Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-12-15 / 24. szám

1972. december 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal AZ IMAHÉT SORRENDJE (1973. JANUÁR 8—14.) “Szabadságra hívattatok” (Gál. 5: 13/a) Első nap___________Január 8. hétfő "SZABADSÁGBAN, AMELYRE MINKET KRISZTUS MEGSZABADÍTOTT” (Gál 5:1) Bibliai rész: 2. Móz 2:23—3:12; Gál 4:1—7. Isten az Ószövetségben szabadí­tóként ismertette meg magát népé­vel. A szabadítás folyamata azon­ban már ott és akkor sem volt prob­lémáktól mentes. Isten népe gyakran vonakodott vállalni a nagyobb sza­badsággal, járó nagyobb felelősséget. A másik kísértés, ami ellen Pál a galáciabeliekhez írt levélben har­col, a törvényesség igája. Ez bizonyos kényelmet ad, ezért főként külsősé­gekben merül ki, amelyek a legsze­rencsésebb esetben is — ez a tör­vény feladata és funkciója — csak utalnak egy mélyebb, belső tarta­lomra. Pál arra tanítja a gyülekeze­tét, hogy Isten Krisztusban a kisko­rúság törvényessége után a fiúság nagykorúságára, nagyobb és felelős­ségteljesebb szabadságra hívja övéit. Akik ezt elutasítják, Krisztus áldoza­tát és szabadítását becsülik le. ADJUNK HÁLÁT Isten minden ajándékáért, elhívá­sáért és szabadításáért; hogy szaba­dítóként jelenik meg népe életében és mi is úgy ismerhetjük meg, mint aki mindig teljesebb szabadsággal akarja megajándékozni gyermekeit; hogy megszabadít a bűnből, halálból és a törvényeskedés igájától. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy bűneinkkel és engedetlensé­günkkel gyakran akadályozzuk Isten szabadító munkáját közöttünk; sok­szor mi is jobban szeretjük a törvé­nyeskedés kényelmét, látszólagos biztonságát a nagyobb felelősséggel járó szabadságnál; törvényes keresz­­tyénségünkben nem az Ő kegyelmé­re, hanem emberi erőinkre akarunk támaszkodni. KÖNYÖRÖGJÜNK engedelmes, hálás és bűnbánó szí­vért, hogy elfogadjuk az ő vezetését és ajándékait; szabaditásért a bűn­ből és nagyobb felelősségért az egy­házakért az egész földön, a gyüle­kezetekért, vezetőikért és szolgála­tukért, minden igehirdetőért; növe­kedésért a hitben és engedelmesség­ben. Második nap_______Január 9. Kedd "AHOL AZ ÚRNAK LELKE, OTT A SZABADSÁG (2. Kor 3:17) Bibliai rész: Ez 36:25—23; 2 Kor 3:4—7. Az érettség Isten népében és tag­jaiban mélyreható változásban érzé­kelhető. Míg törvény alatt élni kül­ső kényszert jelent, a fiúság lelke belső azonosulást eredményez Isten akaratával. A Lélek szabadságának már az ős­gyülekezetben és azóta is veszélyes kísértése, hogy összetévesszék egyé­ni vagy közösségi szubjektívizmus­sal, rendetlenséggel, fegyelmezetlen­séggel "szent” zűrzavarral, amelyben ki-ki azt véli, helyesnek, amit sze­rinte a Lélek mond. A keresztyének Lélek szerint való szabadsága nem jelenthet gőgöt, jogcímet az ítélke­zésre, a gyülekezet részéről a kívül­állókkal szemben, a világ felett. Is­ten Lelke maga a szabadság, és — éppen az Ö gyermekeinek kell tud­niuk, hogy más-más módon ugyan, de mindenütt munkálkodik. ADJUNK HÁLÁT a Szentlélekért és munkájáért éle­tünkben, az egyházak, a keresztyé­nek között a világban; Igéjéért, amelyben megmutatja a keresztyén szabadság igaz tartalmát. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy gyakran emberi módon értel­mezzük a szabadságot; ítélkezünk és szeretetlenek vagyunk az egyházon belül és kívül állókkal egyaránt; gő­gösen és elbizakodottan ki akarjuk sajátítani a Szentlélek munkáját, mintha az csak a mi életünkben, az egyházak és a keresztyének körében volna megtalálható. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten Szentlelkéért és munkájáért közöttünk és a világban; megújító kegyelméért, erejéért. Harmadik nap Január 10. Szerda "AZ IGAZSÁG SZABADOKKÁ TESZ TITEKET" (Jn 8:32) Bibliai rész: És 61:1—3, 11; Jn 8:31—36. Ha Isten népe eltér Ura útjáról, csak névleg és üres külsőségeiben marad egyház. Valójában nem Isten talaján áll és él, nem abból táplál­kozik: nem Isten akarata valósul meg életében. A valóság tükrét Isten beszéde tár­ja népe elé. Ha hallgat e beszédre akkor szabadul meg igazán. E sza­badság azt jelenti, hogy az egyházak és tagjaik nemcsak külsőleg, nevük­kel és szavukkal, hanem gondolko­dásban és tettekben: engedelmes élettel követik Isten akaratát. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten nem hagy meg bennün­ket és egyházait az üres és formális, névleges keresztyénség állapotában; Igéjében a valóságot ismerhetjük meg önmagunk felől; megtisztít és vezet bennünket a valóságos keresz­tyén élet útjain. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy gyakran eltérünk Isten útjáról és akaratától; sokszor csak névlege­sen és formálisan voltunk és va­gyunk keresztyének; nem élünk az ő beszéde alapján, nem valósul meg életünkben az ő akarata. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy tisztítson és újítson meg ben­nünket és egyházait szerte a világ­ban, vezesse ki gyermekeit elesett állapotukból, ajándékozza meg né­pét kegyelmével és vezetésével; te­gyen valóban az ő népévé és egyhá­zává; a tiszta igehirdetésért, hogy meglássuk benne valódi mivoltunkat és állapotunkat. Negyedik nap Január 11. Csütörtök "ISTEN KRISZTUSBAN MEGBÉKÉLTETTE MAGÁVAL A VILÁGOT” (2 Kor 5:18) Bibliai rész: És 49:5—13; 2 Kor 5:17—6:2. Isten már az Ószövetségben az egész világ üdvére, szabadságára te­kintettel cselekedett. Legyen az em­beri élet szabad, mentes a szolga­

Next

/
Thumbnails
Contents