Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. december 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezőtő: Mrs. Mária Szerencsy Női konf. elnök :Balla B. Györgyné ; Alelnöki Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Erzsébet és Mária Két egyszerű név, de a nevek mögött, két kiváló jellem, két istenfélő nő, engedelmes, átadott élete ragyog. A Szentírásban több hasonló neveket viselő nőkről van figyelemre és követésre méltó feljegyzés, de egy Mária a legközelebb áll hozzánk, akiben Isten az ő tervét véghezvitte, akinek szolgálata, engedelmes volta által a mennyet a földdel összekötötte. Erzsébet és Mária, két Isten által kiválasztott nő az új testamentumban. Angyal jelenti be, hogy egy igen kivételes szolgálatra, anyaságra jelölte őket Isten; egyiket próféta édesanyjául, a másikat pedig az Ür Jézus édesanyjául. Erzsébetnek férjével — Zakariás pappal — beszélt az angyal, templo-Jövel Urunk! A jámborok epedve Vártak reád Urunk. Most is feléd bocsátjuk Epedő sóhajunk. Akkor szegény alakban, Mint gyermek eljövél, De milliókat üdvben Dúsgazdaggá tevéi. Most újra várunk téged, Mint mennyei Királyt. Jövel te nagy Megmentő, Lelkünk téged kiált. Vedd át uralkodásod, Hozd el a szép időt, Az üdv s a béke napját Hozd el ó mielőbb! Mert itt a föld színén most Szörnyű az állapot, A gyűlöletnek réme Ádáz tüzet rakott. Utánad sóhajt lelkünk: Jövel nagy Messiás! S te véled mindenekben Dicső feltámadás. Csepegj ó égi béke, Ömölj te szeretet, Egy szent karácsonyt hozva Hasd át a lelkeket! (Cs) mi szolgálata alatt. Máriával személyesen beszél az angyal. Zakariás és felesége Erzsébet "... mindketten igazak valának az Isten előtt.” (Luk. 1:6.) Az írás szerint, Zakariás pap az angyal láttára megijedt... Az angyal nyugtatja: "Ne félj Zakariás! mert a te könyörgésed meghallgattatott ..." Zakariás imádkozott egy gyermekért s mikor kérése a beteljesedés előtt áll, csodálkozik ... Szinte lehetetlen számára — emberi elgondolás szerint —, hogy amit kért Istentől, azt meg is kaphatja... Mennyire magunkra kell ismernünk, ennél a jelenetnél, hányszor állunk így mi is az Úrral szemben? Az angyal tovább beszél, "Nevezd az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1:13.). Az imádkozásra összegyűlt tömeg, várja Zakariást... mikor közöttük átvonul, csodálkozik a nép ... ő csak integetett nekik... a templomból már némán megy haza otthonába. Erzsébetnek már szóval nem tudja elmondani, amit az angyal mondott, de mikor a gyermek megszületett Erzsébet jelenti az összegyűlt rokonságnak kívánságát: "Jánosnak neveztessék!” A csalódott emberek nem helyeslik, végül az apa dönt, szólni nem tud ... táblát adnak eléje, ráírja Zakariás: "János az ő neve.” ... ajka feloldódék, áldván az Istent! Isten küldetésében, megjelent az angyal Názárethben, Máriánál, beszél hozzá az angyal, ő — saját magát ismerve — kérdést tesz fel... s aztán megnyugszik az angyal válaszában, nem ellenkezik, s alázattal mondja: "Legyen nekem a Te beszéded szerint!” Az angyal egyebet is közöl vele ... Erzsébet a te rokonod, immár hat hónapja bírja az anyaság ajándékát — az ő vénségében —: "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." (Luk. 1:37.) "Istennél semmi sem lehetetlen!” Ó, mennyi ígéret... bátorítás ... biztatás van ebben a néhány szóban, de még ennél is sokkal több, Istennek, mindenekfelett való hatalma! Ha így is hiszed Testvérem, akkor nincs már csüggedésre ok, mert ami emberileg lehetetlen, elképzelhetetlen, az Istennek hatalmában, hozzánk lehajló szeretetében, mind lehetséges a Benne bízók számára! "Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méné a hegységbe... Zakariásnak házába és üdvözlé Erzsébetet.” (Luk. 1:39.) Mária örömteli szívvel siet... Erzsébet nagy örömmel fogadja Mária üdvözlését és betelék Erzsébet Szentlélekkel s e szavakkal fordul Mária felé: "... honnan van ez nekem, hogy az én uramnak anyja jön én hozzám?” (Luk. 1:43.) Ma így fejeznénk ki: milyen megtiszteltetés ez részemre? Boldog, aki hitt... folytatja Erzsébet. Máriának csak ennyi a válasza: "Magasztalja az én lelkem az Urat!” Mária "dicsénekében” nemcsak örömének ad kifejezést, hanem valóban magasztalja az Urat, tudatában annak, hogy "... nagy dolgot cselekedék velem a Hatalmas!” (Luk. 1: 49.) Két boldog anya találkozása, köszöntése, csupa dicséret, magasztalás Isten felé! Milyen felejthetetlen boldog percek azok, mikor rokonlelkek egymással közölhetjük, Istennek saját életünkben végzett csudadolgait, mikor ketten együtt hálát adhatunk s elmondhatjuk: Magasztalja az én lelkem az Urat! Három hónapig tartó boldog viszontlátás után Mária hazatér otthonába. Mária és Erzsébet egyek a boldogságban, de később a szomorúságban, az anyai mártíromságban is hasonlóak lesznek. János fejét véteti Heródes, Jézust keresztrefeszítik. Mária hű marad, a könyörgésben, imádkozásban részt vesz az apostolokkal együtt, (Ap. csel. 1:14.) és továbbra is boldog — bár szívét átjárta az éles tőr —, mert a reábízott feladatot, a kiváltságos szolgálatot elvégezte. ANYÁK GYŰLÉSÉN Élénk vita tárgyát képezte az összejövetelen az a kérdés, hogy milyen korán kell kezdeni a gyermek Istenfélelemben való nevelését? Egy tekintélyes vendég-nagymama is jelen volt. Kérték, hogy mondjon véleményt. A nagymama így szólt: "Én az első gyermekemnél 20 évvel a gyermek születése előtt kezdtem, amikor az Úr Jézusnak szenteltem életemet."
