Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-02-01 / 3. szám
1973. február 1. EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 5. oldal San Francisco és Bay Area magyarságának társadalmi élete öncélú, tovább kell adni, mert minél többet adunk, annál többet kapunk helyette. Figyelemre méltó, hogy Urunk mindig lelkiértelemben, lelki vonatkozásban beszélt. Nem fizikai értelemben nyilatkozik az utolsó időket illetőleg sem. (Máté 25 rész.) Az éhező és szomjazok alatt a lelkileg éhezőket és szomjazókat érti. A lelki ruhátlanok fájnak neki, akik nem vehetnek részt az Ő menyegzőjén. A testi éhezők és ruhátlanok hamarabb részesülnek segítségben, a testi foglyok megszabadulnak, ha büntetésüket letöltik; de a sátán foglyai csak úgy szabadulhatnak meg, ha elfogadják Krisztus kegyelmét, de a kegyelemről szóló örömhírt, nekünk kell elvinni hozzájuk. Urunk elsősorban erre gondol, mikor új parancsolatot ad, mely nem tanács, nem felhívás, nem kérés, hanem olyan parancs, melyet teljesíteni kötelességünk, ha az ő követői vagyunk! Ez az a “gyönyörűséges és könnyű Iga” mely csak addig látszik tehernek és nehéznek, míg magunkra nem vesszük. Mert nincs annál jobb, minthogy azt a szeretetet, amit Urunktól kaptunk, át tudjuk adni másoknak, az éhező és szomjúhozó lelkeknek, megismertetve velük az igazságot, hogy bűnös voltuk miatt nem kell elveszniük. Az Isten szeretete azonban kegyelmet ad, minden benne hivő léleknek. Nem lehetünk közömbösek a körülöttünk élők iránt, nem elég, hogy éljük a szokásos egyházi életet, részt veszünk az összejöveteli órákon, adakozunk ahogy kedvünk tartja, s ezzel eleget tettünk a szokásoknak. Ez veszedelmes dolog! Mert a végső leszámolásnál nem számít, hogy hányszor volt kedvem ezt, vagy azt tenni? Hanem az számít, miként gazdálkodtam a rámbízott kinccsel: a mentő szeretettel! Egyetlen ismertető jele, hogy Urunk követői vagyunk, ha egymást szeretjük és ezt terjesztjük. Vajon, hogy vélekedünk arról a bibliaversről, melyben így ír János apostol I. levél 3:16 versében: "... Ő az Ő életét adta érettünk, mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáért.”? Vagy csupán egyszerű rokonszenv amit érzünk egymás iránt? Erre feleljen lelkiismeretünk. Dorkás asszony Amerikában három helyen hangzik az igehirdetés a rádión magyar baptista prédikátorokon keresztül: New Yorkban, Clevelandban és San Franciscóban. A San Franciscó-i magyar leadáson Dr. Ágoston Ede író “ekuménikus" beszélgetést folytatott három magyar egyházi férfiúval, Dr. Jaszovszky József katolikus, Borbás Antal református és Hunter-Vadász János baptista lelkésszel korunk lelki és társadalmi kérdéseiről. A rádió-beszélgetés szövegét közölte a Kanadai Magyar Újság. Ebből a cikkből idézzük Dr. Ágoston Ede kérdését és Vadász testvér válaszát. Mind a három válasz tartalmas és felvilágosító volt. Lapszűke miatt azonban csak Vadász testvér válaszát közölhetjük. • Kérdés: Lelkipásztor úr! — Ön, ki korban is még a mai fiatalsághoz tartozik, hogyan látja? Társadalmunk pusztulása a kábítószerek kikapcsolásával megakadályozható-e — hogy ezzel a fiatalság életében az egészséges életmód visszatérjen? SÍRÓ CSECSEMŐ, VAGY BOLDOG LÉLEK? A “Jézus mozgalom” nagy erővel hatolt be Hollandiába. A fenti képen Donkers Péter és egy ifjú nő látható a Dordrecht-i tömeg alámerítés alkalmából. Donkers régebben a kábítószerek rabja volt. Most az Úr Jézus követe. Figyeljük a leány örömtől sugárzó arcát! Válasz: Aki a lelkészi pályán hivatást érez Istenért dolgozni, feltétlenül optimista —, mert hisz abban, hogy Isten az embert az 0 képére és hasonlatosságára teremtette: miután ezt olvassuk Isten Igéjéből: "És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó”. — Tehát még annak ellenére is, hogy nagyon sok fiatalt a kábítószer rabjává tett, mégis úgy kell tekintenünk őket, mint Isten teremtményét. Társadalmunk mélypontra jutásának egyik oka a különböző gyógyszerek, alkohol és kábítószerek mértéktelen használata. Eszembe jut a Faust c. operából Mephisto áriájának egyik része: "Áll a hajsza, áll a bál; járja koldus és király és a Sátán örül”. A pénz nagy isten, a pénz legázol mindent. — Köztudomású, hogy a kábítószerek eladásának anyagi bevételét nem az ifjúság kapja, hanem az idősebb generáció azon tagjai, akik a lelkűket még a pénzért is eladják. Az ifjúság tehát ezeknek az áldozata! Hiszem és meggyőződésem az, hogy az egészséges életmód az ifjúság életében azonnal visszatérhet, ha a kormányok e kérdést nem kezelik annyira pongyolán. Az ifjúsági mozgalmak között a "Jesus People” c. mozgalom számtalan példáját mutatja azoknak, kik megtalálták Krisztust, de elvesztették a kábítószerek utáni vágyukat. Az ifjúságnak ideálokra és példaképekre van szüksége s ezen keresztül olyan vezetőkre, akik a példaadó családban és társadalomban minden téren megállják helyüket. A szülőknek gyermekeik többet fognak jelenteni, mint amit eddig jelentettek, ha az apa és anya képes arra, hogy Jézust ideálként odaállítja az ifjúság elé, akiknek ma már nem üres szólamokra van szükségük, hanem példaadó szülőkre, kik saját maguk is tudnak uralkodni vágyaik felett. — És nem utolsó sorban olyan egyházra van szükségük, ami világító fáklya s nem pedig szerencsejátékok és szeszesitalok árusító helye, és Jézus Krisztust teszi az élet középpontjába, mint egyedüli ideált. Tehát a nagy kérdés az, hogy a szülők és az egyházak készek-e ezt az áldozatot mielőbb meghozni.
