Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-03-01 / 5. szám
2. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. március 1. Jézus példázata a tengerbe vetett hálóról (Mt. 13:47—53) (Folytatás az 1. oldalról) . .az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek, mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személy válogatás, sem ajándékvétel!” (II. Kró. 19:7.) És még tovább: “Ti is urak... hagyjátok el a fenyegetést, mert tudjátok, hogy mint azoknak, úgy nektek is Uratok van a mennyben és önála nincs személyválogatás!” (Ef. 6:9.) “Mert aki vétkeziké bűnének büntetését veszi; és nincsen személyválogatás." (Kol. 3:25.) Mutassunk rá világosabban Isten szuverén, de nagyon igazságos cselekedeteire? Nem vezetünk kalandos utakra ennek meglátására, hanem csak arra kérünk testvérem, hogy tekints nagyon szűk környezetedre s mindjárt meg fogod látni, hogy igen az örökkévaló Isten belenyúlt a hálóba, mert nincs melletted élettársad vagy gyermeked vagy legközelebbi barátod, vagy a szülőt nem látod gyermekei között, akinek távozása talán csak pillanatok műve volt. Ezért figyelmeztet bennünket Jézus így: "Vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el a ti Uratok!” Hozzád is van figyelmeztető szava Jézusnak testvérem, aki keresztyén- Nek vallód magad. Neked ezt üzeni Ö “Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam teljeseknek a te cselekedeteidet az én Istenem előtt. Emlékezzél meg azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg. Ha tehát nem leszel éber, elmegyek hozzád, mint a tolvaj és nem tudod mely órában megyek el hozzád!” (Jel. 3:2—3.) Ezt a hálót a partra húzzák egy napon és megválogatják annak tartalmát. De nem emberek fogják végezni azt, hanem az Istennek angyalai. Nem is illene az, hogy halandó ember mondjon ítéletet halandó fölött és ember döntsön abban, hogy ki méltó vagy ki méltatlan Isten mennyei országára. Ha emberre volna bízva a háló partrahúzása, nem jönne el az idő teljessége, mert az embernek vagy nem volna elég türelme bevárni, vagy pedig akkor fogná össze a háló négy sarkát, amikor olyanok közelítnének felé, akiket ő gyűlöl és nem is akarja megmentésüket, mint ahogy Jónás sem akarta Ninivé város népét. Az ember elfelejtené azt, hogy Isten minden embert akar üdvözíteni. Vagy esetleg késleltetné a háló partrahúzását, mert még nincs benne az, akit ő szeretne ott látni. Nem venné figyelembe azt, hogy már százszor is visszautasította Isten mentő kegyelmét. Vonakodna a háló partra vonásától azért, mert gondolata szerint nem azok vannak benne, akiket ő szeretne és mert azok nincsenek benne akiket ő óhajtana. De vajon mi történne akkor, ha a válogatás munkáját bízná ember re az igazságos Isten? Az ember nem azt hagyná a hálóban, aki Jézust sze rette, hanem aki őtet szerette. Az embernek szíve megindulna azokon, akik abban a pillanatban sírni és rimánkodni kezdenének, mint a bibliai példázatban felmutatott dúsgazdag a pokolban, aki már még könyör-imát is tudott mondani. De mit ért ez, ha csak az alvilág keserűsége tudta őt erre indítani? Emberek sokasága úszkált Noé bárkája körül, de amíg építette, csak azért közelítették meg, hogy csúfolják őt munkájáért. Az ablakokat a tetejére kellett helyezze Noé, azért, hogy ne lássa szenvedő kortársainak pusztulását, akik nem voltak hajlandók bűnbánatot tartani és egekig tornyosult bűneiktől megszabadulni. Még a bárka ajtaját is maga az Isten zárta be, s úgy tűnik, mintha ezekkel a szavakkal le is pecsételte volna: "Amit kinyitok, senki be nem zárja és amit bezárok, senki ki nem nyitja.” (Jel. 3:7.) Az angyalok könyörtelenül, de igazságosan végzik a háló tartalmának kiválogatását. Nem indul meg szívük a hűtlenné vált élettárson, a kicsapongó gyermeken, az istenkáromlóból most istenimádóvá vált egyénen, hanem szavaik ezek lesznek hozzájuk: “Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki förtelmes, legyen förtelmes ezután is; és aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is; és aki szent, legyen szent ezután is!” (Jel. 22:11.) Testvérem, aki most hallgatod ezeket, benne vagy az evangélium hálójába, melyből szabadulás nincs. Az ítélet napja közeledik és a háló vonatik a part felé és megválogattatik. Milyen hal vagy ebben a hálóban? Nem jön az számításba, hogy milyen pozíciót töltöttél be még akkor sem, ha egyenesen emberek sokaságát hajtottad a háló felé. Talán csak egy útszéli jelző voltál, amely mutatta az irányt az utasoknak, de magad nem mentél a cél felé. Másokat kértél az Evangélium tanainak megtartására, de magad lábbal tapostad azt. Sorsodat most ez a kérdés dönti el: Újjá vagy-e születve? Fel vagy-e öltözve Jézus érdemébe? Barátja, vagy ellensége voltál-e Jézus keresztjének, melyen eleget tett helyetted az Isten igazságos követelésének? Semmit sem segít rajtad, ha az egész világot megmenti is Jézus, ha téged egyénileg nem mentett meg. Ha életed hitvány, semmire való, kikerülsz a bűn tengeréből, mert a hálóban vagy, de nem az Isten örökkévaló országába vitetel át, hanem a szüntelen lánggal égő kénköves tóba, amely állapotról azt mondja a Szentírás; az a második halál. Kérlek, szüless meg kétszer és csak egyszer fogsz meghalni. T É L... Téged áldd, ó, Alkotó, Napsugár és tiszta hó. Épp úgy müved zordon tél, Mint a nyári forró szél. Őrződ földnek erejét, Termő fáknak dús nedvét, Hóval véded a vetést, így készítesz új termést. Istenem, te jó Atyám, Híven gondot viselsz rám. Légyen bármily zord a tél, Új tavasz jő s élet kél!
