Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-09-15 / 18. szám

Vol. 64, No. 18, SEPTEMBEB 15, 1972 64. ÉVF. 18. SZÁM. 1972. SZEPT., 15. & o s Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Vitéz Ferenc, Reformátusok Lapja 493 Amboy Avenue, Perth Ambov. NT rutJMt mess enger Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) Elégedetlenség, mely Istennek tetszik "Ezért mi sem szűnünk meg — at­tól a naptól fogva, amikor ezt meg­hallottuk — érettetek imádkozni és Istent kérni, hogy az ő akaratának megismerése által teljesedjetek be a Lélektől adott minden bölcsességgel és értelemmel. így járjatok az Űr­höz méltóan, az Ő teljes tetszésére, hogy minden jócselekedettel gyü­mölcsöt teremjetek és növekedjetek az Isten megismerésében, és hogy minden erővel erősödjetek meg az ő dicsőségének ereje szerint minden állhatatosságra és hosszútűrésre." (Kolossé 1:9—11.) Még mielőtt tárgyaljuk az "elége­detlenséget mely Istennek tetszik”, meg kell, hogy említsük azt az elége­detlenséget, amelyik káros hatással van a lelki fejlődésünkre, felebará­tunkhoz való viszonyunkra és amelyik nem tetszik Istennek. En­nek az elégedetlenségnek a gyökere a mi szívünkben és a földi javakhoz való helytelen viszonyunkban van. Földi javaknak birtoklása nem elé-URAM, OSZLASD DL... Ahol már a könnyek Is elapadtak, S reménytelenül megdermedt az élet, Ott halálosan bőszek az örvények; Mert bennük a mélység rémei élnek; Uram, oszlasd el setétjét az éjnek. Oszlasd el örökre, édes Teremtőm! Aki felette vagy anyagon, időn, Hogy sehol soha — lélek ne vesszen el, Mert Kezed minden mélységből kiemel... Örökké élő, szeretett Istenem! Hornik György gíti ki szívünk kívánságát: "Minél többje van, annál többet kíván és kí­vánságai sohasem hallgatnak el.” Is­tennek nemtetszése a tizedik paran­csolatban jut kifejezésre: "Ne kí­vánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak felesé­gét, se szolgáját, se szolgáló leányát, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a te felebarátodé!" (II. Mózes 20:17.) Ez a kívánat arra vezethet, hogy azt, ami felebarátunké, erőszakkal el­vesszük, vagy ellopjuk, vagy háborút indítunk, vagy a munkalehetőséget elzárjuk előle azáltal, hogy második (second job) állást foglalunk el. Ha erőszakhoz nem akarunk folyamod­ni, vagy ravaszsággal nem tudjuk célunkat elérni, akkor irigységben szenvedünk és sokszor zúgolódunk, mint az Izraeliták a pusztában. Egy szóval: elégedetlenségben szenve­dünk. Pál apostol mondja: “De ha van élelmünk és ruházatunk, eléged­jünk meg vele.” (I. Tim. 6:8.) Ebben az elégedetlenségben nem csak a hitetlenek (vallás nélküliek) szenvednek, hanem sok esetben a “hívők, keresztyének” is, különösen azokban az országokban, ahol gaz­dasági jólétben élnek az emberek. Gondoljuk el, hogy mily nagy erő szabadulna fel, ha kevesebbet hasz­nálnánk fel saját jólétünk fokozásá­ra és többet felebarátaink sorsának javítására. (És amellett — Jézus Krisztus tanítása szerint — mi sem húznánk a rövidebbet.) Sok baj el­kerülhető volna e világban, ha min­denki, aki magát keresztyénnek tart­ja, szabad volna ettől az elégedet­lenségtől. Az elégedetlenségnek az ellenke­zője az elégedetlenség. Itt egy egész más gondolatra szeretnék rámutat­ni. Van egy fajta "elégedettség”, melyben különösen a "hivők”, vallá­sos emberek szenvednek, amely nem hozza meg azt a nyugalmat, melyet az elégedettség hoz, amint azt az előző fejezetben tárgyaltuk meg. Egy nő egyszer azt mondta ne­kem: "Ha biztosan tudnám, hogy az alámerítés szükséges ahhoz, hogy a mennyországba jussak, akkor alá­­merítkeznék.” Nagyon sokan vannak, akik követni akarják Jézus Krisz­tust, de csak addig, annyira, hogy a pokolba ne jussanak. Igaz, hogy bi­zonyos dolgok benne foglaltatnak a keresztyéni életben, szorosan hozzá­tartoznak — az igazi keresztyének nem nélkülözik azokat, kisérik azt a lelket azon az úton, mely a menny­be vezet —, de nem szabad itt meg­­állnunk, megelégedetten lepihenni és várni, hogy "szekerünk” melyre ráültünk, elvisz majd a célhoz. A kolossébelieknek megvoltak bi­zonyos értékes kincseik. Pál apostol ír róluk levelében. Ezek a követke­zők: Hit — "Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban.” Kol. 1:4. A Jézus Krisztusban való hit szükséges az üdvösséghez; ez egy ke­gyelmi ajándék Istentől. Aki hisz a Jézus Krisztusban, halálában és fel­támadásában, nem kárhozik el. Szeretet — "és a szeretet, mellyel NOVEMBER MÁSODIK VASÁRNAPJA IRODALMI NAP.

Next

/
Thumbnails
Contents