Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-06-01 / 11. szám

1967. június 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal DR. KIRÁLY FERENC: EMLÉKEZÉS DR. KISS FERENC ORVOSPROFESSZORRA Budapesten, 1966. április 7-én jelentette a Magyar Távirati Iroda, hogy szerdán délután, április 6-án meg­halt dr. Kiss Ferenc, Kossuth-díjas orvosprofesszor, a Budapesti orvostudományi egyetem anatómiai intézeté­nek 27 éven át, 1934-től 1961-ig volt igazgatója. 77 évet élt. Kiss professzort a Budapesti Orvos­­tudományi Egyetem saját halottjának tekinti. Temetése 14-én, csütörtök du. fél 4 órakor lesz a Farkasréti temető­ben. Kiss Professzornak úgyszólván az egész fiatalabb orvosgeneráció tanítvá­nya volt vagy közvetlenül, vagy sok ha­zai és külföldi kiadást elért tankönyvei és anatómiai atlasza révén. Szinte élete utolsó pillanatáig foglalkozott tudomá­nyos kutatással és a felsőoktatás kér­déseivel. Néhány nappal halála előtt fe­jezte be Tájantonómia című kiváló tan­könyve kiadásának sajtó alá rendezé­sét. Munkásságának elismeréséül szá­mos hazai és külföldi tudományos tár­saság tagjává választotta. 1952-ben Kos­suth díjat kapott; 1959-ben és 1961-ben Munka érdemrenddel tüntették ki. Ed­dig a jelentés. Hivatalos és nem hivata­los újságok is közölték a nagy veszte­séget. A Hazai Tudósítások című folyó­irat többek között ezt írta: “Dr. Kiss Ferenc úgyszólván az egész magyar, a szü­lőhazában és a nagyvilágban élő orvostársadalomnak professzora volt. Munkásságának elismeréséül számos hazai éskülföldi tudományos társaság tagjává választot­ta... Számos monográfiát, tanulmányt, és tankönyvet publikált. Anatómiai atlasza eddig huszonhat; 2 angol, 1 bolgár, 1 cseh, 1 francia, 1 kínai, 4 magyar, 9 német 5, orosz, 2 spanyol kiadásban jelent meg. A számos országban egyetemi tankönyvként hasz­nált Anatómiai Atlaszt a Magyar tudományos Akadé­mia kiadója idén újabb; 2 görög, 2 német, 1 orosz, 1 szerb-horvát és 1 szlovén kiadásban publikálja.” Az el­ső világháború után nevét ismeri a magyar tudományos világ, de a külföldi is. Nem akad ezután magyar lexikon, ahol neve ne szerepelne. Az Űj Lexikon 1936-ban így emlékezik: A szegedi (1929) majd a budapesti egyete­men (1924) az anatómia tanára s az anatómiai intézet igazgatója. Legfontosabb kutatásait az autonom ideg­­rendszer körében végezte. Főbb művei: Tájantonómia (1922), Übed die Zusammensetzung der pepipherischen Nerven ... (1928), Anatomie medico-chirurgiale des pédi­­cules nerveux de Tappareil viscéral (1933)." Az Üj Ma­gyar Lexikon 1961-ben hozzáteszi még, hogy a nagy te­kintélynek örvendő akadémiai cím birtokosa, az orvos­­tudományok doktora, az angol orvosi akadémia külső tagja... Kossuth-díjas. Ez a változatos ismertetés is na­gyon hiányos lenne, ha nem említenénk meg, hogy ta­nítványai közül — akikről tudunk —, 11 egyetemi tanár működik magyarhonban és külföldön. Könyvei több mint 200,000 példányban forognak szerte a világon. A Budapesti Orvostudományi Egyetem saját halottjának minősítette és ehhez méltóan képviseltette magát. Te­metésén felvonultak a volt professzortársak, vidékről éppúgy, mint a fővárosból, felvonultak az utódok, orvo­sok és a hallgatók nevében is búcsúztak a nagy tudós­tól. Az állami vezetés valóban szépen emlékezett meg. Szinte mindenki érez­te, hogy e férfiú temetésén egy társa­dalom búcsúzik és zokog. Ezek az ada­tok híven igazolják a magyar tudomá­nyos és társadalmi életben betöltött nagy jelentőségét. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor és volt dékán temetésén ott voltak nem­csak tisztelői, hanem búcsút vettek tő­le azok is, akiket szíve utolsó dobbaná­sáig szeretett, akiknek szívét ajándé­kozta, és akik cserébe szívüket adták, a hívők. És ez kényszerít ellenállhatatlan erővel, hálával, hogy mi is, baptista hí­vők, emlékezzünk ... Szomorú, nagyon is bánatos kötelesség. De ismerjük meg kö­zelebbről ... Kiss Ferenc 1889-ben Nagyszalontán született. Rokonságát faluja nagy szü­löttjével, Arany Jánossal, büszkén val­lotta. A nagyszülők háza egymás mellett állt. Még büszkébb volt, hogy Kornya Mihály is ott látott napvilágot. Református, magyar család sarja. Ősei verekedtek tatárral, törökkel és évszázadokon keresztül a katoli­kus Habsburg-zsoldosokkal. Igazi hajdú ivadék. Ezt a szívósságot, keménysége, az elnyomottakért, azok sza­badságáért rendületlenül küzdő igazságszeretetét örököl­te. Apja kis szőlő, gyümölcstermelő paraszt, kevés föld­del, sok gonddal. Rokonsága, ezek a tősgyökeres magyar parasztok még ma is ott élnek az ősök földjén. Szülei­ről, a bibliás parasztokról mindenkor nagy szeretettel beszélt. Tőlük örökölte az 1902-ben nyomtatott nagyvá­radi Biblia iránti tiszteletét, szeretetét. Ezt a Bibliát főleg téli estéken nagy áhítattal vette körül a család. E környezetből hozta magával az egyszerű parasztok iránti szeretetét, zamatos, bihari nyelvjárását, ami nem gátolta meg később, hogy németül, franciául és angolul is hirdesse Isten Igéjét. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, Kolozsvárott pe­dig orvosi tanulmányait végezte az 1908 és 1913 közötti években. Erdély fővárosában tanársegéd az anatómiai tanszéken. 1917-ig működött ott. Ebben az időben is­merte és szerette meg igazán Erdélyt. Itt az ország kel­lős közepén. Jól ismerte történelmét. Szerette, magáé­nak vallotta. Keményen bírálta könnyelmű fejedel­meit. Erdély bukásának okát II. Rákóczi Györgyre há­rítja. Ez a fejedelem nyomta el a puritánok erdélyi ágát. Könyörtelen maradt édesanyjával, Lórántffy Zsuzsanná­val szemben is, aki a puritánok legfőbb támasza volt. A fejedelem szerencsétlen lengyelországi hadjárata, Is­ten figyelmeztető ujja történelmünkben. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents