Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-08-15 / 16. szám
2. oldal Evangéliumi Hírnök 1966, augusztus 15. A SZERKESZTŐ ROVATA '' l'jslen csodálatos “Menj hamar a város tereire és utcáira és hozd. be a szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat.” (Lk. 14:21, b) Amikor elolvassuk ezt a bibliai verset, lehetetlen mindjárt tovább olvasni, vagy lapozni Bibliánkat. Tekintetünk a szavakra tapad. Szívünk megremeg s elménkben gondolatok sokasága támad s az egyetlen alapgondolat körül mozognak a kérdések. Miért törődik Isten ennyire az emberiséggel? Tudjuk, hogy a művész gyönyörködik alkotásában. De az a bizonyos alkotás az, amit Ő előállított. De az ember kevés ideig maradt az, aminek Alkotója készítette. Esése után is azt kell lássuk, hogy ártatlan állapotát nagyon hamar elhagyja minden ember, aminek következtében olyan beteg lelkiállapotba kerül, hogy ezt a szomorú kijelentést kellett tegye Isten: .. Minden fej beteg és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” Ennek értelme pár mondatban az, hogy ország és egyház, főember és alattvaló annyira megromlott, mint egy elmérgesedett kelevény, amely önti magából a kitermelt undokságot. Hol van hát magyarázata annak, hogy ilyen állapotban is törődik vele a jó Isten? Felkereste személyesen. Tartotta vele a kapcsolatot követség által. Támasztott közülök tüzeslelkű prófétákat. Elküldte "Szerelmes Fiát” s általa adja tudtára az egész világnak, hogy mennyei országában terített asztalt készített tékozló gyermekei számára. Nem baj, hogy a betegségben lehullottak tagrészei, vagy elnyomorodtak végtagjai. Hiszen Méfibóset is ott ült a kegyes lelkű Dávid király asztalánál annak ellenére, hogy sánta volt mind a két lábára ... Ehhez az asztalhoz hivogatja Isten az embereket szüntelen. De az ünneplés rendezésének ismertetésében rámutat nemcsak önzetlenségére, de végtelen gazdagságára is. Küldötteinek azt az utasítást adja, mondják a meghívottaknak: "... már minden készen van... hamar a város utcáira és tereire s hozd be a szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat.” A város terein vannak az alkalmat leső társadalmi naplopók. Utcákat járják a társadalmat szolgáló alkalmazottak, de ott játszanak a gyermekek is. Ott vannak azok is, akik részben Istennek s részben a világnak akarnak szolgálni és ezzel a magatartással kétfelé sántítanak egyszerre. Ott garázdálkodik a társadalom fiatal növendéke. Ott botorkál sétapálca segítségével az aggastyán. Ott sírdogál gyermekeivel az otthonból elűzött hitves. Ott ténfereg részegen a férj és apa, már heti keresete nélkül. Ott vannak a világtalanok, akik felett fellegek tornyosulnak állandóan. Nem látnak sem felfelé, sem (II. Kor. 5:1-4, 18) Igaz és hamis lelkek létezését világosan magyarázza meg az apostol ebben a levélben és ezt meg is értik azok, akik szeretik a mi Urunk Jézust. De mivel a világ népének nagyobb részben nincs jogalma, vagy pedig téves jelfogása van a lélek létezéséről, arra jogok törekedni, hogy e sorok által és az evangélum fényével, a lehető legjobb megvilágításban ismertessem ezt a nagyon fontos témát. A mi tanító mesterünk, Jézus is azt helyezte előtérbe, hogy átvilágítson a lelki sötétségen és az örökkévalóságot helyezze a múlandóság fölé, vagyis a lelkes testi embereket lelkiekké nevelje. Az úri ima szövegébe is belefoglalta a lelkek országa eljövetelének a kérését, amely országot csak az újjászületett lelkek fogják örökölni, amint mondotta Jézus Nikodémusnak. Mivel a lélek láthatatlan, a világ láthatatlan fejedelme könnyen elhiteti ennek nemlétezését. Elhomályosítja az angyalok fényét, sőt letagadja az Isten létezését is. De Jézus fényt derít a lélek létezésére, amikor azt mondja: "Az Isten Lélek és akik Öt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” Pál apostol lelkes testeknek nevebefelé. Nem tudják meglátni Istent a mindenségben és így nincs reményük. Nem tudják felismerni a bennük élő bűnök özönét és nem látják azok következményeit. Nekik még most is ott ül a nagypénteki sötétség a jóvátételi Kálvária hegyén. Ezek mind hivatalosak a mennyei Király asztalához s mivel ennyire szegény lelkiállapotban vannak, ingyen, jutalom nélkül akarja megvendégelni őket. Minden kész! — Üzeni nekik. Jöjjetek úgy, ahogy vagytok. Megtépett, halálra fáradt beteges testtel. Csalódott, összetört szívvel. Felkorbácsolt lelkiismerettel. Önigazságaitok rongyaiban. Hullámzó kebellel. Könnyben fürdő reménysugárt lövelő szemekkel, mert aki hivat, az el is fogad. Csak az ajtón keresztül keressétek a bemenetelt. Ott áll a végtelen Szeretet és rátok veti a megkegyelmezés fehér palástját. Homlokodra csókolja szeretetének pecsétjét s közben füledbe súgja: “Veled vacsorátok és te is Énvelem!" M. A. zi azokat, akik csak a test létezését hiszik, és nem tudják felfogni azt, hogy vérüket a lélek, vérük pedig a testet tartja életben. Ezt nagyon könnyű megérteni, mert ha a vért kieresztik a testből, a test nem élhet tovább. Vagy ha a lélek kimegy a vérből, hiába marad a testben a vér, az csak élettelen tárgy marad tovább. Egy ilyen testbe hiába ömlesztenék át a legjobb minűségű vért, nem elevenedne meg. De ha ezt teszik egy élő testtel, amelyben benne van a lélek, gyorsan elősegíti a test felépülését. Kétféle lélek lakik az emberiségben és amilyen lélek lakik az emberben, olyanná alakítja a testet. Ezért van az, hogy a lelki ember hamar meg tudja állapítani azt, hogy milyen lélek lakik abban az emberben, akivel pár órán át beszélt... A valódi egyén nem a test, hanem a lélek. A vér és a test, csak sátora a léleknek, amelyből ha eltávozik, meghal a test, de a lélek visszatér Istenhez (Pré. 12:9). Jairus leánya meghalt, de amikor parancsolta Jézus, hogy keljen fel, akkor visszajött annak lelke és feltámadt. Ez az eset is azt igazolja, hogy a lélek az egyén a test nélkül. (Folytatás a 4. oldalon) A lélek létezése
