Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-15 / 24. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. december 15. AZ ÖRÖMET HOZÓ KARÁCSONY "Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő..:’ (Zak. 9:9.) Isten karácsonyi üzenetét a Próféta adventi borítékban postázza. A boríték címzettjei, Sión és Jeruzsálem leányai, a testi illetve a lelki-izráel, akik “várják” király-Urukat... Nekik ugyanis "Királyuk” van alkotmányjogilag, Akinek parancsuralma alá önkéntesen szerződtek. Szerződésüket nap mint nap így újítják érvényre: “Legyen meg a te akaratod ...” A címzettek nem lázadoznak Uruk parancsuralmi igénye ellen, mert megtapasztalták, hogy ez a parancsuralmi alávettetés, javukat szolgálja, amelyért még a szabadakaratukat is érdemes föláldozni. Álláspontjukban megerősíti őket a történelem is, amely igazolja, hogy e Király uralmának, uralma növekedésének "nem lesz vége”. Mérhetetlen hatalma ott is érvényre jut, ahol a földi hatalmasságok tehetetlenek. Sión és Jeruzsálem Királya tud parancsolni az ördögöknek, a tengernek s a halálnak egyaránt. Ég és Föld Ura ő, Akinek uralma alá szerződni: felettébbvaló “kiváltság" ... A címzett adventezése "hitéletnek" is nevezhető. Hinni, egyet jelent az ígéreteket teljesítő Király várásával. És a Király nem csak útban van, hanem már az ajtó előtt áll, bebocsáttatásra, szerződésre várva. Nem igazán Sión és Jeruzsálem lánya az, aki elfáradva a Király-várásában, türelmetlenül ("hitetlenül”) öntevékenykedésbe kezd. A Király alattvalóira jellemző a mindvégig kitartó türelmes várás a Király érkeztére. A karácsony "titka” ez a feltétlen és összpontosított királyvárás. Ha a feltétlen királyvárásra hagyatkozó adventezésünkből hiányzik a bizalom hit-titka, karácsonyi ünnepeink hétköznapokká fognak szürkülni, mert "A titkok az Űréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig mienk és a mi fiainké, mind örökké ...” (V. Móz. 29:29.) Sión és Jeruzsálem leányait nem téveszti meg Királyuk "rangrejtő” külleme, szerény, alázatos bevonulása. Számukra a lényeg a fontos: Jön egy Hatalmasság, Aki meg tudja szabadítani alattvalóit mindabból, ami egyébként elrontja, boldogtalanná teszi életüket. És, ha ez a Hatalmasság egyszerű bibliai szószövegezésbe-öltözötten kíván bevonulni a rávárakozók életébe, akkor is, hozsanna a Dávid Fiának. A Király bevonulási alkalmatossága a szegények "hátasa”, az "igazság”. Nem lebecsülendő "szamár-SIMEON... Hányszor gondoltam rá ...! Különösen így, karácsony felé, rá kell gondolnom, aki szemével láthatta, kezével tapinthatta és egészen magához szoríthatta adventjének beteljesedését ... — Simeon ... Szinte látom magam előtt, amint Ésaiás írását olvassa; látom eres, öreg keze remeg, amint végigsimít a pergamenten és közelebb húzza a papírtekercset a gyertyához. Belenézek a szemébe és látom benne a várás csillogását. Mint ahogyan a gyerek várja az ünnepet... — Ünnep... — mondja Simeon, — az nincs már! Hiszen vétket vétekre halmozunk és meg sem kíséreljük bűnbánattal keresni Adonai tekintetét... — Nagyot sóhajt, hogy a gyertya lángja is meglobban tőle, azután újra az írásra néz. Olvasom én is a drága igéket, amelyeket Isten tüzes parazsa hozott elő Ésaiás ajkáról és próbálom úgy olvasni, hogy a szemem Simeon váró szeme legyen: "Feltürte az Úr szent karját minden népek szemei előtt, hogy lássák a föld. minden határai Istenünk szabadítását..." (Ésaiás 52:10.) Simeon olvasta — hitte — és várta. Azután olvasta tovább: "ímé a szűz fogan méhében, és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek." (Ésaiás 7:14.) "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének ..." (Ésaiás 9:7.) Neki csak egy gondolata van: várni az Eljövendőt! Szinte hallom az imáját, akárha áment mondanék rá, ság" ez, ahogy a mi őszintetlenkedő korunk értékeli a nagy Király "hátasát". Az igazi Karácsonyba mindég az "egyenes” adventi út vezet. Más utak, ha sokan járják is, csak "fenyőünnepekhez” tudnak juttatni. Mindezek tudatában, Sión és Jeruzsálem leányai "lélekben és igazságban” adventezik Urukat, "Mert az Űr igazságot szeret (és) az igazak látják az ő orczáját" (Zsolt. 11:7.) I. S. amikor az ígéretért könyörög. És mikor hálát ad azért, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látják szemei az Urnák Krisztusát... Hallja, hogy valami napkeleti férfiak jöttek a városba, akik égi jelt, fényes csillagot láttak, azt követték és még a királyi udvarba is bekerültek emiatt... — Látom újra a könyvtekercsek felé indul. Áthajlok legörnyedt vállán, hogy lássam, miből olvassa ki a feleletet. A Thóra van a kezében: "Csillag származik Jákobból és királyi pálca támad Izráelből...” (IV. Mózes 24:47.) Azután Simeon bezárkózik és vár... A jeruzsálemi templomban Anna, a Fánuel leánya böjtöl és imádkozik ... És sokan várják Jeruzsálemben a váltságot... A betlehemi mezőkön őrködő pásztoroknak angyalsereg hirdeti, hogy: Megszületett! A napkeleti bölcsek odataláltak Betlehembe és Simeon is tudta, mert így volt megírva: "De te, Efrátának Betleheme ... belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van ...” (Mikeás 5:2.) — A júdeai Betlehemben... — mondja lassan és látom a szavak páráját a hideg reggelben. Korán van még nagyon, de Simeon megy. Botra támaszkodva a templom felé. Megyek vele én is, szorongva, aggódva. De Simeon nyugodt. És mintha nem lenne olyan görnyedt, mint tegnap volt... Odaértünk a templomhoz. A pitvar üres, lépteink kongnak a köveken ... A reggeli derengésben alig formálódnak ki az alakok... — de
