Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 3. szám
4. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 1. A SZERKESZTŐ ROVATA Jézus a templomban tizenhét éves korában Volt már ott egyszer édesanyjának szerető karjain. Akkor egy öreg ember is reszkető karjaiba vette és hálát adott Istennek, mert most már szabad volt neki meghalni. Beüvegesedni készülő sze mei a messze jövőbe láttak és kezdett prófétáim. Látta azt a csodálatos erős fényt, amely magához vonzza a "pogányokat”. Látta az Isten egyházának sorskövét, melyben sokan megütköznek, de sokan élő házzá is épülnek rajta. De látja a nagypénteki jelenetet is, melynek szomorú valóságát ebben a mondatban fejezi ki: “Sokan ellene mondanak”, az anyai szív nagy fájdalmára, amely éles tőrként fordul meg abban. Negyven napos volt akkor a megtestesült Isten, akit akkor kellett volna megváltani, mint első fiúgyermeket, a törvény értelmében, ami sikerült is minden édesanyának, de Máriának nem. Jézust nem válthatta meg Mária magának, mert Isten nem mondhatott le Róla. Nem lehetett megváltani azt, Aki az Istenből jött és a világot megváltani jött. A Heródes által épített templom szép volt... Minden templom szép, mert van benne valami, ami művészet és benne imát mondanak el. De a művészet nem teszi szentté a templomot s az elmondott imák nagy százaléka csak a szép tmeplom menyezetéig emelkedik. Heródes templomát Jézus szentelte meg jelenlétével és Ő teszi szentté a mi templomainkat is. Nála nélkül külső jelentősége van a templomnak, de Istennek nincs köze hozzá. Sokat jelent Jézusnak az a megjegyzése, hogy Ő nagyobb a templomnál. Vajon milyen érzések hullámzottak testében jézusnak, amikor ott állt az áldozati oltárhoz közle és látta azon füstölögni az Ö áldozatát? Magasztosak lehettek érzelmei és érezte, hogy áldozata kevesebb Ábelénél, illata értékesebb a Noé áldozatának illatánál s ha az oltár tüze elaludt volna, felgyújtotta volna Isten úgy, mint tette Illés áldozatával. De mennyire magasztos lehetett az ő imája. Igaz, hogy nem tudnám bizonyítani az írásból azt, hogy imádkozott. De bizonyítsa valaki azt, hogy nem. Ő tudta, hogy minden, ami ott történik, élő cselekménye annak, ami isteni személyében megy teljesülésbe. Talán most érezte át először a 40 zsoltár azon szakát, amely a 7:11. versben van megírva és idézi is csendesen: "Jövök már, hogy a Te akaratod teljesítsem.. Látja leikével az oltár mögött saját oltárát, de nem szolgálati ruhába öltözött papoktól körülvéve, hanem "Básánnak bikáit” és az Istennek gyilkosait. Azokat, akiket látomásban látott Simeon az öreg haldokló szent és megmondta, hogy ellene mondanak neki. Jézus annyira szerette a templomot, hogy amikor mások hazasiettek, Ő ott maradt. Már mint gyermek is tudta azt, hogy a lélek legkedvesebb otthona a templom. Jézus nem remegett meg, amikor édesanyja azt mondta, hogy nagy bánattal keresték őt, hanem csodálkozva azt kérdezte: "Mily dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoz nőm?" Édesanyám! Még Gábriel meg mondta neked azt, hogy én a Magasságos Isten fia leszek, akinek emberfeletti tervei vannak velem, s nekem az Ő terveit kell elvégeznem. Jézus szíve oltárán már ekkor felgyűlt az Isten akarata teljesítésének a tüze, amely többet jelentett Neki a mindennapi kenyérnél, melyet megadatott magától a Jákob kútjánál, több volt a megalázásnál, a kereszten való szenvedésnél és a sírbaszállásnál is. Járjunk mi is kedvébe mennyei Atyánknak, úgy mint a mi drága Eszményképünk, Életcélunk, Jézus. Molnár A. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly OFFICE OF PUBLICATION Hungarian Baptist Union of America 2844 East 130th St., Cleveland, 0. 44120 Editor — Szerkesztő: Bev. ANTON MOLNÁB 1370 Michigan Blvd. Lincoln Park, Mich. 48146 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio. Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés és címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Avenue N. E. Canton, Ohio 44705 Printed by CLASSIC PRINTING COBPOBATION 9029 Lorain Ave., Cleveland, O., 44102 “Mi keresztyének vagyunk!” Ez is nálunk történt: Az állami kormányzók választása utáni napon, vacsoránál ültünk az asztal körül és felhozódott, hogy hány demokrata és hány republikánus kormányzó lett választva. A nyolc éves kislányunk, akit nagyon érdekel a politika, azt kérdezi: "Apuka, végül is mi mik vagyunk?” Mielőtt válaszhoz jutottunk volna, hét éves kisfiam felelt a kérdésre: “Mi keresztyének vagyunk!" Napokig fűimében csengett a kérdés és a felelet. Arra gondoltam, va jón hányán tudnának tiszta, gyermeki őszinteséggel nyilatkozni arról, hogy ők keresztyének. Hányán hagyják keresztyénségüket az imaház falai között és hánynak csak templomjárás a keresztyénsége? A hétköznapi életben pedig fösvénykedik, tolvajkodik, irigykedik, féltékenykedik, hazudozik és még pletykálkodik is. Mondd, kedves olvasó,, te melyik párthoz tartozol? Molnár J.