Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-08-01 / 15. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. augusztus I. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSY JÓZSEF NÉ Női koní. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Attila Tivadarné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné SZÜLÖK ÉS GYERMEKEIK A művelődés lehetősége, a tudás színvonala rendkívüli módon emelkedett. Az oktatás és a nevelés ügye közüggyé lett — ami azt jelenti —, hogy nemcsak a szakembereknek kell ezzel foglalkozni, hanem mindnyájunknak. Sajnos pedagógusoknak gyakran kell a szülők közömbössége miatt panaszkodniuk. Sok szülő alig várja, hogy gyermeke iskolába kerüljön, mert úgy véli, hogy ezzel elhárítja magáról a neveléssel kapcsolatos felelősséget. Az ilyen szülők azt állítják, hogy a nevelés kizárólag a tanítók és tanárok feladata és kötelessége. Szeretném a szülők felelősségérzetét felkeltve bizonyítani azt, hogy milyen fontos feladat, a szülők részére gyermekeik nevelése. Egy nagynevű pedagógus azt mondta: "Az ifjúság nem újrakezdés, hanem ismétlés és másolás”. Azt jelenti ez, hogy gyermekeink a mi életünket ismételik és minket másolnak le. Amilyenné akarjuk hát gyermekeinket nevelni, nekünk is olyanná kell lennünk. Szakemberek szerint, az emberi szem olyan, mint a fényképezőgép, csak milliószorta tökéletesebb. Ha ez így van, akkor gondoljuk meg, hogy gyermekeink percenként, óránként s naponként hány felvételt készítenek rólunk? Ha ezek a képek nem is maradnak meg mind gyermekeink tudatában, hanem lesüllyednek az altudatba, mégis befolyásolják és irányítják jellemük fejlődését. Arkin, a neves pedagógus ezt írta: "Sajnos a szülők jelentékeny része azt gondolja, hogy a nevelés csupán a nevelendőket érinti, és az ellenőrzésnek csak a gyermek viselkedésére kell kiterjednie. Nagyon sok szülő nincs tisztában azzal, hogy az ilyen egyoldalú munka és egyoldalú ellenőrzés nem járhat megfelelő eredménnyel. A gyermeknevelés csak akkor lehet eredményes, ha a szülők munkája saját magukra is irányul. Sok szülő nem méltányolja kellőképpen a személyes, az élő példa hatását, és ugyanakkor túlbecsüli a szóbeli tanácsok, valamint olyan eszközök jelentőségét, mint a fenyítés és jutalmazás. Figyelmen kívül hagyják továbbá azt is, hogy az esetek többségében a nevelés sikertelenségének okai nem a gyermekek jellembeli és velük született sajátosságainak hiányosságában, hanem a szülők helytelen viselkedésében gyökereznek." Ez a tárgyilagos megállapítás eszembe juttatja azt a kínai közmondást, amely szerint: “Olyan hangosan beszél az, aki vagy, hogy nem lehet tőle hallani azt, amit mondasz." Mivel szerény írásommal a Bibliát olvasó hivő szülők figyelmét szeretném felhívni a nevelés fontosságára, azért a Szentírásból emelek ki néhány példát. Sajnos, már az első emberpárról meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy nevelési módszerük rossz eredménnyel járt. Az öregebb fiú, megölte a fiatalabbat. Vajon a szülők nem voltak ebben hibásak? A Szentírás így örökítette meg Kain születésének történetét: Éva szülte Káint, és szólt: nyertem férfiút az Úrtól. Ezért nevezte el Káinnak, ami azt jelenti "nagy ajándék”. A kisebbik fiát pedig Ábelnek nevezte, ami I* * * ^ * 1 11^1 *1^1 Mint a folyam . . . • Mint ez az ősi, mélyvizű folyam hordozza arannyal szegett partjai között a nagy fehér hajót és tükrözi a tiszta kék eget, — csorduló szívvel, csendben figyelem — , ' úgy hordoz engem is a kegyelem. , És mint a tarka partok futnak ott, mert fut a víz és nem ismer határt: ' siet a tenger hű öle felé ... , mint anya várja, kéklő karja tárt... , — csorduló szívvel, csendben figyelem —f hazavisz engem is a kegyelem! í azt jelenti: lehelet, semmiség, nem sokat érő. Bizonyára neveiknek megfelelően nevelték őket, és az agyonkényeztetett Kain nem tudta elviselni azt, hogy az Űr Ábel áldozatára tekintett, de az övére nem. Ismerjük Izsák és Rebeka nevelési módszerét is. Az apa öregebbik fiát, Ézsaut szerette, az édesanya pedig a fiatalabbat, Jákobot. Ennek egy életre szóló ellenségeskedés lett a következménye. Ugyancsak azt olvassuk Jákobról is, hogy kivételt tett legkedvesebb fiával Józseffel: szebb ruhát csináltatott neki mint a többieknek, s ez a megkülönböztetett szeretet, csaknem életébe került Józsefnek. A puha és tehetetlen szülők megdöbbentő példája Éli főpap, akinek azt mondja Isten: "És te többre becsülöd fiaidat mint engem.” (I. Sám. 2:29.) Igaz, hogy Éli megintette fiait — ezt minden szülő meg szokta tenni, de ez nem elég. Isten így tesz szemrehányást Éhnek: "Nem akadályoztad meg őket” (I. Sám. 3:13.). A gyermekek bűne miatt Isten ítéletet tartott Éli háza felett. Ábrahám, az öregkorban nyert gyermekét, Izsákot nagyon szerette, de mikor Isten parancsot adott a gyermek felől, Ábrahám hajlandó volt alkudozás nélkül teljesíteni azt. Isten visszaadta a gyermeket az atyának, de Izsák nem lett bálvány, hanem Isten nagyon drága ajándéka. Lássuk meg mi is gyermekeinkben Isten drága ajándékát, de az ajándék ne homályosítsa el előttünk a nagy Ajándékozót. Anna, az Úrtól kért gyermekét nem tartotta meg magának önző módon, hanem odaszentelte őt az Úrnak egész életére. A gyermek Sámuel ott nőtt fel Éli fiainak gonosz társaságában, de megmaradt tisztán — mint a fehér liliom a mocsárban —, mert édesanyjának imádsága és jó példája örök pecsét volt az életén. Máté ev. 15. részében olvasunk egy édesanyáról, aki beteg leánykája érdekében jött Jézushoz. Az Úr először — hitét próbára téve — elutasította kérését, de mikor látta annak kitartását azt mondotta: Óh, aszszony nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint!” Ha mi is
