Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1967-02-01 / 3. szám

YOL. 59, No. 3, FEBRUARY 1, 1967.

59. ÉVF., 3. SZÁM. 1967. FEBRUÁR 1.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America ------ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

JÉZUS mondá: “De kell, hogy előbb hirdettessék as evangélium minden nép között.” (Márk 13:10.)

Az ember kísértése és győzelmi lehetősége

(Jak. 1:12—15.)

Nehéz elválasztani a megkísérlést a megpróbáltatástól, pedig nagy a különbség a kettő között. A megpróbáltatást Isten alkalmazza kegyeltjein, de nem magáért, mert Ö tudja és ismeri, mi van az ember szívében, hanem az embert jóra nevelési szempontból teszen próbára egyeseket, mint tette Ábrahámot és Jóbot. Isten próbatételei sohasem arra szolgálnak, hogy bűnös dolgot cselekedjen az ember, hanem hogy lelki megerősödéssel, meggazdagodással kerüljön ki a próbák alól. Ezért nem szabad a hivő embernek se megrendülni, se zúgolódni a próbák alatt. Pál apostol azt mondja és ezzel nyugtatja a hivőket:

"Én azt tartom, hogy a mostani idők szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd nyilván valóvá lesz rajtunk” (Róma 8:18).

Amit a kísértés szó alatt értünk, azt a gonosz fejedelme, az Ördög végzi azzal a gonosz szándékkal, hogy Istentől elfordítsa, bűnbe és kárhozatba vigye az embereket, akiknek érzéki, önző, bűnös természetük nagyon jó anyagnak bizonyult gonosz szándékú céljainak elérésére. De nem azért, mert leggyarlóbb teremtése volna Istennek az ember, hanem mert a legkiválóbb ő, minden Isten által teremtett élőlény között. Már az ő csodálatos teste is mutatja magasabb rendeltetését. Büszkén fölfelé tekintve jár a földön, mint egy uralkodó. Lába a földön van, de tekintete a messzeségbe kutat. ívezett homlokán a gondolkozás királyi széke áll; érzésének húrjai rezgenek ajkán és

szemeiből a rejtett élet titkai beszélnek. Csak az embernek vannak gondolatai, ami őt hasonlóvá teszi Teremtőjéhez. Neki van beszélő nyelve és az általa mondott szavak, a külső megnyilvánulásai annak, hogy gondolkozik. Gondolatai vannak Istenről, a természetről, az állatvilágról és természetesen sajátmagáról is.

Szellemi teste össze van kötve Istennel és a világgal. Isten előtt úgy áll, mint az ő képmása, a világ előtt úgy, mint annak ura. Hatalmával meghódította a földet, ismeretével pedig uralja azt, de soha nem megelégedetten. Tulajdonságának ezen a pontján kísérti gonosszal a Sátán. Nagyon sok drága lélek zuhant már a pokolba csak azért, mert nem tudta felismerni a kísértés forrását.

De nézzük csak lelki oldalát ennek a nagyon fontos felvetett témának már azért is, mert azt mondtuk, hogy a Sátán Istentől akarja elfordítani az embereket. Tőle nem kell el fordtani azt, aki nincs felé fordulva. Hadd mondjuk először is azt, hogy: "különleges események után jönnek a gonosz kísértések.

Nagy esemény történt egy hivő lé lek életében. A Szentlélek addig támadta a bűnös érzet minden nemével telített szívét, hogy végre meg tört ellenállása és megadta magát. A Hatalmas hódító elfoglalta és megkezdte a gyökeres takarítást benne, hogy hozzá méltó legyen a meghódított terület, amelyben királyi székét akarja felállítani. Mindjárt kezdetét is vette, egy teljesen megújult élet. A szív tisztaságával megtisztult a gondolkozás és megszentelődött a beszéd. Megváltozott a cselekedet és elöntötte a boldogság az arcot.

A lelkek ellensége nem néz jó szemmel egy ennyire megváltozott életet. Nem könnyen mond le elhódított alattvalójáról és mivel nagyon jól ismerte élete láncában a gyenge szemet, megindítja támadását az ellen az egyetlen pont ellen és ha nem vigyáz a lélek, visszasüllyeszti előbbi bűnös életébe, amely állapotra azt a megjegyzést használja a Szentírás:

"Visszatért az eb a saját okádására és a megmosott disznó a sáros fertőbe.”

A kísértő leginkább akkor támad, amikor tétlenségben és egyedül találja a kiszemelt áldozatot.

így látjuk ezt Éva elesésében. Milton "Az Elveszett és visszanyert paradicsom” című nagyérdemű munkájában azt mondja, hogy Éva egyedül volt, amikor csábító kérdéseket intézett hozzá a Sátán. Dávid király a tétlenség és kényelem magasságán heverészett akkor, amikor a "királyok hadba szoktak menni”, s ezt az alkalmat használta fel a Sátán a kísértésre — teljes sikerrel. Jézus egyedül volt a pusztában és vele is összemérte erejét a régi ellenség.

De tapasztalhatja ezt saját magán is az ember. Sokszor szinte hangos bíztatását hallja a régi kígyónak oly cselekmény megtevésére, melyre még gondolni is szégyellne egy tisztességes társaságban. De most úgy se látja senki — mondja neki a csábító.

A kísérő győzelme, vagy veresége soha nem függ attól, hogy hol és milyen helyen találja áldozatát.

(Folytatás a 2. oldalon)