásak vagyunk: de az már nincs. Fájdalmait igyek­szünk elfelejteni s örömeinek emlé­két gondosan őrizzük. A jövő még nincs itt, csak az ígérete érkezett meg. Több ezer év óta elérte ez a világ a "jövő évet,” de ki biztosít, hogy az 1976. évet is meg fogjuk érni? Kegyelmi évnek tekintjük az 1975. évet, mert már itt van. Nem tartjuk olyan természetesnek azt, hogy az új év itt van, mint amilyen "természetesnek” tartják a matéria­listák azt, hogy a világ “magától” jött létre. Vajon jár nekünk ez az év? Követelhetjük e joggal? Isten adta ezt az 1975. évet kegyelemből és már ezért is nem közönséges év. • KEGYELMI ESZTENDŐNEK TE­KINTJÜK ezt az évet, ha észbevesz­­szük hiányosságainkat és elégtelen munkálkodásunkat. Érezzük, hogy nem tettünk eleget, de Isten kegyel­me mégis adott egy új évet. Mintha Isten nem akarna rajtakapni rest­ségünkön, elvégezetlen munkánkon s azt mondaná: Adok még egy évet, pótoljátok, amit elmulasztottatok. Nagy év lesz ez, ha arra gondolunk, hogy ebből az évből csak egy van és ez is Isten különös kegyelméből van. Lelkek, akik Jézust még nem is­merik, de ebben az évben találkozni fognak Vele, valóban nagy kegye­lemnek fogják tekinteni ezt az évet. Hisszük, hogy Amerikában, Európá­ban és a föld minden részén sok ezer és ezer lélek fogja énekelni a kegyelem dicséretét, mert az Úr az 1975. esztendőben megmentette őket a gonosz hatalmából. • EZ AZ ESZTENDŐ AZ ÚRÉ. Min­den év az övé. Az 1974. is az övé volt. De mit tettünk az Úr esztende­jével? Neki szolgáltunk, vagy az ö esztendejét magunknak használtuk ki? Az Ő idejét felhasználta a világ háborúskodásra, a mammon tiszte­letére és egyéni előnyök kiverekedé­sére. Nagy lesz ez az év, ha nem tulajdonítjuk ki magunknak jogta­lanul, hanem annak szenteljük, akié. Az Úr esztendejéhez az Úr munkája a legméltóbb munka. Ebben az esztendőben Isten gyü­lekezeteinek és Isten népének ki kell érdemelniök a "na g y” jelzőt. Naggyá az egyházakat és a gyüleke­zeteket nem a tagok száma teszi■ A Sátán sikeres, félrevezető munkája volt az, amivel elhitette az egyházak­kal, hogy nagyságuk az tagok szá­mában van. Az egyházak nagysága a vállalt, elvégzett munka nagysá­gában és a megmentendő lelkek óriási számának a felismerésében van. Ebben akarunk mi is nagyok lenni. Látjuk a szükséget, látjuk a sötétben járó lelkek millióit s azt mondjuk: itt a mi munkánk, itt a mi feladatunk. Ennek tekintetbevé­telével munkánkat és célkitűzésein­ket a Szentírással összhangban — így állapíthatjuk meg: • LELKEKNEK AZ ÚR JÉZUSHOZ VALÓ VEZETÉSE és a megtérésre való felhívás. Ebben a kegyelmi év­ben fokozott mértékben kell ezt tennünk. Ez a munka nem egyház­tag gyűjtés, nem hitvédelem. Ez küldetés. Ebben a parancs-tel­jesítésben semmiféle világi, vagy egyházi ellenvetés nem akadályoz­hat meg. Gúnyolhatnak, megvethet­nek és kifogásolhatnak, de a mi Urunk Jézus Krisztus parancsának teljesítésétől el nem tántoríthatnak. Előbbi célunk elérésének egyik módja az, hogy szaporítsuk az evan­gélium hirdetési helyeinek a számát. A cél ne az legyen csupán, hogy mi­nél nagyobb gyülekezetben hirdes­sük az igét, bár ez is kedves és ér­tékes munka, hanem az, hogy minél több helyen gyúljon fel az evangé­lium fénye. Még sok hely van Észak- Amerika két államában, ahol magya­rok szomjúhozzák az Igét. Gondoljunk az igehirdetők számának az emelésére is. Igehirde­tő nem csak az, akit a gyülekezet küld ki, hanem az is akit Krisztus megbíz. Az igehirdetők számát nem a megtértek, hanem a megtérésre szorulók száma szabja meg. Amed­dig ezrek és ezrek nem ismerik Is­ten üdvözítő kegyelmét addig sok lelkimunkásra van szükség. Az Úr eme kegyelmi esztendejé­nek méltó kihasználása az, ha Krisz­tus népe a szent életben való növe­kedésre törekszik. Ez is cél, ez is parancs, ez is munkarend. "Szentek legyetek, mert én is szent vagyok” — mondja az Úr. Isten akarata az, hogy a lelkiekben növekedjünk, “míglen eljutunk mindnyájan az Is­ten Fiában való hitnek és az ő meg­ismerésének egységére, érett férfiú­­ságra, a Krisztus teljességével ékes­kedő kornak mértékére." (Ef. 4:13) Az ébredés lehetséges, ha akarjuk Dr. Torrey, az áldott emlékű evan­gélista, aki több nagy ébredési moz­galomban résztvett, írja a követke­zőket: “Előadhatom néktek, szeretteim a Krisztusban, azt a bevált receptet (használati utasítást), amelynek al­kalmazásával minden gyülekezet vagy egyház a föld bármely részén ébredést idézhet elő a tagjai és láto­gatói körében. Ez így lehetséges: 1. Néhány komoly, hitteljes hivő lé­lek jusson közelebb Isten trónjához könyörgéseivel. Ez igen lényeges fel­tétel! Ha ez nem történik meg, ak­kor semmiféle eredményre nincs ki­látás. 2. A következő pont az, hogy a hivő lelkek egyesüljenek buzgó imában mindaddig, míg az Ür meg nem nyitja a mennyek kapuit és ál­dását nem tölti ki rájuk. 3. A har­madik feltétel az, hogy a hivő és könyörgő lelkek adják át magukat az Úr szolgálatára, hogy fel tudja őket használni ott és arra a munká­ra, amire Ő jónak látja, illetve a lel­kek megmentésére. Ez az egész! Ezt a használati utasítást nagyon sok országban és a legkülönbözőbb gyülekezetekben igénybevettem és ahol komolyan betartották és hűsé­gesen eljártak benne, ott az ered­mény sem maradt el. Ha szelíd és alázatos lélekkel teljesítjük ezt, utá­na magasztalhatjuk Isten végtelen kegyelmét az áldások özönéért.” Jó lenne kitalálni, hogy hogyan lehetne fiatalon meghalni, de minél későbben. A férfiak építik a házakat; a nők az otthonokat.

Next

/
Thumbnails
Contents