Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-02-01 / 3. szám
!. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. február 1. Az ember kísértése és győzelmi lehetősége (Jak. 1:12—15.) (Folytatás az 1. oldalról) Éva egy gyönyörű kertben törte meg Isten tiltó parancsát. Egy olyan helyen, ahol semmi szükséget nem szenvedett. Az ártatlanság rózsaszínű palástját viselte magán. Élvezte a jó Isten közvetlen atyai és baráti látó gatását és mégis vétkezett. Salamon egy mindenben gazdag országban egy pazar fényben úszó királyi vá rosban, háború nélküli uralkodás" alatt hajlott el Istentől. Dávid saját otthonában esett bűnbe. Jézus pedig győzelmet aratott a kísértő fölött, eg>kietlen, hideg pusztában. De miért említjük mi ezeket? — kérdezheti valaki. Azért tesszük ezt, mert ismerjük az embereknek azt a gyengeségét, hogv szeretnek a körülményekre hivatkoz ni napfényre került bűneik elismerését illetően és szeretnek másokat hi báztatni. Azt gondolják, hogy ezzel kibújnak a felelősség alól. Nem! Óh. nem! Százszor is nem! Amely lélek vétkezett, annak kell meghalni. Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt, hogv ki-ki elvegye jutalmát cselekedetei szerint. Mit nem szabad tennünk a kísértővei szemben? Ne dobjunk kesztyűt a Sátánnak mert határozottan felveszi azt. Ezzé* a cselekedettel mi hívjuk porondra őt, magabiztosan kérkedve saját erőnkkel. Akkor tesszük ez, amikor sokat képzelünk magunk felől és úgy lépünk fel előtte, mint Péter az áldott Mester előtt s bátorkodunk azt mondani: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem.” Igen tetszik a Sátánnak, amikor olyan szájhősökre talál, akik azt merik mondani neki: az egész világot legyőzheted, de engem nem győzöl le. Az ilyenekkel úgy játszik ő, mint a szél a tollal. De ne is ingereljük magunk ellen a Sátánt. Ha ő nem kísért minket, mi ne keressük a kísértést. Ne menjünk és ne időzzünk olyan helyen, ahol szemünknek látása, fülünknek hallása, kezünknek érintése, lábunknak megmozdulása, orrunknak szaglása, felkeltik bennünk a rossz felé hajló, de különben alvó hajlamot. Ha meg-megindulunk a sátáni cselekedetek felé, nagyon megharagszik ránk. Képletes értelmezéssel azt tesszük, hogy rán gátjuk a lábainál nyugodtan fekvő oroszlán bajuszát addig, amíg vad vérét felkorbácsoljuk és a földre te per. Hadd mondjunk valamit arról is, hogy: “mit tegyünk, amikor kísértésievel megtámad a Sátán.” A hivő léleknél gyakran ott kezd' romboló munkáját, hogy próbálja ve lünk kétségbe vonatni azt, hogy ők valóban megtért lelkek. De ha még megtértek is, csak nagyon gyengék a hitéletben. Minden kertelés nélkül fülünkbe kiáltja: "Te nem vagy hivő!” Aki aztán erre felfigyel és kezd gondolkozni, hogy tényleg így van-e annál dolgozik tovább, egész addig, amíg nem győzi meg arról, hogy nem is érdemes tovább az eddigi keresztyén életet élni, Isten előtt tényleg elégtelen. Nem szabad vele efelett vitatkozni, hanem amilyen merész ar ő fellépése, olyan bátor kell legyen az ellenállás is és amikor ő azt mond ja: "Te nem vagy az, aminek kellene legyél, mondjuk neki határozott ki jelentéssel: "Mi közöd hozzá? Ez Jézus és az én ügyem és nem a tied!” Az nem biztos, hogy mindjárt magunkra hagy bennünket, s észrevesz szűk, hogy még mindig közelünkben ólálkodik, menjünk térdeinken Jézus hoz és emlekedjtink lélekben a menny felé. Ö nem bírja látni a lelki emel kedést és azt is tudja, hogy ravaszságának minden igénybevétele hiába való annál, aki a végtelen bölcs és egyedül hatalmas Istennél keres me nedéket és nem saját gondolatainak árnyékába menekül és nem olyan erőre támaszkodik, amely már többször is megtört benne. Magyar testvéreim! A Sátán készen áll minden ellenünk való támadásra. Ha kell, mozgósítja a pokol minden ördögét ellenünk. Parancsba adja azoknak, hogy ne takarékoskodjanak mérgezett nyilaikkal. Verjék vissza az emberek gondolatától is az Istenhez közeledő elhatározást. Tegyék nevetségessé az újjászületés fontosságát. Kézlegyintéssel intézzék el a megtérésre való felszólítást. Öltöztessék az embereket saját jóságaiknak rongyaiba és hitessék el velük azt, hogy az a legszebb lelki öltöny. Hordozzák meg tekintetüket ismert környezetükben és mutassanak rá esetleges náluknál rosszabb és lazább erkölcsű emberekre, hogy amikor azokat látják, hízelegjenek maguknak, megelégedvén saját jellemükkel, hogy fel ne törjön belőlük a bűnbeismerés s a tőle való szabadulásért ez a felkiáltás: “Isten, légy irgalmas, nekem, bűnösnek!”, hanem csak maradjanak tovább képmutató farizeusok és hálálkodjanak azért, mert nem olyanok, mint más emberek. így dolgozik ádáz ellenségünk világot járva, keresvén, hogy kit nyeljen el. Telhetetlen nagy gyomra min dig üres, mert nála az emésztés pillanatok műve. Jaj annak, aki örökké tátott száját megközelíti. “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Mi Atyánk Ki vagy a Mennyekben ... Szabadíts meg minket a gonosztól!” Molnár A. Gyermekek levelei az Úrhoz: Kedves Úr Jézus! Neked is olyan nehéz volt héberül tanulni, mint nekem? Van erre egy könnyebb megoldás? Én tudom, hogy te angolul beszélsz s azért írok neked ezen a nyelven. Tisztelettel: Janika Kedves Úr Jézus! Mi a gondolatod azok felől, akik nem hisznek a jó Istenben? Egy barátom szeretné tudni. Kedves Jó Isten! Milyen érzés a meghalás? Senki se tudja. Én nem akarom megpróbálni, csak szeretném tudni. Miska Kedves Jó Isten! Én tudom, hogy Te valóban létezel, de sokan nem hiszik, hogy élsz. Kérlek, tégy valamit hamar! Annuska
