Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-04-15 / 8. szám
VOLUME 58, APRIL 15, 1966 No. 8 szóm — 1966. Árilis 15. Official Organ of the Hungarian Baptiit Union of America J£ZUS mondó: “De előbb hirdettetnio kell at evaiigé-Aa Amerikai Magyar Baptiata Saövataég hivatalos lapja liumnak minden pogány népek kösött.” (Márk IS:!•.> UTAZÁS JÉZUSSAL Lépjünk lélekben ahoz a két tanítványhoz, akik haza indultak Jéruzsálemből Emmaus felé. Ketten indultak el és amikor haza érkeztek, már hárman voltak, mert közben az történt, hogy "Amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is odaszegődött .hozzájuk és együtt ment velük az úton". (Lk. 24:15.) Figyeljük ennek a két tanítványnak beszéde tárgyát. Ncgyon érdekes és végtelen tanúság van benne. — MEGYEK haza. A fejem zúg, szemeim égnek az álmatlanságtól. Minden könnyemet elsírtam már. Alig van annyi erőm, hogy vonszoljam roskadozó testemet. Messze! Messze innen a próféták gyilkosainak városától. így beszél el-elcsukló hangon Kleofás s redőbe szedte búrnussát és megindult hazafelé. Egyik barátja mellé simult és ketten haladnak át a városon. Izgatott, nyugtalan s feldúlt arcú embereket látnak mindenütt, de mivel nem tudni ki a barát, vagy ki az ellenség, egymással sem mernek szót váltani. A város szélénél megállnak. Vissza néznek a hegyek közt meglapuló városra, homlokukról letörlik az izzadságot. Keblükből fel szakad még egy mély sóhaj s neki vágnak az előttük kanyargó 18 k. m. útnak. Tovább nincs miért tartózkodni. Kleofás megtöri a csendet, (talán ő az idősebb) — Ki mert volna gondolni egy ilyen véres tragédiára? Ki merte volna gondolni, hogy ennyire szégyenletes, gyászos kimenetele lesz életének? Maga után vonta az egész ország népét. Csúcspontján állt minden bölcsességnek . . . — Látott a mezőn egy júh nyájat s kezdett felőle prédikálni: "Mit gondoltok: ha égy embernek száz juha van és azok közül egy téved, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és nem megy-é el és nem keresi-e meg az eltévedtet?".. . Látott egy Mustár fát s alatta megállt és kezdett tanítani: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz .. . valamennyi magnál kisebb ugyan, de mikor felnő, minden kerti veteménynél nagyobbá és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak és fészket raknak ágain". Látott egy embert, magot vetni a frissen szántott földbe s nézte pár pillanatig, s aztán kezdett felőle tanítani: "Ki ment a magvető vetni. És mikor vetett, némely mag útfélére esett és a madarak eljöttek és megették azt. Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, úgy hogy hamarosan felnőtt, mivel nem volt mélyen a földbe. De mikor a nap felkelt, a hőség megütötte és mivel nem volt gyökere elszáradt. Némelyik pedig a tövis közé esett és a tövisek felnövekedtek és megfolytották azt. Némely pedig a jó földbe esett és termést hozott, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit és ismét a másik harmincannyit". Találkozott egy kereskedővel és elkezdett felőle hasonlatban beszélni: ". . . hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igaz gyöngyöket keres". .. Megállt egy bokor liliom mellett és tanított: "Salamon minden gazdagságában nem öltözött így". .. . Hallotta a faágakon csiripelő verebek hangját s beszélni kezd. — Milyen olcsó ez az álat, Egy fillérért kettőt lehet venni, de egy sem esik le a fáról Atyám tudta nélkül. 'Ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok". — Mond testvérem, hát nem volt ő beszédben próféta és cselekedeteiben Isten az egész nép előtt? A nép rajongott utána. Főembereink és papjaink pedig, halálra adták őt. — De miért? Óh, Miért? — Mit szólsz ahhoz a hírhez, amelyet ma kora reggel röppentettek szét? — kérdezi a másik. — A magdallai Máriának rémlátásai vannak. Simont a lelkiismeret nyúgtalanítja. János pedig egyszerűen képzelődik, mivel nagyon szerették egymást. — felelt Kleofás a kérdésre. Hirtelen azt veszik észre, hogy egy harmadik is mögöttük lépked és hallgatja be. szélgetésüket. S most, hogy már észre vették, közelebb jön hozzájuk és megkérdezi őket: "Micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok?"... Vájjon nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy mennie be az ő dicsőségébe?" A kérdés után olvadnak ajkáról a ianító igék: — O volt Istennek az az ígérete, aki a kígyónak fejét megtöri és már meg is törte. Rája célzott Mózes amikor azt mondta: "Prófétát támaszt nektek az Isten"... Felőle zengte gyász énekét Dávid: "Akik TE A TAVASZT SZERETED... Te a tavaszt szereted. Én az őszt szeretem. Tavasz a te életed. Ősz az én életem. Piros arcod a tavasz Virító rózsája, Bátyáét szemem az ősznek Lankadt napsugára. Egy lépést kell tennem még, Egy lépést előre, S akkor rájutok a tél Fagyos közepére. Lépnél egyet előre, Lépnék egyet hátra, S benne volnánk közösen, A szép meleg nyárba. Petőfi
