Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-04-01 / 7. szám
1968. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal ÉLET ÉS HALÁL ILLATA II. KOR. 2:14-16. JÁN. 12:3. "Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalmenetben vezet bennünket a Krisztusban és az Ö ismeretiének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jóillata vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: Ezeknek halál illata halálra, amazoknak pedig élet illata életre” "Mária azért elővette egy font igazi drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait és megtörlé annak lábait a saját hajával: A HÁZ PEDIG MEGTELT A KENET ILLA TÁVAL!” Isten üzenete mint illat áll elénk ezekben az igékben. Ha van még jó illat ezen a világon, akkor Isten Igéje és Jézus Krisztus az! Nem volt senki, aki ilyen illatot hozott volna. Mert senkiről sem lehetett elmondani azt, amit Őróla mond Isten igéje: "Aki Önmagát adta miérettünk ajándékul és áldozatul Istennek kedves Jóillatul!” Ef. 5:2. Ma két üzenete van Istennek ezekben az igékben számunkra: egyik a "jóillat”, másik a diadalmenet”. Figyeljük meg: Krisztuson kívül elvesztjük a csatát, de Krisztusban diadalmenetet tartunk! Mi hát ez a diadalmenet? Pál apostol hosszú római tartózkodása alatt bizonyára látta valamelyik győzelmes római hadvezért diadalmenetben végig vonulni Róma utcáin. Ezért alkalmazta ő a korintusi levelében a diadalmenet (nem diadal) szót. — Elől mentek a győzelmes légiók poros, marcona vitézei, kezükben hozva az ellenségtől zsákmánvolt hadijeleket, zászlókat, kópiákat, stb. Utánuk lovas katonák jöttek a győztes ármádiából, ezek is megrakodva az ellenségtől elvett zsákmánnyal. — Ezekután következett a baldachinos diadalkocsi a benne ülő gvőztes hadvezérrel, aki előtt megnyílt a kapu a császári trónhoz. A diadalkocsi jobb és bal oldalán két-két hadifogoly rúdon cipelt egy nagv katlant, amelvben tűz égett és erre szünet nélkül egy-egy fogoly nagy mennyiségben adagolta a tömjént. Ez a hatalmas tömjénfüst lengte körül a diadalmas hadvezért és a kocsiját, de ebből az átláthatatlan tömjénfüstből ez a hat ember szinte ki sem látszott. — Ezekután következtek a rabszíjra fűzött foglyok, elől az előkelőségek aztán fokozatosan az alacsonyabb rangúak. Ezek szomorú és újra meg újra megismétlődő akkordja ennek a diadalmenetnek mindig az volt, hogy a tömjénfüstöt kezelő a tűz katlant vivő rabszolgák, mire a diadalmenet véget ért, egytől egyig meghaltak füstmérgezésben. így vált nekik ez az illat, amelyik a hadvezért éltette, a halál illatává. De mi? Krisztus jóillata vagyunk Istennek! Egyiknek halál illata halálra, másiknak élet illata életre! Hogyan lehetséges ez? A bethániai Mária által eltört alabástrom edényből kiömlött a nárdus olaj az Ür Jézus lábára és "ekkor a ház megtelt a kenet illatával”! Ekkor Judás, mint egy vádló elkezdett zúgolódni és neki így ez az illat a halál illatává vált. Pedig a többieknek, még a poklos Simonnak is életillata lett. Isten éppen azért kívánta illatba önteni az Ő igéjét, hogy mindenki élhessen általa! A hang elől betudom dugni a fülemet. Az Isten igéje olvasása elől betudom fogni a szememet. Az illat elől azonban nem tudom az orromat befogni, mert akarva-akaratlanul, belém hatol. Gondolkozz el ezen! Vajon előidéztél-e te hasonló jó illatot az Úrnak, mint ez a betániai Mária? Áradt-e már belőled hasonló jó illat? Az Úr Jézus sokat ad arra, ha valakiből, valahol az élet illata árad-terjed. Mert a Krisztus ismeretének a jó illata felülemel téged a saját megszokott hétköznapi életedből. De ha ezekután te is azt kezded számításba venni, mint Judás, hogy mennyibe került neked ez az illat, óvatos számító, bölcselkedő maradsz ugyan, de kiütköznek a halál foltjai a testeden és terjeng a halál illata körülted! Tél van. Olyan kevés a valódi illat és olyan sok a mesterkélt illat, nemcsak a lakásokban, hanem a lelki életben is. Valahogy a tél, mintha ránehezedne a hívő életre is és a Krisztus jó illatát mesterkéltséggel próbálják gerjeszteni, hogy valamilyen illatot kapjanak. Pedig, ha valaki Istentől született, az illatgerjesztő és terjesztő is! Ez azonban nem egy afféle hangulatos "illat”. Ez nemcsak egy imaórán, vagy egy bibliaórán és annak idejéig illatozik. Nem. Ez az illat mindig terjeng körülte, mert az ilyen ember Krisztust a saját szíve érdekkörében tudja és hordozza. De aki a saját szíve érdekkörén kívül hagyja és tartja Krisztust, ott nincs sem élet, sem illat, de lehet érezni a halál közelségét és illatát. Idézem még befejezés előtt a következő igét: Jónás 2.9. "Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat!" Jónás a kétségbeesett állapotában rájött arra, hogy bálvány volt a népe és bálvány volt saját maga, a "kedves ÉN”-je .Gondolj arra melyik úton jársz? Ott, ahol a bálványaidnak hódolsz és a halálba sietsz, vagy pedig Krisztus Diadalmenetében. Élet, vagy halál! Ebben az útban két eset lehetséges: Vagy győztes katonaként mész a menetben, vagy mint legyőzött rab viszed magaddal a halál illatát! Tóth Sándor FELTÁMADÁS A vegytan professzora ecetsavba tett egy ezüstpoharat. Egy idő múlva a pohár teljesen eltűnt a savban. Az ecetsav teljesen feloldotta az ezüstöt. Tanítványai megkérdezték, hogy elő lehet-e hívni az ezüstöt a savból? A professzor egy vegyi anyagot tett a savba, mire az ezüst lecsapódott az edény alján. Odaadták egy ezüstművesnek, aki sokkal szebb kelyhet formált az ezüstből. Isten, aki a természet dolgaiba ilyen lehetőségeket rejtett és az embernek ilyen képességeket adott, — újra előhívhatja a porrá lett testet sokkal dicsőségesebben, mint amilyen régi, dicstelen, romlott állapotában volt. (Új Élet)
