Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-02-15 / 4. szám

VOL. 59, No. 4, FEBRUARY 15, 1967.

59. ÉVF., 4. SZÁM. 1967. FEBRUÁR 15.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America ------ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

JÉZUS monda: “De kell, hogy előbb hirdettessék az evangélium minden nép között.’’ (Márk 13:10.)

ISTEN GYERMEKEINEK CÉLJA

(hl. I. 3:1—3)

Három nagyon fontos kérdésre szeretnénk most a lehető legvilágosabb feleletet adni.

1. Honnan jöttünk?

Három különböző irányból hangzik a magyarázat a elsőnek felvetett kérdésre. A tudomány szeretné meggyőzni az emberiséget arról, hogy valami nagyon élő sejt keveredett a kihűlt világba és évmilliók eltelte után emberré fejlődött. De arra nem ad elfogadható magyarázatot, hogy honnan került ez az élősejt. Valami élő hatalomnak kellett lenni, amelyből, vagy akiből előállt ez a bizonyos embercsíra. Mivel ez az első feltevés annyira kalandos, hogy inkább eltévedni lehet rajta, mint a valóságot felismerni, nem vesztegetjük a drága időt ennek részletesebb ismertetésével. Több időt szentelünk a másik agyafúrt tanítás nem megmagyarázására, hanem egyenesen megcáfolására annak, amit Darwin, Huxley és Haeckel dobtak a világ elé. Igaz, hogy ők nem éppen azt állították, hogy majomtól származott az ember, hanem hogy úgy az ember, mint a majom, egy már kipusztult ősi fajtól származott. De tanítványaik már azt állították, hogy az embernek őse a majom. Ezzel a tannal fertőzik a gyermeki lelkeket 1871 óta. Ezzel kisebbítik a teremtő Istent, mintha nem lett volna neki hatalma arra, hogy éppen úgy teremtse az embert egyenesen, mint azt a meg nem nevezhető állatfajt. Mennyivel enyhébb és elfogadhatóbb lenne a nézet, ha azt állítanák, hogy egy általuk felismerhetetlen s

megmagyarázhatatlan hatalom hozta létre őket. Persze a Biblia így' is rájuk olvassa, hogy: e világ Istene megvakította a hitetlenek gondolkodását ... és a világ nem ismerte meg a bölcsesség által Istent. Darwint felettébb terheli a felelősség — hisszük, hogy el is vette méltó jutalmát 1882. április 12-én, amikor megjelent az előtt az Isten előtt, Akit megcsúfolt tanaival —, mert egyházi pályára készült. Igaz, hogy előbb orvos akart lenni, s ha egyik sem sikerült, a hajón való kalandozást választotta, hogy ott szerzett tapasztalatai alapján, sárral dobálja meg Isten teremtett munkáját.

Csodálkozunk a huszadik század "bölcseinek” állásfoglalásán. Hogy van bátorságuk ezzel fertőzni a világot? De csodálkozunk azon is, hogy beveszi a világ ezt a tanítást, hogy az "ember a majom leszármazottja.” Ha ez így volna, miért építik tele az erdőket városokkal, gyárakkal, iskolákkal, templomokkal és miért nem termelnek az erdők áldás dús földjeiben? Hogy nem tanultak meg beszélni még azok sem, amelyek az emberek közt élnek. Hogy nincsenek gondolataik. Ha mi tőlük származtunk, akkor ők voltak előbb és miért nem mi, hanem ők tanulnak tőlünk legalább annyit, hogy valamiben utánoznak bennünket. De beszédben nem. Ők csak kerregnek ma is. A keresztyén hittudomány ezt kiáltja a világ felé:

Istentől jöttünk! Ő teremtett minket!

Istennek első gondolata a teremtésnél, az ember volt. Hogy nem rajta kezdte teremtő munkáját, az

természetes és végtelen bölcs eljárás volt.

Az ég alatt káosz volt. Kietlen, rendezetlen pusztaság. Sötétség és víz borította az egész földet, melyen a vizekből való kiemelkedés után, gyümölcshozó fákat és maghozó füveket teremtett Isten és föléjük világító testeket helyezett el, a földet pedig és a vizet teleszórta állatokkal és amikor minden rendezve volt, akkor teremtette az embert és tette urává minden teremtésének.

Isten nem magáért teremtette a világ mindenséget, hanem az emberért és az embernek.

Az ember a jó Isten legújabb teremtménye bár, de nem a legutolsó, mint isteni eredetű és az öntudatos élet, ami előtte nem volt, sem volt sem a növény-, sem az állatvilágban.

Az ember annyira kiemelkedik Isten teremtményei közül, hogy szinte nyelve lett a teremtésnek. Ő nemcsak csodálni és élvezni tudja a természet gyönyörűségét, hanem beszélni is tud arról; egyházi szónoklatban, költeményben, énekben és dalban egyaránt.

Ezért kedves az ember Isten előtt és annyira, hogy amikor életkörülményei úgy követelték, meg is váltotta azt Jézus által, Aki a legmagasabb árat fizette annak megváltásáért és ez először arra tanít bennünket, hogy nagyon értékesek vagyunk Istennek. De azt is megtaláljuk ebben az isteni cselekedetben, hogy gyermekei lettünk Istennek, mert az Ő világában nincs egyke-rendszer. Ha pedig testvérek vagyunk, fogjuk meg egymás kezét és úgy haladjunk a kitűzött cél felé.

(Folytatás a 2. oldalon)