Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1974-10-15 / 20. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1974. október 15. MAGYARORSZÁGI BAPTISTA TESTVÉREINK (IV) Szóba került munkás emberekkel, gyülekezeti tagokkal való beszélge­tésben az egyházi birtokok ügye. Tudva levő dolog az ,hogy 1945 előtt Magyarországon a katolikus egyház volt a legnagyobb földbirtokos. "Jó lenne az, ha a birtokok visszakerül­nének az egyház tulajdonába?" A jó, keresztyén magyarok, akikkel én be­szélgettem riadtan utasították el még a gondolatot is. “Az egyházi va­gyonból csak Róma gazdagodott” — mondta az egyik. "Mennyi ‘Péter fil­lér’ ” mehetett ki az országból száza­dokon keresztül!” — így a másik. Sokan nem értik, hogy lehet azt hin­ni, hogy a magyar nép boldogulása a római egyház hatalmának és bir­tokának a visszaállításával együtt jár. Rómának a magyarság előmene­tele sohasem volt elsőrendű szív­ügye. IV. Az egyházak közti jó viszony Ma­gyarországon eddig soha nem ta­pasztalt fejlődést ért el. Az ökume­­nének a debreceni református teoló­giai akadémián tanszéke van. Az Or­szágos Ökumenikus Tanács — buda­pesti székhellyel — titkára Nagy Jó­zsef, baptista lelkész testvér. Az ökumenikus szellem elevenségének a jele a vezetők közti egyenlő alapon álló barátságos viszony. A debreceni kollégiumban való lá­togatásunk és a teológiai akadémia néhány tanárával való szívélyes tár­salgás és espresso-kávézás, valamint Budapesten az ökumenikus tanács vezetőivel való tanácskozás részem­re azt bizonyította, hogy a reformá­tus és evangélikus egyházak vezetői felismerték a baptisták értékeit és megbecsülik. Ezek a találkozások testvéri együttlétek voltak. A debreceni teológiai akadémia helyettes igazgatója testvéri előzé­kenységgel kalauzolt a kollégium múzeumában, a kollégium nagyter­mében, ahol 1848-ban Kossuth Lajos vezetése alatt kimondták Magyaror­szág önállóságát. (Beültünk a szék­be, ami annak idején Kossuth helye volt az országgyűlésen.) Bemutatta vendéglátó gazdánk a kollégium ne­vezetes régi könyvtárát. Ebben a könyvtárban régi, remek kötésű könyvek között a magyar történelem él. Külön kis kiállítása van Kölcsey Ferencnek, a Himnus költőjének. Kölcsey a debreceni kollégium nö­vendéke volt s nemzeti dalába bevet­te az ott tanult bibliai eszméket. A Himnusban sok bibliai idézet és mo­tívum van. Amíg a történelmi dokumentu­mok világosan jelezték a régi egyhá­zak közt fennálló harcokat, az egy­házak egymást való üldözését, addig a mai akadémiai vezetők lekötelező szívélyességgel vettek körül, mint kedves vendégeiket. Az ökumenikus szellem gyakorlati megnyilvánulásáról zengett dicshim­nuszokat egyik baptista lelkipásztor testvérünk. Elmondta, hogy egy ka­tolikus lelkész a szomszéd faluból eljött az imaházukba s hallgatta az Istentiszteletet, és az ifjúsági elő­adásokat. Régen ez elképzelhetetlen volt. Annyira tetszett neki a baptista ifjúság elevensége és szereplése, hogy azonnal meghívta a baptista if­júságot, hogy az ő közösségével együtt tartson egy ifjúsági estet. Következésképpen a katolikus ifjak a lelkésszel együtt eljöttek a baptis­ta imaházba. Nem bor és tánc, ha­nem az írás és ima hozta őket egybe. A baptistáknak az ökumenikus mozgalomban nagy szerepük van. Megmutatják a magyarországi tör­ténelmi egyházaknak, hogyan kell újból saját lábaikon járni. A kis tag­létszámú baptista közösség, mint erős lábú gyermek jól bírja a gya­loglást, de a "felnőtt” és eddig "öl­ben hordott”, államsegéllyel lelkileg legyengített egyházak kissé sántikál­­nak s ma is állami mankóra szorul­nak. Ráterelik a baptisták a figyelmet arra, hogy a keresztyén közösség ereje nem a mennyiségben, az anya­gi jólétben, az állami pártfogásban van, hanem a Krisztus által uralt lélekben és a hitbeli meggyőződés­ben. A magyarországi ökumenikus mozgalom őszinte együttmunkálko­­dás. Ezt állapíthattam meg a refor­mátus és evangélikus vezetőkkel va­ló eszmecsere alapján. A lelkiélet minden közösségben változáson ment át. Nincs (régimódi) államsegély, az állam hatalmát egyik egyház sem veheti igénybe különleges érdekei A Jubileumi Kiállítás egyik szektora. A középen, körben levő képek felülről (középről) az óramutató irányában haladva a következő személyeket mutat­ják: Rottmayer János, Csopják Attila, id. Udvarnoki András, Dr. Somogyi Imre, Szabó László, Laczkovszki János, Kovács Imre, Nagy József, Baranyay Mihály, Dr. Udvarnoki Béla, Nagy Pál, Balogh Lajos, Meyer Henrik.

Next

/
Thumbnails
Contents