Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-02-01 / 3. szám

6. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 1. ÉLETÜNK RENDÍTHETETLEN ALAPJA Gyermekkoromban arra let­tem figyelmes, hogy az egyik szomszéd faluban a házaknak feltűnő magas kőalapjuk volt, és a sarkokon egészen a tetőig kővel volt kirakva a fal. Meg­tudtam, hogy azon a területen árvízveszély van. Azóta mindig nézem a házakat, ha arra me­gyek, vajon helyt álltak-e? S valóban állnak még. Évek­kel később egy másik vidéken földrengés volt, segítettem a ro­mok eltakarításánál. Itt az volt a megfigyelésem, hogy alig volt igazi kő-, vagy betonalapja va­lamelyik háznak, ezért dőltek össze. Érdekes dolog ez, mindenki tudja, hogy az alap nélküli ház nem állja meg a próbát, akár földrengés, akár árvíz esetén, mégis sok ember elköveti azt a hibát, hogy nem szilárd alap­ra építi házát. Sokszor idő vagy pénzmegtakarítás miatt tesszük, habár ismerjük a köz­mondást: “Jó munkához idő kell.” S tudjuk azt is, hogy az olcsóbb dolog mindig a leg­drágább. Megcsaljuk önmagun­kat. Egy nagy felhőszakadás al­kalmával betört a víz temp­lomunk alagsorába. Felhívtam a felelősek figyelmét. Csak egy kis alakítással meg lehetett volna akadályozni a víz befo­lyását. Az illetékesek viszont azt mondták, nem szükséges, ez egy rendkívüli eset volt, hét éve áll az épület és ilyen eső most volt még csak először, ez egyhamar nem fog megismét­lődni. Nem tartott hét évig, hanem csak néhány hónapig, s újból tele volt az alagsor víz­zel. így van ez nemcsak a gya­korlati életben. A lelki élet te­rén még jobban fennáll ez a ve­szély. Nem túlzás tehát, ha a pél­dázatban a két ember bölcs­nek, ill. bolondnak lett nevez­ve. Valóban bolondság, ha jobb tudásunk, s ismeretünk ellené­re ingadozó alapra helyezzük életünket. Jézus Krisztus a felolvasott példázatot az úgynevezett He­gyi Beszédben mondotta el. A Hegyi Beszédben megmutatta tanítványainak a boldogság út­ját, szólt hozzájuk a törvény igazi betöltéséről, a helyes ada­kozásról, az igazi imádságról, megbocsátásról, böjtölésről és még más gyakorlati tanácsot is adott. Az emberek ámuldozva hall­gatták, mert nem úgy beszélt, mint az akkori papok. Beszéd­jéből valami erő sugárzott, érezték, hogy Ő nem csupán emberi elmélkedéseket nyújt, hanem isteni megbízatásból szól. De Jézus nem álmélkodá­­sunkat várja. Jézus nincs rá­utalva a mi elismerésünkre. Mi vagyunk ráutalva az Ö beszéd­jében levő útmutatásra. Ezért nem elég, hogy csak hallgatjuk beszédjét. “Az igenek pedig cselekvői legyenek és ne csak hallgatói. ’ ’ figyelmezteti Jakab apos­tol levelének olvasóit. 8 azt mondja: aki csak hallgatja az Igét, de nem cselekszi azt, meg­csalja önmagát. Mit szólnánk egy olyan emberhez, aki el­megy az építészmérnökhöz, csi­náltat magának egy tervet, de aztán mégsem aszerint épít, ha­nem azt mondja: “kitolok ez­zel a mérnökkel, mégsem úgy csinálom, ahogy ő akarja. ’ ’ Hány ilyen bolond ember van. Azt hiszi, hogy az Istent csapja be, ha nem cselekszik az Ö akarata szerint. Nem ve­szi észre, hogy önmagát csal­ta meg. Isten csak a mi javunkat akarja, ha Igéjében megtiltja a bűnt. Nem az Ö érdeke, ha­nem a miénk, ha arra kér, hogy ne öljük meg egymást, hanem szeressük egymást. Vagy nem a mi javunkat szolgálja-e, ha tiszteletben tartjuk egymás va­gyonát, egymás családját, ha nem rongáljuk testi és lelki egészségünket bűnnel? Melyik isteni parancsolatról lehetne azt mondani, hogy kárára van az embernek? Tehát nem veszítünk, hanem nyerünk, ha Istennek engedel­meskedünk. Lehet, hogy itt-ott pillanatnyi előnyöket szerez ön­magának az, aki áthágja Isten törvényét, mint ahogy az, aki alap nélkül épít, talán gyorsab­ban húzza fel a ház falait. De elöbb-utóbb kiderül, hogy szi­lárd alapra épült-e életünk, vagy homokra építettünk-e. Egy kész házat nehezen le­het mégegyszer alulról kezdeni, vagy átfalazni. Életedet azon­ban ma, ebben a pillanatban újra kezdheted. Ha rádöbbensz, hogy nincs meg az igazi fun­damentumod, helyezd az Isten Igéjére életedet. Engedelmes­kedj az Ö szavának. Ne légy továbbra is csak hallgatója, kezd el még ma, az Isten aka­ratának végrehajtását. Ne várd meg, amíg rombadől életed. Ál­lítsd az Ige szilárd talajára. Vedd kezedbe az Igét, olvasd és cselekedd azt és boldog lesz életed. Macher János A tanulás célja és amiért érdemes dolgozni Ma húsz esztendeig kell iskolába járni, hogy az egyén felkészüljön élete pályájá­ra. Ez, a hosszú idő mellett, sok költsé­get és erős kitartást is igényel. Vallásvonalon is tanulni kell és taníta­ni is. Ehhez nem elég csak a vasárnapi iskola, hanem beszédünk, eljárásunk, mind keresztyén tanítás kell legyen. És ez is sokba kerül, úgy időben, mint szel­lemi és anyagi áldozatban is. Ennek a cél­ja pedig egy és ugyanaz. Hogy nevelje az elmét. A neveletlen el­me, hiábavalóságban él és bűnös életbe vezeti az embert. A tanulás nem csak gyermeknek való. Jézus szerette a gyer­mekeket, de első osztályos tanítványai, tizenkét felnőtt emberből állt. Ezeket ta­nította három esztendeig, s csak azután küldte ki őket, hogy tanítsanak másokat. A keresztyén ember állandóan tanul és ta­nít s ezzel kineveli elméjét a hiábavaló­ságból és beneveli az örök igazsásokba. A tanulás célja — lelki vonalon — az, hogy: Megismerjük Krisztust. Nem elég Krisztus felől másoktól hallani és mások szemein keresztül látni. Tanuljunk Felő­le egyénileg a Bibliából. Figyeljük meg ottan, hogy hol van, kivel beszél, mit mond, mit tesz, int-e, vagy ítél, vagy di­csér valakit. Minél komolyabban tanul­juk az Ő életét, annál inkább meglát­juk, hogy nagyon keveset tudunk Felőle, holott nekünk hasonlítanunk kell Hozzá, ha igazán akarunk szolgálni Neki. A tanulás legfontosabb célja: életünk megváltoztatása kell legyen. Megújult el­me levetkezni a régi élet szerint való rom­lott kívánságokat és új ember szerinti gondolatokkal foglalkozik, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valósá­gos szentségben. Ha a tanulás nem éri el bennünk a megnevezett célt, akkor hiába tanultunk. Hinni kell abban, akit Isten elküldött. Ez az első lépés, amit tenni kell. Krisz­tusban való hit nélkül nincs eledel az örök életre. Ez dolog? — kérdezheti va­laki. Igen. Még pedig olyan, amit nem lehet elvégezni a hét utolján. A hitért munkálkodni kell állandóan és mindig nagyon komolyan. Olyan életet kell élni, amilyet a Krisz­tusban való hit megkövetel. Ez az úgy­nevezett keresztyéni, vagy krisztusi élet. Jézus ezt soha nem nevezte könnyűnek, mert a kereszthordozás önmegtagadást jelent. De érdemes érte dolgozni, mert jutalma megmarad az örökéletre. Tápláljuk elménket, lelkünket, Isten beszédével. Hallgassuk, amikor szól hoz­zánk Igéje, egyének és a természet ese­ményeiben. Molnár Balázs.

Next

/
Thumbnails
Contents