Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-15 / 4. szám
S. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 15. ISTEN GYERMEKEINEK CÉLJA (Folytatás az 1. oldalról) Segítsünk egymás terhének hordozásában. Aki ezt nem akarja megtenni, eltéved, elesik vagy elmarad. De nem csak ezt, hanem tegyünk meg mindent azokért, akik még nem tartoznak ebbe a nagy családba. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy értük is meghalt Jézus. Vigyük őket egyenként Isten elé és kérjük Öt arra, hogy csak még azon az eggven könyörüljön s mikor azt. megtette, akkor vigyünk egy másikat ugyanazzal a célkitűzéssel. így tett Ábrahám is Sodorna megromlott városa alatt... 2. Hová megyünk? Feleletünk ez: Isten felé. Persze nem térben, mert úgy soha nem érnénk oda, mint emberek. Ezt bizonyítják a világ utóbbi nagy eseményei is. Alig lehet már számokkal leírni azt, hogy mennyit költöttek arra, hogy Isten egyik követét, amely legközelebb van hozzánk, elérhessék. Minőségben, tökéletességben kell haladjunk Isten felé. Az ember Istenért van teremtve és csak benne tud igazán boldog lenni és vágyik is utána. Ez nem is lehet másképp, hisz Belőle állt elő az, ami a valódi ember és így testében hordoz mindenki egy bizonyos részt, ami isteni és ezt semmi nem tudja megelégíteni, csak Isten. Sehol nem tud megnyugodni és boldog lenni csak Istenben. Istenben nyugodjál én lelkem — biztatta magát a nagy költő Dávid. Két világot ismerünk; szellemit és fizikait. A benne való élés eg}' és ugyanaz mind a kettőben. Levegő, fény, hő, víz és táplálékra van szükség s ezt környezetéből kapja állat, növény és ember és így, kinek milyen a környezete, olyan az élete is. De a környezet nem olyan, mint például szüléink, akiket nem tudunk megválasztani. Környezetét maga választja meg az ember. A szellemi környezet nem más, mint Isten. Nélküle nincs élet, nincs gondolat, nincs erély, nincs semmi. Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek — mondja Jézus. Balgaság még csak meg is próbálni s jó Isten nélküli élést, mert ez biztos pusztuláshoz vezet. Annyi ez, mintha valaki enni akarna étel nélkül, szomjúságát csillapítani víz nélkül, vagy lélegzeni levegő nélkül. A test meghal eledel nélkül a lélek elvész Isten nélkül. Az ember nem teremtő, hanem teremtetett és az ő menedéke Teremtőjében van. Magában teljesen tehetetlen. Érzi, hogy annak, ami teljes vagy tökéletes, ő csak egy parányi része. A másik rész Isten, Akihez siet szükségeiben és kielégíti. Isten nem emelt korlátot a léikeben emelkedni akaró ember elé. Ellenkezőleg. Segíti az embert a lelki emelkedésben, csak tegye meg ebben az első lépést az ember, ami abban áll, hogy ismerje be tehetetlenségét. Ezzel a beismeréssel a boldogok táborába állítja Jézus és pedig az első csoportba a boldogság hegyi csoportosításánál, ahol azt mondja Ő: “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” A lélek Istenben keresi és találja meg életét, ami egy nagyon is természetes valóság, mert ez az ő légköre, amit Pál apostol ezzel a kifejezéssel ad tudtunkra: "őbenne jutottatok el az élet teljességére, Aki feje minden fejedelemségnek s hatalmasságnak.” (Kol. 2:10.) Aki nem akar Őbenne teljessé len ni, az örökké tökéletlen marad. Aki nem akarja az élet kenyerét enni, az élet vizét inni és az isteni levegőt belélegezni, elvesz örökre. Boldog az, aki tiszta lelki érzéssel mondhatja: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten!” Sajnos, nagyon sokan lemaradnak az Istenhez való közeledés útján, mert kedélyeket felkorbácsoló zeneszónál akarnak utazni, mások, mert földi gazdagságot akarnak gyűjteni, valakik pedig azért, mert nem értékelik őket úgy, ahogy ők gondolnák. Valakiknek az utazó csoport nem megfelelő. De akik testvérként öszszetartanak, emelkednek a minőség vonalán azzal a céllal, hogy általuk királyukra, Jézusra ismerjenek, még ellenségeik is. 3. Hogyan haladjunk az Isten felé vezető úton? Azt már mondtuk, hogy meg kell fogjuk egymás kezét. De ezzel nem mondtunk meg mindent. Ne próbáljuk összekeverni Krisztust a világgal. Tűz és víz az. Ne keveredjünk össze mi se a világgal, mert a világ elvész az ő cselekedeteivel együtt. A világ nem ismeri Istent: "Az ökör ismeri a gazdáját és a szamár az ő urának jászlát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel Reá.” "És. 1:3.) Ezt a szomorú valóságot Krisztus is megerősítette ezt mondván: “Igazságos Atyám! A világ nem ismer meg Téged..." (Jn. 17:25, a.) A világ nem ismerte és nem értette meg Jézust sem, mert ez azt jelentette volna és jelenti ma is, hogy térdre kellene borulni előtte. De aki nem akar előtte meghajolni most, az meg fog előtte törni majd. A világ nem ismeri és nem érti Isten gyermekeit sem. Csak csodálja és mosolyog rajta. "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, amelynek pecsété ez: Ismeri az Úr az övéit; és álljon el a hamisságtól mind az, aki az Úr nevét vallja!" (Tim. II. 2:19.) így leszünk hasonlókká Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni úgy, amint van! Molnár A. New York-i jelentés Gyülekezetünk — hála az Urnák — végzi feladatát, habár vannak nehézségeink is, de az 1966-ik év végeztével mi is elmondhatjuk, hogy "mindeddig segítségül volt nékünk az Ür.” Karácsonyköri eseményeinkről az alábbiakban számolunk be: Mágikus evangélizáció. December 4-én este mágikus evangélizációnk volt. Előadó volt Rev. Jerry Van Der Veen, aki végig lekötötte bemutatásaival a jelenlévők figyelmét. A hosszú műsor alatt még az egyébként eleven gyermekek is feszülten figyeltek. Az előadás angolból magyarra lett fordítva, így mindenki nagy örömmel távozhatott az otthonába a tartalmas és áldásos est után. (Folytatás a 6. oldalon)
