Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-07-15 / 14. szám
Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "Az Evangélium Istennek hatalma” (Róma 1:16) KIRÁLY, MEGTARTÓPRÓFÉTA, Az Úr Jézus megfeszítése előtt gyűlölködő ellenségei és kínzói, a római katonák, akaratlanul is bizonyságot tettek Krisztus dicsősége mellett. Egy-egy kérdéssel néha válasz is jön. A gyűlölködő papok és írástudók, valamint a zsidókat nem SZENVEDÉSBEN Jó nekem Uram, havas téli tájon, Jó, hogy a lelkem vérig fájjon, Jó nekem vadul egyedül lennem, Jó, hogy a lélek búgva nyögjön bennem. Jó nekem Uram, hogy kitapogattad, Hol roskad a szív legjobban alatta, Hol a legfájóbb, legjobban hol reszket, S odacsókoltad lángoló kereszted. Jó nekem, hogy a kezed rám nyújtottad, Megragadtál szegény ügyefogyottat, És egy rántásra minden gyökerestül, Kiszabadítottál és drága földembül. Ó, hogy ropogott a szegény gyökérzet! Minden kis ér vörös patakokban vérzett... S a tépett test, hogy remegett kezedben, Hosszú éjeken át zokogott imitten ... De Te Uram a jajra nem hallgattál, Kitéve csonkán addig rázogattál, Míg lepergett száramról remegve A legutolsó kis homokszemecske. És most Uram, itt fekszem kezedben, Tépetten, árván, fájón, megepedten. Alázatosan hajlott homlokommal, Egyesegyedül Teveled Urammal. De jó nekem a te kezedbe esnem, Soha ne engedj más helyet keresnem. Most Uram, most nincsen másom látod, Jöjj, melengesd fel halvány kis virágod! Sík Sándor sokra becsülő rómaiak ismételgettek olyan szavakat, neveket és kifejezéseket, amiket a néptől hallottak. Gúnynak szándékolták a neveket és akaratlanul is tisztelték, igazi dicső nevén nevezték az Urat. • PRÓFÉTA Máté 26:68-ban olvassuk: "Prófétáid meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?” Mindenki prófétának tart, lássuk az vagy-e? Ki a próféta? Ez a név egy összetett szó. "Pro” — előtt, előre; "férni" — szólok, beszélek. "Profémi” — előre megmondok, jövendölök. Ez a szó betűszerinti jelentése. Egyik-másik ótestamentomi megjelölés szerint a próféta "néző” volt. (Lásd Sám. I. 9:9.) Az, aki előre lát, vagy a jelenben közönséges emberi szemmel nem észlelhető dolgokat lát. Próféta volt továbbá foglalkozás és küldetés szerint az a kiválasztott egyén, aki az Úr nevében szólt és Isten üzenetét közvetítette. A lelki emberek rangsorában a prófétai tisztség a legfelsőbb fok, a legnagyobb kitüntetés és a legfontosabb megbízatás. Az ószövetségi szentírásban leírt prófétai kijelentések legtöbbször így kezdődnek: "így szól az Úr!” Ezzel a bevezetéssel a próféták az üzenet kiadójára,. Istenre mutattak és üzenetközvetítésüknek súlyt adtak. Mintha azt mondták volna: a hang a miénk, emberi, de az üzenet lényege és tartalma isteni! Úgy vegyétek a kijelentést, mint Isten üzenetét! Az emberi prófétaság és Krisztus prófétasága között volt egy igen nagy különbség. Krisztus prófétai tevékenysége nem üzenet közvetítésből, hanem az üzenet kiadásából állt. Neki, mint az Isten Egyszülött Fiának hatalma volt arra, hogy, mint Isten szóljon. És mivel testben, e földön élt, mint ember, maga hirdette ki az életetadó igéket, emberi (prófétai) közvetítés nélkül. Krisztus prófétai szerepében nem csupán eszköz volt az üzenet átadásában, hanem Ö volt az üzenet forrása is. Krisztus a prófétai hivatást és tisztséget isteni magaslatra emelte. A gúnyolódó katonák és szolgák nem tudták, hogy a Próféta nem csak azt tudja, hogy ki ütötte meg, hanem azt is, hogy a csúfolódók milyen büntetést szereznek maguknak. • KIRÁLY A római katonák azt a mondást ismételgették és hajtogatták, amit a néptől hallottak, amikor így köszöntötték a töviskoszorús Megváltót: “Üdvözlégy, zsidók királya!” (Márk 15:18.) Még Pilátus is úgy hallotta, s azért kérdezte: "Király vagy-e hát te csakugyan?” (János 18:37.) Pilátus, a római katonák, a nép, és még a tanítványok is Krisztus földi királyságától féltek, vagy a földi királyságát remélték. Mind tévedtek, de mégis királynak nevezték. Krisztus pedig megerősítette a ne-
