Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-03-15 / 6. szám
1968. március 15. 3. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK A SZERKESZTŐ ROVATA MÁRCIUS 15. Amióta Petőfi elmondta lelkesítő szózatát a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőfokáról, azóta március 15 egy nagy magyar nemzeti szimbólum. Ha március 15-ét halljuk, vagy olvassuk, először magyarságunkra gondolunk, s azután az eseményekre, amik e nappal kapcsolatosak. Március 15-e emlékeztet és figyelmeztet. Emlékeztet, hogy van egy nép a Duna—Tisza völgyében, amely ezer év óta küzd. Küzd hol Kelettel, hol Nyugattal fennállásáért. Hogy győzött-e a nemzet vagy nem, azt még mindig csak a jövő mondja meg, azt azonban tudjuk, s 1956 óta az egész világ ráeszmélt, hogy a magyar még mindig él. Az 1956-os dicső napok alatt, míg fülem a rádióhoz tapadt, együtt mondtam Petőfivel a márciusi üzenet egy sorát: "A magyar név megint szép lesz.” A magyarok sorsa kelet-Európa keresztútján az örökös küzdelem. Lehet, hogy ezért van az, hogy a küzdelemhez szokott szellem akkor is felszínre jut, amikor pillanatnyilag nincs külső ellenség. Ha nincs külső, keres a magyar belsőt. Március 15-e emlékeztet arra, hogy a nemzeti próbaidőnek még nincs vége. Az erős helytállásra, arra a talpra, amelyen a magyar áll, szükség van. Hogy nemzetünk történelmének második évezredében hogy fog megállni népünk, nem tudjuk. De ha az első ezer év tanulságából találunk biztatást, akkor hihetjük, hogy a magyar élni fog. De nem szabad elfelejtenünk a magyarok legjobbjainak a meggyőződését, amelyet a költő foglalt írásba: Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs. A tiszta erkölcsű nemzetek a világ épületének a tartó oszlopai. Március 15-e figyelmeztet, hogy van egy nyelv, a finn-ugor nyelvcsalád egyik ága, amely olyan erős, olyan kifejező, olyan tartalmas, hogy annak egy sora: "Talpra magyar!” képes egy egész nemzetet fellelkesíteni és a küzdők sorába állítani. Ez a nyelv dallamos, hajlékony és kifejező. Erre a nyelvre minden más nyelvű irodalmi remekmű lefordítható, anélkül, hogy értékéből és za matából veszítene. Ezen a nyelven minden opera énekelhető. Ezen a nyelven Isten üzenete átadható, Isten neve dicsérhető és Isten neve káromolható. Van ennek a nyelvnek néhány kifejezése, amelyet sem miféle más nyelvre nem lehet méltóképpen lefordítani. A világ népe azért nem tudja mit jelent március 15-e, mert azt az egy sort: Talpra magyar! — nem lehet átültetni más nyelvre. Ehhez a kifejezéshez magyar nyelv és magyar költő kellett. Íme itt a figyelmeztetés: Isten megáldott bennünket egy kinccsel, egy gazdag nyelvvel. Ezzel a kincsesei élni kell. Ezt a kincset becsülni kell. A nyegle, fennhéjázó magyar ivadékok, akik azzal kérkednek, hogy a magyar nyelvet milyen gyorsan felejtik, sem magyarságukat, sem Isten adományát nem becsülik. Ezekről a nyelvüket könnyen feladó egyénekről okkal teheti fel fogadott hazája, hogy adott esetben épp úgy nem lesz az új hazához hü, mint a fajtájához. Mert aki az egyikhez nem hű, hogy biztosít arról, hogy a másikhoz hű lesz? Az idegenben élő emberek tapasztalata pedig az, hogy aki anyanyelvét jól beszéli, rendszerint az tanulja meg jól a fogadott hazájának a nyelvét. A külföldi magyar legyen két nyelvet jól beszélő magyar. A figyelmeztetés szól az amerikai magyar baptistákhoz. Isten a nyelvünket nemcsak a társadalmi érintkezésre adta, hanem arra is, hogy azzal az örökélet üzenetét közvetítsük. Sok magyar él Amerikában, Dél-Amerikában és szerte ezen a földön, aki Isten üzenetét, a legjobb hírt, a legkedvesebb nyelven akarja hallani. Megértik más nyelven is, de amikor az “anya szól”, akkor a fiák másként veszik a hírt. A magyarnak szüksége van az evangéliumra. Miszszió hivatásunkért és a lelkekért őrizzük kincsünket, a magyar nyelvet. Szabadság — szabadulás . . . A legszebb szavakhoz tartozik az, De méregkeserű, hacsak hiú remény, Csak akkor dicső, Ha valódi lett — ésigaz! Értelmed felfogta: mi a szent és tiszta, De vágyad ellent mond; Vágytól szabadulni akarsz De még sem tudsz, Mert még rabszolga vagy A tested zsarnoka. Terveket kovácsolsz Küzdve hőn érette, Hogy boldoggá lehess E földi életbe’ Végül tapasztalod Az írás igazát: Éltünk színe-java Csak gond és fáradtság ... Hol van a szabadság? Mikor üt az óra? Amiről álmodtál Nem válik valóra! Sok letűnt éveid Tanúskodnak róla! Szabadság csak egy van, Nincs abból többféle, Szabad ember csak az, Ha nincs szenvedélye! Aki megtagadta Az Űrért önmagát, Krisztusban szabad lett, Legyőzte zsarnokát. _____NYÍL JUGOSZLÁVIA. (EBPS) A Feljton című belgrádi hetilap kérdést intézett olvasóihoz. A kérdés így hangzott: "Istenben hiszel, vagy emberben?" A válaszok 70 százaléka azt mutatta, hogy az olvasók vallásosak és csak 30 százaléka istentagadó. A hetilapnak ez a közlése megjelent a jugoszláviai baptista lapban, a Glasnik-ban. * * * SVÉDORSZÁG. (EBPS) Az itteni két baptista szövetség közeledik egymáshoz egyelőre úgy, hogy a két baptista szövetséghez tartozó prédikátorok csere szolgálatot végeznek. A svéd baptista szövetség 35 évvel ezelőtt szakadt ketté. Az egyik szövetségnek 30,000, a másiknak, az Örebro Missziónak 20,000 tagja van.
