Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
1973. december 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal SZÁMOLJUNK ISTENNEL! üt is? Miért van az, hogy az egyik szent szentebb, mint a másik szent, holott az Úr csak arra int, hogy szentek legyetek, de nem s z e n t e bb e k. Miért van az, hogy az a szent, aki hite szerint az Úr ügyéért harcol a másik szent ellen, az Úr ügyéhez nem méltó fegyverrel és módszerrel küzd? Ezekre a kérdésekre egyszer a Szentek Szentje előtt kell felelniük a szenteknek. ENYHÍTŐ OKOKAT KERESÜNK cselekedeteinkre és eljárásunkra. Találunk is. Feltételezzük jóindulattal, hogy szent testvérünk jót akar, csak rosszul hajtja végre akaratát. Arról pedig meggyőződtünk, hogy a szentek meg tudnak egymásnak bocsátani és el tudják felejteni a sérelmet. Abban is bizonyosak vagyunk, hogy amíg a szentek a harc hevében egymást nem sokra becsülik, addig az Urat tisztelni kívánják. Paradox-szerüerit Isten ügye iránti szeretetükben a szentek nem szeretik egymást. Arra is van tapasztalatunk, hogy a szentek, mint gyermekek elfogadják a Mennyei Atya intését és kéz-kezet-fogva haladnak tovább, mint testvér szentek. Melyik családban nincs súrlódás? A mi kötelességünk az, hogy jussunk el az “érett férfiúságra" lelki életünkben és ügyeljünk saját szentségünkre, nehogy a Sátán fegyvereivel, amelyeket testvéreink ellen használunk saját magunkat szentségtelenítsük meg. 1. Paradox: látszólagos ellentmondás. Követség Lukács 1:26—38. Egyszerűen élt, csendesen, szerényen, Igénytelen és észrevétlen. De jött a követ káprázatos fényben, s a kiválasztó égi kegyelem. Megremegett a különös igékre, mint liliom sebes zápor alatt. A hihetetlen oly hirtelen érte. Időtlenné lett a pillanat. Aztán ... halkan ... csendül a felelet. Azóta zeng a századok felett, s aki magát Isten kezébe szánja, máig is tőle tanulgatja mind: "Legyen énnekem beszéded szerint, tmé az Úrnak szolgálóleánya!" T. E. Döntő ütközet előtt állt egy hadvezér s hozzá meglehetősen kellemetlen helyzetben feküdtek a csapatai. Az ütközetet másnapra tervezték s arra minden előkészület megtörtént. A vezér szerette volna tudni katonái szellemét, hogy s mint vélekednek, ezért az est beálltával álruhában sorra járta katonáit, bepillantván a sátrakba, a kunyhókba, melyekbe emberei behúzódtak s kihallgatta beszédüket. Az egyik sátorból hangos szó hallatszott és a vezér jól megértette az egyik katona beszédét: "Az igaz, hogy a mi vezérünk nagyszerű katona és sok ütközetet megnyert, most azonban nehéz helyzetben van. Az ellenség legalább tízszer annyi, mint mi vagyunk s azonkívül nemcsak gyalogságuk, hanem tüzérségük és lovasságuk is van.” Hasonló hangnemben folytatta beszédét tovább a katona, azt akarva bebizonyítani, hogy lehetetlen ez alkalommal a győzelem, míg a többiek nagy figyelemmel hallgatták. A vezér nem tudta tovább hallgatni a beszédet és hirtelen belépett a sátorba és így szólt az álmélkodó katonáknak: "És mennyire becsültök engem? ...” Az Úr is ilyen módon hallgatja végig sokszor szolgáinak, gyermekeinek beszédét, mint latolgatják, hogy milyen kevesen vannak, milyen csekély az erejük, milyen jelentéktelen az, amit véghez tudnak vinni és milyen védtelenek a gonosz ellenség borzasztó hatalmával és nagy erejével szemben. És az Úr áttekint az aggódó ember vállain s végül így szól: "És mennyire becsültök engem? ... Beszéltek előrelátásról és elfelejtkeztek Isten gondviseléséről. Beszéltek cselekedetről és elfelejtkeztek Istenről, aki ‘munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.’ ” Milyen sokszor jöttök hozzám okos és számító emberek s megfogva kabátomat, figyelmeztettek arra, hogy nagyon messzire mentem vállalkozásaimban, az árvaházak, menházak, stb. alapításában. Aggódtak, hogy lesz-e elég képességem azok fenntartásához. Bevallottam nekik őszintén, hogy nincs erőm, sem tehetségem, de hiszen nem is bíztam soha magamban, hanem egyedül Istenben s tudom, hogy vele "mindenek lehetségesek”. Emlékezzünk csak vissza Istenre! Milyen óriási feladat hárult reá! Kétmillió ember táplálásáról kellett gondoskodnia naponta s már nem is volt manna, mert a nép folyton közeledett az ígéret hona felé. Szinte lehetetlen feladatot kellett betöltenie Mózes halála után. Itt csak egy segítség, egy lehetőség marad hátra: Isten! És Isten nem is váratott magára. Megjelent Józsuának és ezt mondta: "Nem hagylak el és nem is távozom el tőled!” És te, kedves testvérem?! Számolgatsz, tervezgetsz, nem tudsz enni és nem tudsz aludni, mert gondjaid súlya reád nehezedik és a teher meghaladja erődet. De meghaladják-e Isten erejét is? Ez lehetetlen. Ezért fordulj hozzá és nem szégyenülsz meg. "Gondokkal, gyötrelemmel, Istentől mitsem nyersz. De buzgó érzezelemmel Imában kérj s meglesz." Spurgeon K. MA URAM, MA! Az amerikai túrista, aki egy különlegesen szép kertet szemlélt meg, a következőképpen írja le a kert gondozójával való beszélgetését: "Mióta gondozod ezt a kertet?” "Huszonöt éve.” "A tulajdonos hányszor jön, hogy a birtokot és a kertet megnézze?" "Huszonöt év alatt négyszer volt itt.” "Mikor jött legutoljára?” "Tizenkét évvel ezelőtt.” "Felteszem, hogy sokszor ír.” "Soha.” "Kitől kapja az utasításokat?” "A milánói birtokkezelőtől.” "A milánói főnök sűrűn látogat ki?” "Az egyszer sem jött ki.” "Ki ellenőrzi akkor a munkáját?” “Tulajdonképpen senki. Magam végzem a munkát.” "A kert nagyon szép, szebb már alig lehetne. Úgy néz ki, mintha várná, hogy a gazda holnap betoppan.” "Nem holnap, ma uram.”
