Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-07-01 / 13. szám
8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. július 1. meglátjuk a csúcsot, megkönnyebbülünk, és amikor felérünk egészen és végigtekintünk a gyönyörű látványon, örömmel mondjuk: megérte! Érdemes volt! Szükségünk van hegytetői élményekre! Szükségünk van elcsendesedésekre, az Úrral való társalgásokra. Soha nem tudom elfelejteni azt a szép napot, amit az óhazában átéltem. Gyülekezetünk vezetője megkérte a tagokat, ha valaki szeretne, jöjjön el, és töltse el az egész napot csendes imádságban, böjtben, áldott testvéri együttlétben. Sokan elmentünk. Amint térdeltünk, és imádtuk az Urat, éreztük, hogy mindig feljebb kerülünk. Egy dicső, új világ, új légkör vett körül minket. A levegő tiszta lett, frissé vált. Messzire láttunk, sokat gyönyörködtünk. Mikor beesteledett, sajnáltuk, hogy haza kell mennünk. Amint rátettem lábaimat az utca köveire és meghallottam a villamosok zörgését, csilingelősét, láttam az emberek tolongását, mintha valóban egy nagy, magas hegyről szálltam volna alá, oly idegen, furcsa, zajos volt mindez, bántó, zavaró. Mennyivel más a hegyek nyugalma! Reményik Sándor nagy magyar költő azt mondja, hogy "A hegyen mindig nem maradhatunk ... mégis, legyen nékünk vigasztalás, legyen nékünk elég a kegyelem: hogy láttuk egymás fényes arculatját, hogy láttuk egymást Vele — a hegyen.” Nem volna jó itt is, Amerikában és Kanadában egy-egy csendes napot eltölteni az Úr házában? Nagy áldást nyernénk. Próbáljuk meg. Isten előtt felmérhetetlenül becsesek a szentek imádságai. Isten imádókat keres1 Olyanokat, akik meg tudják magukat tagadni, elindulnak és feljebb akarnak kerülni, vállalják az áldozatokat, hogy Uruknak kedveskedhessenek. Isten bőven fizet. Nem lehet olyan kicsiny dolgot tenni, amelyet Ő meg ne jutalmazna. Álljunk őrhelyünkre a prófétával együtt és figyeljünk az Úrra. Ö adni akar, áldást hinteni bőségesen. Kérjetek és adatik néktek ... Van egy komoly figyelmeztetés részünkre: "A minden útjában állhatatlan ember ne gondolja, hogy kaphat valamit az Úrtól...”. Fel kell mennünk egészen a tetőre. Somogyi Gáborné, Torontó SZÁSZ JÁNOSNÉ, Canton, 0. 1890—1912. 1972. május 18-án hazahívta az Úr Szász Jánosné testvérnőnket, Szász János, volt irodalmi pénztáros és a cantoni kis magyar gyülekezet vezetőjének a nejét. Elhunyt nőtestvérünk betegeskedett, de eltávozása mégis váratlan volt. Csendben, minden fájdalom nélkül ment át az Örökkévalóságba. Szászné Asztalos Anna testvémőnk Kisküküllő megyében, Erdélyben született. 1911. április 19-én lépett házasságra Szász Jánossal. 1912. március 3-án jöttek Amerikába, Cantonba, s azóta Cantonban laktak. 61 évet töltött férjével példás házaséletben. 1918-ban megtalálták az Urat, s azóta, mint az Úr gyermekei szolgálták Istent és a gyülekezetét. Cantonban Szász testvérék otthona volt a magyar baptista Bethánia, ahol a vendég testvérek mindig szívélyes, szerető vendéglátásban részesültek. Házuk nem lehetett volna az a kedves vendéglátó otthon Szász testvérnő keresztyéni lelkülete nélkül. A kis cantoni gyülekezet egy oszlopos tagot, Szász testvér pedig Istentől nyert élettársat és támaszt veszített. A temetési szolgálat május 22-én du. 1 órakor történt, eltávozott testvérünk meghagyott óhajának megfelelően Udvarnoki Béla testvér részvételével. Megjelent a temetésen és szolgált dr. Hall, a cantoni első baptista gyülekezet lelkipásztora és Benedek József az akroni Isten-Gyülekezete pásztora. A 84 éves Szász testvérünk vállaira nagy életteher szállt szeretett élettársától való elválással. 61 évi együttélés után már nehéz elképzelni az életet a hitves nélkül. Szász testvérünk azonban Krisztus ereje által kiállja a próbát, s azt teszi, ami a legtöbb vigaszt nyújt: szolgál tovább az Úrnak. Elhunyt testvérnőnket gyászolják sógornői, rokonai, a gyülekezet és a Cantonban élő magyarok. Az Úr vigasztaló kegyelme legyen Szász testvéren. U. B. f Olvassuk, ^ I tanulmányozzuk ^ a Szentírást ^ Vasárnapi iskolai lecke. 1972. július 16. Isten dicsérete. Zsoltár 104:1, 5_8, 14—17; 103:1—5. Aranymondat: Zsoltár 104:33. Hétfő, júl. 10. Bánkódásból örömbe. Zsolt. 13:1—6. Kedd, júl. 11. A dicséret bizalom. Zsolt. 37:1—11. Szerda, júl. 12. Dicséret a szent helyen. Zsolt. 150:1—6. Csüt., júl. 13. Hálaadás dicséret által. Ésaiás 12:1—6. Péntek, júl. 14. Dicséret a csendességben. Habakuk 2:1—4, 18—20. Szombat, júl. 15. Dicséret és tisztelet. Zsolt. 115:11—18. Vas., júl. 16. Dicséret az igazságért és irgalomért. Zsolt. 103:6—18. Vasárnapi iskolai lecke. 1972. július 23. Bűnbánat és bűnbocsánat. Zsoltár 51:1—12. Aranymondat: János I. 1:9. Hétfő, júl. 17. A bűnbánat ereje. Zsid. 4:11—16. Kedd, júl. 18. Ima és bűnbánat. Jakab 5:13—20. Szerda, júl. 19. A bűnvallomás megbocsátást hoz. János I. 1:1—10. Csüt., júl. 20. Isten megbocsát. Lukács 5:17—26. Péntek, júl. 21. Van bocsánat! Kolossá 1:9—14. Szombat, júl. 22. A bűnvallomás szíve. Lukács 24:44—49. Vas., júl. 23. A bocsánatnyerés áldása. Zsolt. 32:1—11. Vasárnapi iskolai lecke. 1972. július 30. Bensőséges közösség Istennel. János I. 4:13—19; Efézus 3:14—21. Aranymondat: Galátzia. 2:20. Hétfő, júl. 24. Az Istennel való viszony kezdete. Róma 5:1—11. Kedd, júl. 25. Krisztus az alap. Róma 5:12—21. Szerda, júl. 26. Meghaltunk a bűnnek. Róma 6:1—14. Csüt., júl. 27. A Lélektől vezérelt élet. Róma 8:1—17. Péntek, júl. 28. Az Istenfélő élet. Róma 12:9—21. Szombat, júl. 29. Isten munkatársai. Korinthus I. 3:1—9. Vas., júl. 30. Igazságosság Istentől. Filippi 3:7—11.
