Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-15 / 2. szám
VOL. 59, No. 2, JANUARY 15, 1967. 59. ÉVF., 2. SZÁM, 1967. JANUÁR 15. JÉZUS monda: “De kell, hogy előhb hirdettessék a* evangélium minden nép között.” (Márk 13:10.) AZ ÖTKERESZTEZÉS ELŐTT "MINDEN ÜT AI TISZTÁK AZ EMBERNEK A MAGA SZEMEI ELŐTT; DE AKI A LELKEKET VIZSGÁLJA, AZ ŰR AZ!” (Péld. 16:2.) Itt vagyunk még mindig az elmúlt esztendő határkövénél. Úgy tűnik, mintha kicsit nehezünkre esne a továbbhaladás, amin éppen nem lehet csodálkozni. A múltat már ismerjük, de a jövő idegen előttünk még akkor is, ha ennek gyökere abba van kapaszkodva. Azt tudjuk, hogy a fa milyen és milyen gyümölcsöt hozott tavaj, de hogy milyet és mennyit terem jövőre, nem tudjuk. Habozunk kicsit a múlt és a jövő küszöbén, mely a jelen, s amíg ezt tesszük, ránk kiált egy mellettünk ólálkodó vakmerő hangon: "Vágj neki a jövőnek! Nem baj az, hogy sötét. Az sem jelent semmit, hogy ő a Filiszteus Góliát, te pedig Júdának gyermek Dávidja vagy. Neked sikerül minden!” De közbe szól a félelem is és szinte jajveszélcelve kiáltja: "Vissza! Vissza! Az út tele van tövissel s azokból pedig, amelyekből a tüskék rászórattak, oroszlánok leselkednek!” Vállunkra teszi kezét a bölcsesség és ünnepélyesen felszólít: "Aki az ekeszarvára tette a kezét, hátra ne tekintsen. Igaz, hogy sok minden történhet a tovább utazás ideje alatt az éjszakának ráborulásával, de emeld tekinteted arra, akinek szemei nem szunnyadnak s haladj előre, csak óvatosan, vigyázva arra, hogy ne irányítsd életed hajóját azon szikla felé, amelybe már többször is beleütköztél.” A földi élet nagy pusztaság, amelynek szürke vándora az ember. Oázis van rajta sok, de az emberiség nagyobb része nem találja meg, vagy pedig csak nagyon ritkán, mert a valóság az, hogy a békés és nyugalmas életből kevés embernek jut. A nagyobb rész homoksivatagon halad állandóan, amelyen ha szélcsend van, azért nehéz az utazás, mert minden lépésnél visszafelé csúszik talpa alatt a homok s a kevés előrehaladás, megfeszített fizikai erőbe kerül. Ha pedig szélvihar támad, szemébe és arcába veri a puszta éles homokját. így utazik az élet pusztáján keresztül a legtöbb ember. De mégis elindul mindenki. A kezdet-kezdetén, valaki más vezeti, egész egy bizonyos útkeresztezésig, ahol az eddig vezetett megtorpan és keményen kijelenti, hogy tovább nincsen szüksége vezetőre. Különböző irányba ágaznak innen az utak és nagyon boldog az, aki jól választja meg az útirányt. Nem éppen könnyű ez a feladat. Salamon azt mondja nagyon bölcsen: “Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt.” Nagy és sok igazságot támaszt alá ez a salamoni kifejezés. Például: Azt mondja a tolvaj, hogy az ő tolvajlása helyes. Micsoda bűn lehetne abban, ha onnan viszen, ahol sok van? Micsoda bűn van a káromkodásban? — kérdi egy másik. Még a munka is jobban sikerül, ha alaposan körül teremti az ember. A hazugság a legártatlanabb félrevezető, vagy kibúvó lehetőség — mondja egy harmadik. Miért lenne bűn a paráznaság? — kérdezi a negyedik. Hiszen már Isten két nemmé teremtette az embert. “De aki a lelket vizsgálja, az Űr az!” — figyelmeztet tovább a múlt idő legnagyobb bölcse és ezzel a kijelentéssel azt mondja, hogy minden Isten tiltó parancsával ellenes cselekedet, szennyezi és terheli a lelket és amikor vizsgálja az Űr, nem találja tisztának. A bűnös érzelmektől csábíttatva választják nagyon sokan életcélul az "örömök útját”. Ezt az utat járják nagyon sokan, haszontalan szórakozásokban. Idegeket felkorbálcsoló játékokban, meggondolatlan fogadástételekben, éjszakai mulatozásokban, stb. Persze teszik mindezt az elmét bénító pohár tartalma mellett és nem veszik észre, hogy az élvezetek örömpoharában adja be nekik a mérget a Sátán, melytől megszédülve több bűnt követnek el egy éjszakai mulatságon, mint egy egész héten, vagy hónapon keresztül. Igaz ez: "Minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt”, de az is igaz hogy: "De aki a lelket vizsgálja, az Űr az!” Veszélyes ez az út nagyon. Bölcs ember nem jár rajta. A másik nagyon veszélyes út a "vagyonszerzés útja”. Sajnálni lehet azt az egyént, aki ezt az utat választja magának, mint életcélt. Nagyon kevés ember az, akinek ez nincs ártalmára. A legtöbb esetben az a helyzet, ahogyan növekszik a kincs, úgy zsugorodik össze a szív. Amennyire emelkedik a gazdag(Folytatás a 2. oldalon) T I
