Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
8. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. január 1. Az Otestamentum a keresztyénség előtt (II. Folytatás) Pál apostol szintén a múltra hivatkozik, amikor Krisztusnak Istentől való küldetését magyarázza: "Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt.” (Rám. 3:25). Ezek szerint, hogy az eleve-elrendelés valóságáról meggyőződjünk, viszsza kell lapoznunk a történelem könyveinek Isten leikétől ihletett lapjain és: tudakozódni. Jó figyelembe vennünk azt is, hogy nemcsak Jézus és követői hivatkoztak az Ótestamentumi kinyilatkoztatásokra, hanem a Sátán is, Jézus megkisértetésének idején: “... mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe.” (Máté 4:6). Ha párhuzamot vonunk az Ó- és az Üj testamentum között, úgy tűnik, mintha Jézus az előbbit javítgatni akarta volna, holott ő maga mondja, hogy “nem jöttem a törvénynek eltörlésére, hanem betöltésére.” Ami azt igazolja részünkre, hogy a törvények és parancsolatok jók voltak, csak az emberek nem jól alkalmazták azt életükben. Amikor Pál azt a kijelentést teszi, hogy "Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül”, nem kisebbítette a régi törvényt — Isten nem adhatott rossz törvényt —, hanem inkább a törvény fölé emeli a hitet, mert aki hisz, az már a törvényt is betöltötte. Pál is ezt igazolja a következő magyarázatával: "A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük” (Rám 3:31). Sokan megbotránkozva olvassák az Ótestamentumban leírt isteni büntetéseket. Nem gondolnak arra, hogy Isten csak a bűnöst büntette. Hogy sok esetben életét vesztette ártatlannak látszó gyermek is, ennek igazságos voltát csak Isten ítélhette meg, mert csak Ö tudhatta, hogy a következő nemzedékek is atyáik vétkeit fogják követni. Általában úgy vélekedünk, hogy az Újszövetség emberét Isten gyermekéül fogadta. A valóság azonban az, hogy csak egy megtért bűnös lett az Ö gyermeke, és csak ahhoz kegyelmes Isten. Ha büntetés érte a szövetséget megszegő, kiválasztott nemzetséget, sokkal inkább azokat, akik Jézus Krisztus kegyelmét nem fogadják el. A hitetlenek részére Jézus is gyehenna tűzét és örök kárhozatot tart fenn. Az Ótestamentum tanulmányozása közben meggyőződünk arról, hogy Isten minden időben kegyelmes volt. Türelemmel várt a megtérendő bűnösre és csak a meg nem térteket büntette meg. Emlékezzünk arra, hogy Sodorna és Gomora elvesztése, illetve megtartása érdekében kész volt Isten alkuba bocsátkozni Ábrahámmal, de eredmény nélkül. De mert Ninive megtért. Istentől kegyelmet nyert. A hivő ember előtt az ókor Istene sem úgy néz ki, mint aki csak büntet az Ö igazságának védelmében, hanem aki szeretettel int és figyelmeztet is. Alighogy vétekbe esett az első emberpár, Isten már ígérte is a Sza badítót. És ennek az ígéretnek reménysége, mint aranyfonal vezet át bennünket az emberiség történelmén Éden kertjétől Gecsemánéig. így bontakozik ki az isteni szeretet a maga valóságában és magasztosságában: Megváltalak. Évszázadokig Isten egyéneknek jelentette ki magát, álom és angyalok által, és így az egyének életén keresztül a család nyert áldást először. Amikor Izrael nemzetté nevelkedett, Isten még közelebbi viszonyra lépett vele. Törvényt adott néki, mely védte és fenyítette. Nem várt tőle sem többet, sem kevesebbet, mint az Újszövetség emberétől: "Szeresd a te Uradat, Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Jézus szerint "ez a törvény és a próféták.” A történelmi események színterén időnként kimagasló férfiak tűntek fel, akikben már krisztusi tulajdonságokat fedezhetünk fel. Például: Ábrahámot hite minden idők hivőinek atyjává tette. József istenfélelme és erkölcsi tisztasága sok keresztyén embert megszégyenít. Mózes nagyságát felfogni is képtelenek vagyunk. Jöttek aztán bírák, papok, egyszerű emberek, uralkodók, akiken keresztül Isten kapcsolatot tartott fenn az emberrel Többeket csodatevő erővel ruházott fel, ami által azok bizonyíthatták, hogy az ő Istenük élő és hatalmas Isten. Gondoljunk Mózes és Illés cselekedeteire. Dánielre és ifjú barátaira, akiken csodák estek, és azt látván, a pogány király is elismerte, hogy "az Isten az egyedüli igaz Isten”. (Folytatás a következő számban) “Sibfooleth” (Folytatás a 7. oldalról) életedet, sőt még az életről való felfogásaidat is sárba rántotta, miként tégedet magadat is. Tele vagy háborgással, elégedetlenséggel. Semmi jó sem jó neked. Azt mondjuk neked az Úr nevében: "Végy időt magadnak! Csendesedjél el a hallottakon, hiszen még a víznek is időre van szüksége ahhoz, hogy tükörré simuljon, és a felzúdult víz ismét tükörsima legyen. Le kell szállnod bűnbánattal a rátarti életed magaslatáról, azért, hogy Jézus Krisztus felemeljen a bűneid mélységéből. Ekkor fogod majd mondani a Sibbolethnél szentebb van itt! Jefténél nagyobb van itt! Isten Fia Ő, az Úr Jézus Krisztus van itt!” Tedd félre saját életedet! Igyekezzél Isten nagy, alapvető igazságában és kegyelmében elmélyülni, alapot venni és belegyökerezni! Ámen. Budapest, 1966. okt. 19. Az Úrban testvéretek: Tóth Sándor Istentől gazdagon megáldott újesztendőt kívánunk kedves munkatársainknak és kedves olvasóinknak
