Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 3. szám
1967. február 1. Evangéliumi Hírnök 7. oldal A M ÉGI GAZ U LA s Dr. Udvarnoki Béla VII. sorozatos előadása a torontói táborban (Róma 3:10—31.) Ne ijesszen meg senkit a cím: megigazulás. Vigyázni fogok, hogy ne untassam hallgatóimat száraz teológiai fejtegetéssel. Mindenki által érthető, gyakorlati és épületes bibliai igazságot kívánok a hallgatók elé tárni. A megigazulás bibliai meghatározását abban a bibliai levélben találjuk, amelyikben Pál apostol ezt a tanítást kifejtette. Nincsen ezért immár semmi kár hoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak ..(Róma 8:1.) A megigazulás eredményét a római levél 5. része 1. versében olvassuk: “Megigazulván azért hit által, békességük van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Két kifejezés vésődik lelkűnkbe: “Nincs kárhoztatás... béke Istennel! A megigazulás tana nem egy unalmas teológiai tétel, hanem egy örömhír, amelynek alapján reményt és életet nyer a lélek. Ezt a tanítást nem boncolásra kész bibliai kérdésnek tekintjük, hanem a krisztusiak reménységének. I. Az ok Kezdjük a dolgok elején és kérdezzük meg, mi volt az oka a megigazítás kegyelmi intézkedésének? Miért volt erre szükség? Olvastuk a kijelentést: "Nincsen csak egy igaz is.” (Róma 3:10.) "A törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg.” Róma 3:20.) "Mert mindnyájan vétkeztek.” (Róma 3:23.) Ha emberi okot keresünk, íme, itt van: a mi tehetetlenségünk és reménytelen helyzetünk. Tehetetlenek vagyunk, mivel a bűn elerőtelenített, s ennélfogva még a mentő kötelet sem bírtuk megragadni. Lett volna egy lehetőség, hogy Isten előtt megálljunk: a törvény megtartása. De ez a lehetőség bizonyult lehetetlennek! A szűk korlátok közé zárt utat, a törvény útját az ember nem bírta járni. Letért róla. A törvény alatt itt a törvény természetét értjük. A törvény természete az, hogy ha annak rendelkezéseit nem tartjuk be pontosan, akkor annak büntető erejével találkozunk. A megigazulás isteni oldalán látjuk a kegyelmi tettet. Isten kiszélesítette a lehetőséget, tárt kaput nyitott s azt is, aki nem volt igaz, igaznak nyilvánította. Félre tette a törvényt s semmibe vette az igazságot? Nem! Ez a megnyugtató ebben a tanításban. Megmarad a törvény, s az igazság érvénye fennáll és mi mégis igazak vagyunk Isten szemei előtt. Olyan ez, mint az iskolai mentő kérdés. Mikor már semmire sem megy a tanár a vizsgázóval, még egy kísérletet tesz. Olyan kérdést ad fel, amire egyik-másik tanulás nélkül is felelhet. Az üdvösség munkálását önmagunk nem akartuk, mert már akarni sem bírtunk; nem voltunk rá képesek, mert nem volt erkölcsi erőnk; nem tudtuk, mit kell tennünk, mert vakok voltunk. Mikor már semmi árat nem voltunk képesek fizetni, amikor semmit sem tehettünk üdvösségünkért, Isten megadta ingyen, de nem felelet nélkül! Midőn erre a nagy kegyelemre gondolunk és amikor ebben a kiárasztott isteni jóságban boldogok vagyunk, akkor hagyjunk el kérdéseket, amelyekre a válasz csak az észt táplálja, de meg nem elégít. Helyette adjunk teret a szívnek s örüljünk, hogy Isten Krisztus érdemeire tekintettel üdv-lehetőséget nyújtott. A megigazulás, ill. a megigazítás igazsága teljesen beilleszkedik Isten természetébe és a kinyilatkoztatott írás gondolatmenetébe. Isten a legfőbb bíró Krisztus érdemeire tekintettel felment bűneink következménye alól, igaznak nyilvánít és alkalmassá tesz a jutalom, az üdvösség elnyerésére. Ez az isteni tett azonban nem teszi az embert szentté és érdemessé. II. A felelet Az üdvösség dolgában két egymást kizáró tétel állt szemben: Isten törvénye és igazsága. Az ember romolttsága és tehetetlensége. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni? Ember nem tehet semmit, de Isten igen! Isten megadta a lehetőséget a feltétel teljesítésére. Már tudjuk is, mi a feltétel. 1. Hit. Hit az Ür Jézusban és az Ő érdemeiben. Hit az evangéliumban, az örömüzenetben. Az örömüzenet ez: Krisztus földre jött, Krisztus meghalt bűneinkért (ezért halt meg mint bűnnélküli, és Krisztus feltámadott! Ez az Evangélium magva. Ez a hit tárgya. A megigazulás össze van kötve Krisztus érdemeivel és a Krisztushoz való viszonyunkkal. így olvassuk a római levél 3. r. 24. versében: "Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való válság által... hogy ... megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” A mondat második része a 26. versben olvasható. (Folytatás a 8. oldalon)
