Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-15 / 24. szám
1973. december 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal IMMANUEL - VELÜNK AZ ISTEN A Bibliában néhány helyen megtaláljuk ezt a kifejezést, amely mindig rendkívül sokat jelentett azoknak, akiknek éppen akkor üzente az Ür. Amikor ennek határozott tudatára ébred az ember, akkor nem tehet mást csak azt, hogy újabb fogadalmat tesz és szívét hála tölti el, és természetesen igyekszik megtisztulni bűneitől az Istentől elfordult ember. De most karácsonykor, az Úr Jézus földre jövetelekor hangzik el ez az üzenet, és ha valamikor lehetett értékes isteni szózat, akkor most mindent megoldó üzenetté lett. Ebben találja meg az ember a győzelem egyedüli lehetőségét. Ekkor vált igazzá az, hogy Isten szövetségesükké lett Krisztusban, és így tudott Ő a kicsiben is naggyá lenni. így volt ez Dávid esetében, amikor győzött Góliát felett, és így lesz, amikor a Bárány győzedelmeskedik az egész világ felett. Ezen a karácsonyon viszont mondjon még többet nekünk ez a név, mert Jézus nevei közül az ő küldetését, munkáját és azt amiért karácsonykor lejött e földre, ez a név fejezi ki a legtökéletesebben: Immánuel. Az Ótestamentum prófétája csak remélte és óhajtotta (És. 7:14.), viszont Jézus földrejövetelében igazán beteljesedett: Velünk az Isten. (Mt. 1:23.) Nincsen ennél nagyobb örömhír a bűnnel és bajjal küzdő ember számára. Pár évvel ezelőtt egy olyan egyedül élő emberrel ismerkedtem meg, akinek rokonai nem voltak. Azt kérdeztem tőle, mennyire tudja elviselni az egyedüllétet. Azt válaszolta, hogy semmikor máskor nem jelent ez neki problémát. Az év napjai tűrhetően eltelnek, de a karácsony két ünnepnapja elviselhetetlen számára. Ő mondta, hogy az árvaság, az egyedüllét, ha fájdalmas is, elviselhető. De karácsonykor nagyon a szívébe mar az egyedüllét. Aki pedig meghallja a karácsonyi evangéliumot, az ujjongva döbben rá arra, hogy nincs egyedül. Jézus által vele van Isten. Gondoltunk arra, hogy karácsony ezt is jelenti az embernek, a sok szép ajándék és kellemes családi légkör mellett: "Velünk az Isten.” Ebben van karácsony igazi értéke és szépsége. Mennyire szomorkodnánk azon, ha egy karácsony is úgy múlna el fölöttünk, hogy nem adtunk, vagy nem kaptunk ajándékot. Mi mindnyájan élvezni akarjuk a szeretet boldogító erejét, és ezért ajándékozzuk meg egymást. Karácsony nekünk azt is hirdeti, hogy Jézus Krisztusban a legdrágább ajándékot kaptuk, benne magát az élő Istent, hiszen általa ő személyesen van velünk. A megajándékozottság boldog érzése töltheti el szívünket, mert találkoztunk Jézussal, és benne mennyei Atyánk szeretetét kaptuk. Az élet nehéz kérdéseiben sokszor kétségbeesünk. Ügy érezzük egy-egy nehéz helyzetből nincs kiút. Talán nekem annyi szenvedés jutott ebből az életből, mint másik tíz embernek együttvéve. Hányszor érezzük úgy, hogy még Isten is magunkra hagyott. A reményünk és az életkedvünk is szertefoszlott. Pedig ma is éppen annyira igaz ez az igei üzenet: Velünk az Isten, mint bármikor máskor. És e mellett emlékezzünk arra az ígéretre is, amit Ésaiás így prófétáit meg éppen Jézus Krisztussal kapcsolatban: “Betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta." (53:4.) Ez méginkább megvalósult, amikor Krisztus lejött a földre, mert akkor teljesedett ki a maga nagyságában: Immánuel. Immánuel még azt is jelenti, hogy benne megtaláltuk békességünket. Milyen szomorú arra gondolni, hogy vannak emberek, családok, akik talán együtt ünnepelték a karácsonyt a meleg szobában, de megfagyhatnának egymás mellett éppen a békesség hiánya miatt. Vagy éppen rettenetes dolog, ha bárhol ezen a világon attól kell félni, hogy a halál, a gyűlölet, a háború lesz úrrá népek és fajok között. Higyjünk abban, Isten közelléte azt is jelenti, hogy békességet ad számunkra. Lehet, hogy e sorok olvastán most arra gondolunk, milyen jó is, hogy nekem már az Ür elvette egyedüllétemet, adott egészséget, békességet, és nem gyötörnek a kétségbeesés aggályai. De én arra gondolok, hogy a legkiegyensúlyozottabb életű ember sem mondhatja azt, hogy maradék nélkül boldog, és már semmire sincs szüksége. Bármi legyen is bánatunk, hiányérzetünk sőt bűnbánatunk, karácsony evangéliuma újra nekünk szól, újra igazi boldogsággal akarja betölteni ünneplésünket. Éppen ezért fogadjuk így ezt a karácsonyt: Immánuel — Velünk az Isten! Viczián János MOODY HITVALLOMÁSA Dwight L. Moody annak idején megjelent Londonban egy nagy prédikátor gyűlésen. 400 lelkész lehetett jelen. Szokásos módon, gyorsan, éles elmével válaszolt a feltett kérdésekre közel egy óráig. Jött egy utolsó kérdés: "Moody testvér, mi az ön hitvallomása?” A rövid válasz ez volt: "Az én hitvallomásom már rég megjelent nyomtatásban." A gyűlés tagjai meglepődve néztek körül. Nyomtatásban? Erről soha sem hallottunk! Jött a kérdések özöne: Mikor? Hol jelent meg? És előkerültek a ceruzák, a papírdarabok, mindenki le akarta írni a nyomtatvány címét és előállítási helyét. Moody halkan bejelentette a nagy "titkot”. Ésaiás 53:5. Moody Monthly imcicieietctcie)cteicipctciostcw!c<e«tciewem> I------Karácsonykor-----Keblem ezüst harangját Ma vígan kongatom, S zengő hangját magam is Örvendve hallgatom. Ilyenkor úgy szeretném, Ha lelkem éneke Fehér szárnyakon szállna, S virágot hintene. Ha aranycsillagokból — Ameddig lát a szem, Kiírhatnám az égre, Mi boldogít, mi nem. Jézus lábához tenni Mindent, mit lát szemünk, S egyedül Őrá bízni Az egész életünk. Csak Neki, Neki élni, S apró gyertyák helyett — Felgyújtani Szent Leikétől Minden kihűlt szívet! ' ________________ P. Gy. _