Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1 6. oldal Mindnyájunk életében jönnek idők, amikor kényszerítve vagyunk olyan határozatot tenni, amelyet inkább szeretnénk elkerülni. Ezeket az időket legtöbbször olyan Erők hozzák létre, amelyek felül vannak annak erején, akit érintenek. Ilyen idő jött létre az én életemben. Hetekig gondolkoztam és imádkoztam, mielőtt, a nagyobb Erőnek engedelmeskedve, határoztam. Tizennyolc esztendeje annak, hogy elfogadtam a bridgeporti, akkor úgy nevezett Első Magyar Baptista Gyülekezet meghívását. Akkor is a magaménál nagyobb Erőnek engedelmeskedtem. Soha nem volt prédikátornak boldogabb élete egy gyülekezetben, mint nekem itt. Isten megáldotta törekvéseinket, jobban, mint mi azt megérdemeltük, vagy kérni mertük volna. Az idő által hozott kellő nagy változásokkal, Isten segítségével, megbirkóztunk és megmaradtunk mint gyülekezet. Az előrehaladás lassú, de kitartó volt. Egy esztendő sem múlt el, hogy megtért lelkek ne követték volna az Urat Bibliai keresztségben. Az előrehaladás eredménye látható minden oldalról most is. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk Istennek és ennek a kedves gyülekezetnek. De eljött az ideje és szüksége a változásnak. Ezt nem kereste sem a gyülekezet, sem én. Isten Lelke indítványozta. Mikor megértettem, mit akar az Ür, kértem, hogy nyilatkoztassa ki szent akaratát teljesen, mert azon kívül nem akarunk cselekedni semmit. Egyes Szövetségi vezető testvéreimmel tudattam érzelmeimet. Ők igyekeztek segíteni és tanácsolni. — Ezért igazán hálás vagyok nekik. De az Űr Lelke tovább dolgozott és a meghívás nem magyar, hanem amerikai gyülekezetből jött. Mivel az Űr akaratát kértük és kerestük, meg vagyunk győződve, hogy azt kaptuk meg. így, Isten vezetésének engedelmeskedve, 1967. január 12-én lelkipásztori munkámat a bridgeporti Silliman Memorial Baptist Churchben bevégzem. Űj munkaterületünk lesz Evangéliumi Hírnök a First Baptist Church, West Haven, Connecticut. Nem könnyű az elválás. Feleségem, három fiúnk, mint egy nagy család összeforrtunk a gyülekezettel. Ha valaki beteg, olyan, mint ha saját családunk tagja szenvedne. Krisztusban teljesen együtt lettünk és hisszük, hogy ez a rokonság megmarad mindaddig, amíg Krisztussal együtt leszünk. Nem könnyű megválni a Magyar Baptista Szövetségtől. Itt is egyek lettünk Krisztusban sokakkal. Igyekeztem nemcsak lógós tag lenni, hanem az igát hordozva szolgálni. Az Úr jóvoltából és a szövetség megbízásából volt alkalmam szolgálni minden fontos szövetségi munkában. Sajnálom, hogy szövetségünk annyira legyengült, hogy a még meglévő gyülekezetek nem kapnak prédikátort és a prédikátorok nem találnak gyülekezetei. De ennek is megvan a saját magyarázata, amelyre itt nem térhetünk ki. Én sok hálával tartozom és adózom Istennek az Amerikai Magyar Baptista Szövetségért. Életem sokkal teljesebb és gazdagabb azért, mert szolgálhattam az Urat a szövetségben lévő hűséges, bölcs, kedves, igazán megtért egyénekkel. Egykor kezem sok földi kincs Fényével volt tele. És azt hivém, hogy semmi sincs, Ami fölér vele. De jött a nagy, dicső Király, Kezem érintve csak, És kincseim előtte már A porba hullottak. S Ő szólt: “Csupán üres kezek Tudnak szolgálni engemet.” Egykor kezem a föld pora És szennye lepte meg, S jótetteim hosszú sora Szennyes volt és beteg. Ki értem halt, királyom im, Kezem érintve csak Megtisztított és foltjaim Mind megggyógyulának. S Ő szólt: “Csak tiszta, szent kezek Tudnak szolgálni engemet." 1967. január 1. Soha nem szünök meg hálát adni Istennek ezért a kegyelemért és kérem az Isten áldását azokra, akik még most is, erejükön felüli terheket hordoznak az Úrért a szövetségben. Adjon az Úr nékik nem csak erőt, hanem bölcsességet is, hogy tapasztalhassák Isten Lelkének vezetését és legyenek elég bátrak és bölcsek azt követni. Mivel a gyülekezet, amelyben szolgálni fogok, tagja az American Baptist Convention-nak, de nem tagja a Magyar Baptista Szövetségnek, fontos vezető szerepet tovább nem folytathatok. A szeretet, barátság, jóindulat nálunk megmarad. Mikor az Úr lehetővé teszi, igyekezni fogunk találkozni kedves magyar baptista testvéreinkkel. Tervünk, imánk, kívánságunk az, hogy bárhol vagyunk, a tölünk telhető legjobban szolgáljuk a mi Mesterünket. Isten nemcsak azt nézi hogy hol, hanem inkább hogy szolgáltunk. "Annak pedig, Aki titeket a bűntől megőrizhet, és az Ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké.” Molnár Balázs Egykor kezem úgy dolgozott lázas tevékenyen, Imádkozásra nem jutott Még egy-két perce sem. Szelíd királyom jött felém, Kezem érintve csak, A szolgálatában meglelém Örök nyugalmamat. S Ő szólt: “Csupán csendes kezek Tudnak szolgálni engemet." Egykor kezem erős vala S hivém: erőm elég. De jaj! Az Ür munkáira Alkalmatlan valék! S jött Ö, kié a menny s a föld, Megfogta két kezem, Az én erőm mind összetört S Ő szólt: "Győztessé más kezet S övé a győzelem. Csupán az én kezem tehet!" Egykor kezem . . . BRIDGEPORT, CONNECTICUT
