Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-10-15 / 20. szám
1974. október 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal Bányai Jenő védelmére. Az új helyzetben csak az Ürra és a hivők (nem a hívek) lelkesedésére támaszkodhatnak. Otthon még csak azt sem teheti meg a két protestáns “történelmi egyház” hogy borral, tánccal és mulatsággal erősítse tagjai érdeklődését és áldozatkészségét. Látják az egyházak vezetői, hogy csak az Evangélium mentő kötelével tarthatják össze a híveket. Ez a helyzet érthető és elfogadható alapot nyújt a lelki együttműködésre. Az óhazai ökumené őszinteségére ÉN EMLÉKSZEM... Ne emlékezz (ahogy megígérted) bűneimre soha többé már. Könyörögve kiáltozom Érted. Tudom, a Te szíved ki nem zár. Nagyon-nagy a felejteni való, annál csak a kérésem nagyobb. Tél van bennem, füstöl a kandalló, Odakint a hideg nap ragyog. Én emlékszem (sajnos, hogy van mire), azért is van oly sok bánatom. Töröld el, hogy szűnjön meg a híre s egész lényem Neked átadom. Belényesi István és lelki egységére mutat az néhány mondat, amit dr. Bart ha Tibor, debreceni református püspöknek a baptisták 125. évi jubileumi ünnepségén mondott beszédéből idézünk: ■"A hazánkban már korábban meggyökerezett egyházak az államhatalom segítségével akartak védekezni a baptizmus térhódításával szemben." "Hálái adunk baptista testvéreinkkel együtt a múltért, mert felismertük, hogy Isten Lelke a baptista misszió által ébredést munkált magyar földön egy olyan időszakban, amikor hazánkban az úti. történelmi evangéliumi egyházakban a lelki élet elsekélyesedett.” A megbecsülésnek és teljes testvéri értékelésnek pontosan ilyen megnyilvánulását tapasztaltam az óhazai protestáns vezetőkkel való érintkezéseim során. V. Néhány magyarországi baptista intézményről kell ismertetést adni. Első helyen említjük a teológiai szemináriumot. A szeminárium működik. A második világháború rombolásainak áldozatul esett Margit-rakparti épület helyett az intézet a Rózsadomb egyik szép és tágas villájában talált otthont. Tizenegy hallgató készül a lelkipásztori szolgálatra. Otthoni tartózkodásunk alatt természetesen meglátogattuk az intézetet és a tanulókat. Résztvettünk a szeminárium tanévzáró és négy végzett hallgató ünnepélyes kibocsátó ünnepségén. A látogatás alkalmával előadást tartottam a tanári karnak és a növendékeknek. Az évzáró ünnepély, ahol rövid üdvözlő beszédet tartottam, a budapesti Wesselényi utcai imaházban ment végbe. A szeminárium hallgatóinak az előképzettsége alapján és néhány fiatal prédikátor előadásának, ill. igehirdetésének hallása nyomán megállapítható, hogy az intézet színvonala nem csökkent. Ha az 1945. év után az előadásbeli és tanulmányi vonalban hanyatlás történt, ezt az irányt már a felfelé tartó emelkedés eltüntette. A budapesti baptista szeminárium munkáját elismeri a debreceni teológiai akadémia és amelyik baptista szemináriumi növendék kívánja, ott vizsgázhat és egyetemi Az újpesti imaházban. diplomával egyenértékű bizonyítványt kaphat. Egyedülállónak találtam a magyarországi baptista történelmi bizottság munkáját és az általa felállított Jubileumi Kiállítást az óhazai baptista munka 125 éves fennállása alkalmából. A bizottság elnöke Dr. Somogyi Barnabás. Egyedülállónak kell neveznem, mivel ilyen több száz képből álló történelmi "körképet” egy nemzet baptistáinál sem láttam. Aki elmegy a József-utcai baptista imaház alsó termébe, ahol a kiállítást végignézheti, magyar baptista történelmi leckét kap. A kiállításnak 25 szektora (része) van s végig vezeti a látogatót az anabaptista habán korból Rottmayer János úttörő munkáján keresztül a mai nap baptista eseményeiig. A kiállítás anyagának az összeállítását Bányai Jenő testvér végezte igazi baptista ügyszeretettel, hozzáértéssel és történelmi elmélyüléssel. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Bányai testvérrel egyedül követhettem a baptista múlt útját és elődeink munkamenetét Bányai testvér kitűnő és részletes magyarázatában. Baptista elődeink dicső szelleme ott él a kiállításon s lelkesítő volt az a néhány óra, amit az ősök szellemével telített kiállításon töltöttem. (Folytatjuk)
