Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
Yol. 65. No., 23. DECEMBER 1, 1973 65. ÉVF., 23. SZÁM, 1973. DECEMBER 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) Krisztusvárás “...az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (Kor. I. 11:26.) December újból itt van. Ádventi hangulat a tájon és a lelkeken. Közeleg a karácsony. Advent... Mit is jelent ez az idegen szó? Várakozást. Az egyházi terminológiában: Krisztus várását. Az egyházi ünneprendszer úgy foglalja magába a december hónapot, mint ádventi időszakot. Onnét — a római egyház ünneprendszeréből — vette át a protestantizmus is és ezen az alapon emlegetjük (bár nem általánosságban és dogmaszerűen) mi is. Helyes e azonban az "ádvent” szó jelentőségét és tényét ilyen szűkre szabni, mint ahogyan az egyházi liturgia teszi? Bele lehet-e szorítani a bibliai ádventet, a Krisztus várását néhány hétbe, egyetlen hónapba? Ez az időbeli korlátok közé kényszerített advent képes-e kifejezésre juttatni azt a fenséges, igazi ádventet, amely meg nem szakadó aranyfonálként húzódik keresztül az egész újszövetségi Szentíráson? Mindezen kérdések mellett még sok kérdést lehetne feltenni. Bizonyos, hogy a szokásnak nagy hatalma van és erre vezethető vissza az a nem éppen kifogásolhatatlan elvi és gyakorlati álláspont, amellyel egyes protestáns felekezetek behódoltak olyan egyházi kultuszoknak, melyek — ha külső megnyilatkozásaikban nem is —, de belső értelmükben és hatásaikban alkalmasak főbenjáró bibliai igazságok elhomályosítására. Ilyen, az igazsággal szembenálló és az igazság hitelét rontó körülmény az is, hogy a századok során kialakult keresztény (keresztyén) ünnep rendszerbe beiktatták az ádventet, mint a karácsonyt közvetlenül megelőző pár hetes időszakot. Ezáltal az “ádvent” mint ünnepi időszak vált fogalommá; így idegződött Ádvent Kitárja Csend a Kapuját, Beengedi rajta a Hőst, Kit vár a megváltott világ Ádventben, Karácsony előtt. Ádventben, Karácsony előtt Boldog, aki várva remél, Vigyázva néz a napba fel, Mert minden Ádvent véget ér. Mert minden Ádvent véget ér, Jő az, Akit ígér a Csend, Megdobban minden szív, s dicsőn, Biztatóan Ádvent dala zeng. Biztatón Ádvent dala zeng, S nem érti meg, ki zajban jár, Csak kit magának tart a csend, Aki a Karácsonyra vár. Aki a Karácsonyra vár: Bízik, remél türelmesen, És Karácsony szent hajnalán Jézussal az égbe megyen. Jézussal az égbe megyen, Örök Karácsony várja őt, S megáll boldogan, győztesen Advent után, a Csend előtt... S. Kárász Izabella be a köztudatba és a gyakorlatba; ezen az alapon írnak ádventi cikkeket és mondanak ádventi prédikációkat. Ne csodálkozzunk azon, hogy a keresztyén egyházak tagjai félreértik az “ádvent” szó jelentőségét, mert az egyháztagok csak félreérthetik azt, amit az egyház vezetői félremagyaráznak. A legtöbb egyháztag az ádventben a karácsony várását és nem a Krisztus várását látja; ha a karácsony várásán túl még valamit — illetve valakit — mást is vár, az rendszerint a "kis" Jézus, aki sokak fantáziájában minden évben megszületik, mint kisgyermek. Mennyire ideillik az Űr Jézus ama tanítása, hogy az emberi rendelések eltörlik az Istennek beszédét. (Márk 7:13.) Mert mit kell értenünk az "ádvent” alatt az Isten beszéde szerint? Krisztus visszajövetelét. Igen a mi ádventünk: Krisztus visszavárása. Ez tulajdonképpen a második ádvent, mert az első ádvent a Krisztus születésének a várását jelentette; az első ádvent az ószövetségi hívők ádventje volt, a második ádvent a keresztyének ádventje. (V.ö. Ésaiás 7:14; Máté 1:23 — Mikeás 5:2; Máté 2:5.) Miután Krisztus megszületett, többé nem várjuk az ő megszületését, hanem mint akik
