Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-12-15 / 24. szám
1972. december 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERE XCSY JÓZSEF NÉ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné “És Mária mindezt szívében forgatta vala” Ezt a mondatot olvassuk többször az Újszövetségben az Úr Jézus születésének a körülményeivel kapcsolatosan. A minden értelmet felülhaladó isteni terv, amelynek Mária egyik fő részese volt, sok gondot okozott Máriának. Ott volt mindenek előtt a döbbentő csoda. Gyermeket várt. Bizonyára kétségbe esett a felfedezéstől. Hogyan lehet ez? Ezt a kérdést maga Mária tette fel legelőször magának, majd pedig mint hivő leány az Úrnak. Ez hihetetlen — mondta a tiszta lány. “Ez hihetetlen” halljuk ma is a hitetlenektől. Mária töprengését, riadalmát az Úr nyugtatta meg, külön követe az angyal által. Mária nem foghatta fel teljesen az angyali üzenet lényegét, de nem is vetette el: "Imhol az Úr szolgáló leánya!” — mondta s azután pedig a szívében forgatta vala azt, amit hallott. A bethlehemi események is sok gondot okoztak Máriának. Az anyaságot, az áldott állapotot mindenütt tisztelik az emberek. A megtisztelő angyali látogatás után s különösen a kitüntető üzenet után: "Kegyelmet találtál Istennél és áldott vagy az asszonyok között” Bethlehemben joggal mást várt, de csak istállót kapott. Az érthető elkeseredését újból egy magasztos tapasztalat enyhítette. Jöttek a pásztorok s titokzatos, egyszerű tiszteletükkel emlékeztették Máriát a néhány hónap előtti angyali látogatásra. Honnan tudták azok a mezei emberek, hogy a bethlehemi istállóban fiúgyermek született? Ki tanította meg ezeket az egyszerű jószágkezelőket, hogy a még egyszerűbb "fiúnak” tisztességet tegyenek? Mária ezt sem értette meg egészen s azt tette, amit az Úrban bizakodó hite parancsolt: mindezt, a szívében forgatta vala. Történt abban az egyszerű istállóban más csoda is. Olyan urak, fejedelmek jelentek meg, amilyenekkel Mária előbb sohasem találkozott. Nem helybeli előkelőségek voltak, hanem messzeföldi, napkeleti hatalmasságok. Ezek most a falu szegényes istállójába zarándokoltak, hogy egy szegény újszülöttet, akinek rendes szoba, vagy sátor sem akadt, meglátogassanak. Az ajándék kápráztató volt: arany, tömjén és mirha! Csillogó arany a kopott akolban, drága mirha a szenynyes állatfedezékben, és illatos tömjén a bűzös istállóban. Ki tudja mindezt megérteni? Mária sem tudta, csak szívében forgatta. A szülés után nyolc napra elmentek az összetákolt istállóból a híres, fényes templomba. Szerényen, tisztelettel léptek be a szent helyre. Jöttek az ismeretlenség homályából s most csendben elvégzik a szokásos templomi szertartást, a bemutatást. Ismét különleges dolog történt: két szent, akit mindenki ismert, aki a Messiást várta és sok-sok ezer gyermek bemutatását végignézte, átvette a papi szerepet: áldotta a gyermeket és dicsérte Istent. Titokzatos szavakat mondtak: "Látták az én szemeim a Te üdvösségedet.” "A Te lelkedet is átjárja az éles tőr!” És Mária mindezt a szívében forgatta vala. A karácsonyi események mindnyájunkat meglepetések elé állítanak. Egyik nem várt esemény követi a másikat. Mit tehetünk mi, amikor az értelmünk nem foghatja fel az eseményeket? Azt tehetjük, amit az asszonyok között áldott anya, Mária tett: forgatjuk a dolgot a szívünkben. A szív bizalmával, a szív szeretetével, a szív hitével elmélkedünk a csodáról mindaddig, amíg a szívünk érzelme és lüktetése fel nem jut értelmünkig s elmondhatjuk mi is: áldott a mi Urunk, mert látták szemeink az Ő dicsőségét. U. B. járunk, karácsony üdve Jöttél. Voltál a Béke, Lettél szegények álma, Keresztek csodás rabja, Szenvedőknek a pálma. Jöttél. Voltál a Szentség, Hozzád tapadt az átok, Lettél bűnnel, halállal, Tövissel koronázott. Betlehem éjszakáján Imádtak messzi fények, S a Golgotha tövéig Csendesen elkísértek. Jöjj el újra mihozzánk. Kik egymagunkhan állunk, És a békéért elszánt Küzdelemmel csatázunk! Várunk Karácsony üdve, Békesség szent királya, Várunk, Karácsony üdve, Bűnösök szent barátja! Jöjj el, Urunk, Királyunk, Jöjj el, szentséges Élet, Jobbítsd meg a világot, Hogy jobbá legyen érted! Kárász Izabella Az éneklőmester adventje "Szebb, szebb vagy az ember fiainál.” Zsoltár 45:3. Isten Leikével messze lát a jövőbe a Zsoltáros, megjelenik hite világában a nagy Eljövendő. Szépnek látja, ujjong az örömtől, és epedve várja megjelenését. Bár a próféta úgy festi őt: "Utált és megvetett volt..." De csak azok szemében, akik rövidlátók voltak a lélek világában. Szép volt a születése ... Ha emberileg zord is, mert nem volt hely, csak az istállóban, de kinek születésekor zengtek angyalkarok dicsőséget Istennek és békességet az embernek? Gyönyörű volt az élete: tiszta fehér, mint a hó ... Szeretet ragyogott minden cselekedetén, építette az emberekben Isten áldott országát. Nem volt éktelenség, rútság pályáján, amit Ö adott volna, bármenynyire izgatta erre a kísértő. Ó, de szép volt a szava, beszéde! Lágyan csengett, mint a hívogató harang, szelíd jóságos volt a hangzása. Szépen beszélt a bűnöshöz — szava csendes hívogatás volt ahhoz is, aki üldözte és bántotta. Mily szépek ígé-
