Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-03-01 / 5. szám

YOL. 59, No. 5, MARCH 1, 1967. 59. ÉVF., 5. SZÁM. 1967. MÁRCIUS 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America ------ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja JÉZUS monda: “De kell, hogy előbb hirdettessék az evangélium minden nép között.” (Márk 13:10.) Jézus példázata a tengerbe vetett hálóról (Mt. 13:47—53) Semmi sem bizonyítja jobban Krisztus mindeneket átölelő szere­­tetét, mindeneket megváltani és üd­vözíteni akaró szándékát, mint ez az általa mondott példázat. A háló jel­képezi az Evangéliumot, melyet úgy vetett Krisztus a világba, mint halá­szok a hálót a vízbe és az bekerít minden vízi állatot válogatás nélkül. Az Evangélium hálóját Jézus Krisztus dobta a világ tengerébe és az meg is kezdte azonnal az ő be­kerítő munkáját, amelynek eredmé­nye tizenkét kiváló példány volt. Ezeket aztán halászokká avatta Jé­zus, vagy mondhatjuk úgy is, hogy megbízta őket azzal a feladattal, hogy hívják, hajtsák a halakat a háló felé. De prédikálásra való ki­küldetésük azt is jelentette, hogy tovább kellett vigyék a már tenger­be dobott hálót. Később Pál és Barnabás ült ha­jóra és kihúzták ezt a hálót egész Kisázsia területére. Aztán Pál és Si­­lás áthúzták ennek a szélét Európá­ba is és Filippiben meg is alakult az első keresztyén gyülekezet. Aztán Ázsiába, Afrikába, Amerikába és Ausztráliába vitték és ma már bol­dog megnyugvással láthatjuk azt, hogy az Evangélium hálója ki van vetve mind az öt világrészre és vég­zi az ő csodálatos feladatát. A háló nem tudja megkülönböz­tetni a jó halat a rossztól, de azt se teheti, hogy ne kerítsen be valami más tengeri állatot is. De nem is hi­vatása a hálónak a válogatás. Ezt a munkát a halászok végzik nagy szak­értelemmel. Jézus első halai közt már volt egy nagyon hitvány példány, Judás, aki­nek jéghideg szívét nem tudta fel­melegíteni a krisztusi szeretet. Nem tudta megváltoztatni tolvaj termé­szetét. Nem tudta átformálni kép­mutató magatartását, amely annyi­ra lesüllyesztette, hogy a szeretet külső megnyilvánulását alkalmazta Mesterével szemben a legsötétebb hátsó gondolat alatt. Péter hálóba kerítette Anániást és Sarifát, akik csak külsőleg szerettek feltűnni és nem átalkodtak tolvaj lá­­sukat hazugsággal is gazdagítani. De hálójába került Simon is, aki üzle­tet tervezett létesíteni abból az is­teni ajándékból, amely csodálatos megnyilvánulásokban mutatkozott azoknál, akik üdvözülési vággyal fo­gadták szíveikbe. A Pál felőli oldalon Démás és érc­műves Sándor került a hálóba s az egyik visszakerült a bűn tengerébe, a másik pedig sok szomorúságot okozott az apostoloknak. János felől való oldalon egy Diot­­refes nevű egyén akarja szétszakí­tani a hálót csak azért, mert nem előtte hódoltak a hálóban levő tár­sai, hanem Jánost ismerték, mint halászt. És ki tudná megmondani, hogy mennyi hasonló eset játszódott le amióta kivetette Jézus ezt a hálót. Ez a háló még nem lett a rév­partra húzva és nem is lesz az utol­só ítélet napjáig. De benne van már az emberiség nagyobb része, vagyis azok az országok, népek, nemzetek, ahol az Evangélium prédikáltatik. Nagyon sokan nem is tudnak arról, hogy bekerültek ebbe a hálóba. Ezen nem lehet csodálkozni sem, mert a tengerbe vetett hatalmas hálóba ke­rült állatok sem tudják azt, hogy hálóban vannak, csak akkor, ami­kor a part felé húzzák a hálót és nemcsak azt veszik észre, hogy min­dig többen tömörülnek össze, ha­nem azt is, hogy szabad mozgásuk korlátozva van és nem oda, s nem addig mehetnek már, ahová s amed­dig akarnak, hanem ameddig lehet és oda, ahová nem akarnánk men­ni. Pontosan ez a helyzet lelki vonat­kozásban is. Látszólag szabadon mo­zog az emberiség, mert távol van még a felelősségrevonástól. Még nem kezdték meg összegyűjtésüket az Is­ten szolgálatára kész angyalok. De lassan és csak a lelki emberektől érzékelhetően, közeledik a háló a part felé. Hanem a helyzet az, hogy a ha­talmas Isten, a tenger nagy Ura, na­ponta, minden órában, sőt minden percben belenyúl a hálóba és kiemel belőle példányokat válogatás nélkül, jókat és gonoszokat, nemeseket és hitványokat, megváltottakat és meg­­váltatlanokat, megszentelteket és megfertőzötteket, megigazultakat és elromlottakat, felfelé ívelőket és az alászállani készülőket, lángelmével ragyogó tehetségeket és csak alig feltűnő képességeket, hatalmas sza­vú uralkodókat és porban fetrengő koldusokat, őszbe borultakat és élet­bimbókat. És mikor ezt látjuk, fel­­kezik, bűnének büntetését veszi; tör belőlünk a figyelmeztető kiáltás: i (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents