Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1974-11-01 / 21. szám

1974. november 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy József né Női konf. elnök: Balia B. Györgyné Alelnök: Kurtz Lajosné Pénztáros: Kautz Edwinné ] Az odaszánt vagy odaajándékozott élet nekik a régi, a második világhá­ború előtti "keresztyén világban" hordozott megvetés, gúny és nyílt üldözés a "történelmi egyházak” ré­széről. Az Úr népe él, működik és a próbákban erősödik. Az Űr népe megmarad mindaddig, amíg ember lesz e földön. A baptisták "akklimatizálódó” ké­pessége csodaszámba megy. Ezzel az evangéliumi képességgel túl fognak élni minden más tanítást, ellenke­zést, gúnyt és megvetést. Az Úr ügye ilyen: “A pokol kapui sem diadal­maskodnak rajta.” Az Úr népe mindenütt kedves nép, de feleségemnek és nekem a ma­gyarországi baptisták kiváltképpen való kedves testvéreim. Szeretnek és szeretetre méltók. Szívüket kitárták, otthonukat megnyitották, szolgála­tukat rendelkezésünkre bocsátották. Látogatásunk örökre áldott emlék marad szívünkben. Hálás köszönetünket és üdvözle­tünket tolmácsoljuk ismételten ma­gyarországi baptista vezető testvé­reinknek, a Szabadegyházak Taná­csa elnökének és a gyülekezetek tag­jainak. Dr. Udvarnoki Béla és neje. Isten nevében-----------­Fehér volt akkor A messzi tájék. Tél volt még akkor, Hosszabb az árnyék ... Aludt a sok mag Csak úgy a mélyben Isten nevében. Azután sarjadt, Zöldült a zsenge S kalászba fordult, Acélos szembe S a drága sok kincs Állt csak a szélben Isten nevében. Ott kaszát ver egy Paraszt ültébe Orcája néz most Sorsunk tükrébe ... Feláll most... szétnéz, Hit a szemében: — Isten nevében! —== DOBAI BÉLA (Róma 12:1—19. v.) Az Új Testamentomnak ez a ré­sze, hivő életünknek és üdvössé­günknek egyik legsarkalatosabb pontja. Ha Pál apostol csak ezt a részt is írta volna, elégséges lenne, hogy lelki életünk helyes úton, he­lyes irányban haladjon. Mert mit jelent odaszánni vala­mit? Azt, hogy valaki arra az elha­tározásra jut, hogy valamiről le­mond és azt odaadja annak, akit leg­jobban szeret; az először is önmagá­val találja szembe magát, mert a le­mondás nem könnyű dolog. A külső s belső ember valóságos harcot vív egymással. A külső ember önző, fu­kar, irigy és mindent bírni akar, maradéktalanul. Lemondani nem bír, mert nem is akar, hisz ami testtől született, test az, még ha hivőséget mutat is és beszéde sokakat meg is téveszt. Viszont a belső ember, az újjászületett lélek, abban találja örömét, ha mindent odaadhat és ál­dozatot hozhat, mert úgy érzi arra Urának szüksége van, vagy az Úr ügyét előmozdíthatja. Nem mérle­gel, nem alkuszik önmagával, hanem boldog, hogy tehet valamit. Áldozata néha erején felüli, ő azonban úgy ér­zi, hogy áldozata csekély és jelenték­telen. Sokkal többet szeretne tenni. Tudja, hogy Megváltója nagyon sze­rény igényű az anyagot illetően, hi­szen jeruzsálami dicső bevonulásá­hoz megelégedett egy szamárral pe­dig lehettek ott jól ápolt paripák is. A szamár gazdájának szép jelemvo­­nása, hogy egy szóra odaadta vem­­hét Jézusnak, melyen még addig nem ült senki. De ennek az ember­nek a példája, már sok beképzelt hivőt megszégyenített, aki csak száj­jal mondotta Uram, Uram! de tenni valamit az Úrért, azt nem bírta el önző természete. Az apostol okos áldozatról beszél, ez mit jelent? Azt, hogy amit szíve­sen, örömmel áldozok, azon Isten­nek áldása nyugszik és ez az áldás visszahat én reám is. Tehát az igaz áldozat hasznot, előnyt és tiszteletet jelent. Hasznot az Úr ügyének, ál­dást önmagámnak és tiszteletet az Úrnak. Csak akkor nehéz valamit odaszánni, ha hozzám nőtt, ha azt a valamit jobban szeretem, mint Ura­mat, Megváltómat. Pedig tökéletesedésünk alapja, hogy a lemondásban, az áldozat vál­lalásban — az ebben példát muta­tó — Úr Jézushoz hasonlítsunk. Ezért értelmünknek meg kell újulni, hogy különbséget tudjunk tenni a helyes és helytelen álláspont között, és fel tudjuk mérni annak a fontos­ságát, hogy áldozatunkat és szolgá­latunkat Isten igényli. Mert az egész teremtett világ minden értékével együtt elpusztul, testünk, mint anyag is elenyészik, de Isten beszé­de és az Ő országa, polgáraival együtt megmarad örökkön-örökké. Az Ő akarata a mi szentté lételünk és mi, az Ő ereje által lehetünk ké­pesek saját akaratunk megfeszítésé­re, hogy cselekedjük a jót, az üd­vöst, a hasznost az Ő dicsőségére, hogy elmondhatnánk Pál apostollal: "Élek többé nem én, hanem él ben­nem Krisztus!” így bennünk és ál­talunk Ő végezhetné, az áldozattal együtt járó szolgálatot az Atya dicső­ségére. Dorkás asszony IRATMISSZIÓ-ADAKOZÁS 1974. szeptember 1-től szept. 15-ig. Mrs. Rosa Lukács, Trenton, N. Y. $15.00 "Adjatok, nektek is adatik ...” (Lukács 6:38. v.) Szerencsy Mária SZEMÉLYI HÍREK Dr. Fülöp Róbert testvérünk a West Pullman-i gyülekezet lelki ne­veltje, magyar szülők fia, misszio­náriusként szolgál évek óta Japán­ban az American Baptist Churches alkalmazásában. Jelenleg a Kansas City-ben levő Central Baptist Theo­logical Seminary-ban működik, mint a külmisszió tanára. Az Úr áldását kívánjuk Éülöp testvérünkre fontos szolgálatában.

Next

/
Thumbnails
Contents