Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-11-01 / 21. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1974. november 1. Aki szorgalmas és takarékos volt életében, az a munkája gyümölcsét és az Úr adományát gondosan meg is őrizte. A hivő ember naponta hálát ad Istennek a mindennapi kenyérért. A gondos ember arra is gondol, hogy mi legyen földi javaival akkor, amikor Isten előtt fog állni, mert “mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt.” Van egy egyszerű, Isten által is szentnek vett megoldás: a hivő végrendelet. Az ilyen végrendelet két főpontja: megemlékezés az Úr ügyéről és a családról. Az Úrszerinti végrendeletben bent van az Úr ügye. Jelen helyzetünkben az Úr ügyét “misszió” szóval jelezzük. A misszió a lélek ügye. A misszióba tartozik a hivő irodalom és az Üdv üzenetének a terjesztése. Amit a földieknek hagyunk, az itt marad. Amit léleknek hagyunk, az elkísér az Úr színe elé. • HÍREK TORONTÓBÓL Valószínű nemcsak mi érezzük úgy, hogy gyorsan elszaladt ez a nyár, hanem mindenütt így vannak testvéreink. Hogy mi torontóiak mégis ezt le is írjuk, abból adódik, hogy az elmúlt nyár nagyon mozgalmas volt számunkra. Erről számolunk be röviden testvéreinknek. Természetesen az első helyre a Tábori Kápolna építését helyezzük. Az Evangéliumi Hírnök olvasói értesültek arról (aug. 1. számban), hogy a júliusi Tábori Konferenciánk alkalmával milyen nagy jelentőségű elhatározás született. Évek óta érzik testvéreink, hogy nincs kápolna a Tábor területén. Ebben az évben ismét előjött ez a kérdés, és pedig még az év elején. Azzal indult el, hogy gyülekezetünk egyik tagja fölajánlott 500 dollárt, ha ebben az évben elindul az építkezés. Tehát már ötszáz volt, de éppen ez a testvérünk számította ki, hogy kb. 6 ezer dollárra lenne szükségünk ahhoz, hogy legalább tető alatt legyen a kápolna. Egy merész elhatározás született bennünk a konferencia alatt. Tervező testvéreink egy éjszakai munkával elkészítették az új kápolna terveit, amit a konferenciázó testvéreknek be is mutattunk. (Ennek a képét láthatták testvéreink az aug. 1. számban.) Mindenkinek az első látásra megtetszett a terv és ekkor következett az, amire nem számítottunk. Gyűjtést rendeztünk testvéreink körében, és ki készpénzben, ki csekkben, ki fölajánlásban, nagyon szép áldozatot hozott a szép ügyért. Az első perselyezés végöszszege 3700 dollár volt. Ez meglepett bennünket, hiszen ez már több, mint a fele annak ami kell, hogy tető alatt legyen a kápolna. így a szép lelkesedés nyomán úgy határoztunk, hogy a lehető leghamarabb elkezdjük az építkezést. Most már csak dátumokat mondok, amelyek számunkra mégis nagyon emlékezetes dátumok. Július Épül a kápolna. 6-án megkaptük az építkezési engedélyt. Július 20-án a gyülekezet tagjainak, valamint a Tábor egyik alapító tagjának — Schaffer Ferenc testvér — jelenlétében, ünnepélyes alapkő letétel, és egyben az építkezés kezdetének a napja. Utána minden szombaton a gyülekezet tagjai, sőt mindazok a testvérek, akik a Táborban nyaraltak, részt vettek a Kápolna építésében. Augusztus 3-án elkészült a fundamentum. Aug. 17- én álltak a falak, és szept. 7-én tető alatt volt a kápolna. Úgy szoktuk mondani, hogy amikor az épület tető alatt van, akkor van félig készen. De bevalljuk, mi úgy érezzük, hogy még félig sem vagyunk kész, pedig már majdnem minden pénzünk elfogyott. De most már az a reménység éltet bennünket, amely elindította az építkezést, és bízunk Istenünk támogatásában, (Major József felvételei.)
