Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-03-01 / 5. szám
1967. március 1. Evangéliumi Hírnök 3. oldal AGGODALMASKODÄS? NEM! IMÁDKOZÁS HÁLAADÁSSAL! Fülöp Árpád angol igehirdetésének fordítása A statisztika mutatja, hogy sok betegségnek, elmezavarodásnak, öngyilkosságnak okozója az aggodalmaskodás. Gyomorfekélyt, szívbetegséget, idegösszeroppanást, reumát és még sok más bajt idézhet elő az ember aggodalmaskodása. Sok orvos megállapította, hogy a betegek nagy százaléka önmagát gyógyíthatná meg, ha nem aggodalmaskodna. Nagyon sok ember álmatlanságra panaszkodik... Az aggodalmaskodás nagy ellensége az embernek, mert romboló hatással van úgy a testre, mint a lélekre. Pál így ír a filippibeliekhez Írott levél 4. rész. 6. versében: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban s könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Ür előtt " Az aggodalmaskodás megosztja, bizonytalanná teszi az ember érzelmeit, döntéseit, beszédét, cselekedeteit. Az aggodalmaskodás megfosztja az embert akaraterejétől, hatsáa a lélekre, testre romboló s ezért az aggodalmaskodás bűn. Az aggodalmaskodás nem öröklött valami; azt az ember önmaga hozza magára... Az aggodalmaskodás bűn, mert 1. Hitetlenség Isten ígéreteivel szemben. 2. Megrontja Isten templomát, az emberi testet. Isten Igéje mondja: "Mi tudjuk, hogy Isten mindent javukra fordít azoknak, akik Öt szeretik” (eredeti ford.). — "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." — "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." — "... Néki gondja van reátok." — "Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok... mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." A számtalan Ige közül csak néhányat említünk. De az aggodalmaskodó — mert nem hisz az Igéknek, vagyis nem hisz Istennek—gyötri önmagát aggodalmaskodásával. Gyötri, beteggé teszi saját testét és ez az aggodalmaskodás bűne; megrontja Isten templomát. "Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek Istennek temploma és az Isten Lelke lakozik bennetek?" Az aggodalmaskodó Isten templomát (saját testét) rontja meg. Négy évvel ezelőtt a legsúlyosabb szemműtét előtt kórházban feküdtem. Többször láttam, hogy az orvosok odamennek a betegekhez és ezt mondják: 'Ne aggodalmaskodj!' Amikor nekem is ezt mondta orvosom, így feleltem: "Miért aggodalmaskodnék, bízok Istenben!” Az aggodalmaskodás az imádkozás elhanyagolásából ered. Aki rendszeresen imádkozik, nem lesz áldozata az aggodalmaskodásnak, mert imája által Istenhez járul minden körülményeiben életének és Istenre támaszkodik. Ésaiás így ír: "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel tebenned bízik." Isten nem végez félmunkát. Ha megmondja, hogy mit ne tegyünk, azt is megmondja, hogy mit tegyünk. Itt azt mondja Isten: “Ne aggodalmaskodjunk! Mit tegyünk hát aggodalmaskodás helyett? Imádkozzunk! (Fii. 4:6.) Az aggodalmaskodás nem segít, de az imádkozás igen. Anna imádkozik és gyereket kap; Illyés imádkozik s szárazság, majd újból imádkozik és eső lesz; Mózes imádkozik és kétfelé válik a tenger; Sámson imádkozik és visszanyeri erejét, stb. Misszionárius és 12 éves fia menekült az üldözés elől. Ha egy hídon átjutnak, szabad területen lesznek és életben maradnak. Közel érve a kis hídhoz, látják, hogy őr áll a hídon. "Fiam, végünk van" — mondja az apa kétségbeesve. De a fiú így szól: "Apám, csak menjünk előre a híd felé, én imádkoztam, hogy Isten segítsen meg bennünket. Előbbre csúsztak hason feküdve és amikor egész közel értek, látták, hogy az őr egy oszlopnak támaszkodva alszik, így átjutottak a hídon és életben maradtak. Mi segített? Nem az apa kétségbeesése, hanem a 12 éves fiú imádsága és hite. Ne aggodalmaskodj! Imádkozz és higgy! Aki imádkozik és hisz, nem aggodalmaskodik! Egy kisleány így szól apjához: "Apuka, meghalt az Űr Jézus?" — “Miért mondasz ilyet?” kérdi az apa. "Azért mondom, mert nem látlak imádkozni, mint azelőtt; és velem se játszol, mint azelőtt. Mi történt veled? Miért nem mondod el panaszodat az Úr Jézusnak, Ő segítene; vagy meghalt és nem tud segíteni?” Az apa megrendült, majd hirtelen megcsókolta kislányát és így szólt: "Nem halt meg az Úr Jézus, leánykám, csak én felejtettem el Hozzá jönni sok keserűségemben." Apa, anya és kisleány leborultak és együtt imádkoztak és béke, nyugalom, öröm költözött az apa szívébe. Egy alkalommal Luther Márton is aggodalmaskodásba: esett. Felesége észrevette ezt és midőn egyszer Luther eltávozott hazulról, feketébe öltözve, egy széken ülve, nagyon szomorú ábrázattal várta haza férjét. "Mi történt?" kérdi Luther, midőn hazaérkezett. "Ki halt meg?” — "Hát te nem tudod — felelt a feleség —, meghalt az Isten!" — Luther rémülten kérdi a feleségétől: “Hogy beszélsz? Mi késztet ilyen beszédre?" — "Te késztetsz! — mondja Luther felesége — mert már napok óta csak szomorkodni látlak, így azt kell higgyem, hogy Isten meghalt, mert ha Isten nem halt meg, akkor miért vagy így kétségbe esve?" Luther helyrezökkent. Ettől fogva minden problémájával Istenhez jött azonnal; így nem volt lehetősége a kísértőnek mégegyszar Luthert kétségbe ejteni. Testvérem! Ne aggodalmaskodj! Imádkozz! "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Úr előtt," mondja az Ige. E mondatban van egy roppant fontos szó. Ez a szó: “hálaadással". (Folytatás a 4. oldalon)
