Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. december 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 2844 East 130 St., Cleveland, Ohio 44120 Editor —Szerkesztő: DR. BELA UDVARNOKI 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, North Carolina 27855 Telefon: (919) 398-4646 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Subscription fee: $5.00 per year Előfizetés és címváltozás erre a címre küldendő: Mrs. Maria Szerencsy P. O. Box 5873, Cleveland, Ohio 44101 FONTOS: Címváltozást, kérjük, jelentsék Mrs. Mária Szerencsy lapkezelőnek. Lapzárás ideje minden hónap negyediké és húszadika. A negyedikén postázott kézirat a következő hónap elsején, a húszadikán postázott kézirat a következő hónap tizenötödikén jelenik meg. Sürgős hírek a lap megjelenése előtt 10 nappal beküldhetők. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Oh. 44102 hisszük, hogy megszületett, meghalt, feltámadott és a mennybe ment — várjuk az ő visszajövetelét, azaz második eljövetelét. Ez a keresztyén ádvent. Mi várjuk az Ür Jézus személyes megjelenését. Mi várjuk az Úr Jézust, aki jönni fog az ég felhőiben, minden hatalommal és dicsőséggel, a szent angyalokkal. Mi várjuk az Úr Jézust mint ítélő bírót, aki megítéli e világot; aki összegyűjti és magához veszi a szenteket (megváltottakat) és megbünteti a hitetleneket. Mi ezt az ádventet hiszsziik, ezt valljuk és ezt hirdetjük az emberi lelkek megtérésére és üdvösségére. S mivel az Úr Jézus visszajövetelének sem napját, sem óráját nem tudjuk, azért az Ő ígéretétől fogva a keresztyéneknek állandóan ádventjük van, mint ahogyan ádventjük volt az ószövetségi hivőknek a Messiás születésének ígéretétől és megprófétálásától mindaddig, amíg a Messiás meg nem született. Bármennyire is kész vagyok e sorok írásakor elismerni azt, hogy a különböző néven nevezett keresztyén atyámfiai közül sokan vannak, akik Aki csupán önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét értelmét, örömét és koronáját. Csak az ismeri igazán az életet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon) a fenti alapon és módon "ádventolnalc", mégis meg kell állapítanom azt a szomorú tényt, hogy még többen, sokkal többen vannak azok, akiknek az ádventje csak karácsonyvárás és nem Krisztusvár ás. Sajnos az Úr Jézus születésének története — amelynek emlékére üljük a IV. század óta a karácsonyt — sokaknak csak mitosz, csak hitrege. És valljuk be, a karácsonyi ünnepek — egyéb ünnepekkel együtt — sokaknak nem való másra, mint evésre-ivásra, dorbézolásra és egy kis képmutatóskodásra. Az Úr legyen hozzájuk irgalmas! A karácsonyt, mint az Úr Jézus születésének az emlékünnepét szívesen és örömmel ülöm meg; ennek az ünnepnek a melegére és fényére szüksége van a hideg és fénytelen emberi szíveknek. Csak az a baj, hogy rövid ideig tart s még nagyobb baj az, hogy a legtöbb ember csak ünnepért s nem az ünnepeltért: Jézusért rajong. Az újszövetségi ünneprendszer csak későbbi mű. Az őskeresztyének nem ünnepelték karácsonyt. De ha azt tapasztaljuk az írásokból, hogy az őskeresztyének készséggel alkalmazkodtak (az áldozati ceremóniákat kivéve) az ószövetségi ünneprendszerhez mindaddig, amíg a naptár meg nem változott, akkor lelkiismeret furdalás nélkül magunkévá tehetjük — főként mint bizonyságtevő alkalmat — az Úr Jézus életével kapcsolatos emlékünnepeket. Ünnepeljünk megértő szívvel, élő hittel és szolgálatra kész lelkülettel. Mivel az Úr Jézus egyszer született meg emberként e földön, azért formailag elfogadható az, hogy évenként egyszer ünnepeljünk karácsonyt, noha igen helyes az a baptista közfelfogás, hogy legyen minden szív Bethlehem és minden nap karácsony! De ha már a naptár egy alkalommal jelzi egy esztendőben a karácsonyt, ám legyen egy esztendőben egyszer karácsony. Az ádventünkhöz azonban ne nyúljon a naptár és ne nyúljon az egyház. Mert ha egy esztendő 365 napból áll, akkor a mi ádventünk egy esztendőben 365 napig tart. Mi várjuk az Űr Jézust minden nap, mindaddig, amíg eljön! Dr. Somogyi Imre írásaiból. Szemle CUSHING KARDINÁLIS, a néhány évvel ezelőtt elhunyt bostoni katolikus főpap idézte valakitől a következő gondolkozásra késztető mondatot: "Nagy boldogság a szentekkel lenni mennyben, de pokol velük élni ezen a földön.” Az első benyomás a mondat olvasása után mosolyra indít —, később kisebb fajta döbbenet vesz erőt az olvasón. A mondást nem lehet elhessegetni. Megüli az agyat, a lelket s kezd lassan kialakulni a vélemény: van valami igaza annak, aki ezt a mondást kiagyalta. Cushing kardinális nem tréfált és nem játszott a szavakkal, amikor a fenti idézetet tette: tapasztalatból szólt. Hosszú egyházi szolgálata alatt és sok ezer "vallásos" emberrel való érintkezése és munkája után jól kiismerte a "szenteket”. MINDEN GYÜLEKEZETI MUNKÁS, legyen az vasárnapi iskolai tanító, karmester, nőegyleti vezető, diákónus, prédikátor, szövetségi tisztviselő, vagy szerkesztő ismeri a "szentek” élét. Az él a szavakban van s azzal megy a sebzés. Különös jelenség az, hogy a szentek is vágják egymást. Teszik ezt minden vallásos közösségben. Cushing kardinális szerint a katolikus egyházban is. Ebben a dologban sajnos a baptisták sem képeznek kivételt. Ha már a kardinális bátor, nyílt egyházi férfiúként meg merte mondani őszinte véleményét a katolikus szentekről, mi baptisták is vagyunk elég szentek ahhoz, hogy ki merjük mondani — Cushing érsekhez hasonlóan —, hogy néha fent vagyunk mennyhez közel, néha lent... A döbbenetes dolog az, hogy a szentek között a bajt, a kardforgatást és a szócsatát nem a világiak, vagy hitetlenek okozzák. A szenteknek nem a világiakkal van perük, hanem a többi szenttel. MIÉRT VAN EZ ÍGY? Miért van az, hogy az egyik szent gyülekezet nem akarja elfogadni a másik szent gyülekezetei? Miért van az, hogy az egyik szent gyanakszik a másik szentre? Miért van az, hogy némelyik szentnek csak a szentekkel van baja, a világgal szépen megfér? Miért van az, hogy egyik-másik szent amikor bírál (néha joggal) mindjárt ítél és
