Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-04-01 / 7. szám

VOLUME 58, APRIL 1, 1966 No. 7 szóm — 1966. áprifi* 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja J£ZUS monda: “De előbb hirdettetnie kell az evangé­liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) Örömteli Húsvéti Ünnepet Kivánunk Kedves Munkatársainknak és Olvasóinknak! . . EGYEK LEGYENEK . . (János 17:11.) Az Olajfák hegyére ráborul a csend. — Hatalmasan imádkozik Jézus. — Csillagok gyúlnak ki ezerszám oda­fenn, Sóhaját susogják a levelek: “Ó, az ENYÉMEK egyek legyenek!” Hűvösödik az éj, percek tovaszáll­­nak. Forró szívvel fohászkodik Jézus. Hangfoszlányait e mély imatusának Visszaverik a dombok, a hegyek: ‘‘TÖKÉLETESEN egyek legyenek!” Messze még a hajnal, nehéz órák várják. — Kitartóan imádkozik Jézus. — A mennyei angyalok is őt csodálják, Szavaival száguldanak a szelek: “Ők is úgy, MINT MI egyek legye­nek!” “Értük egészen odaszentelem ma­gam.” — S a kereszthalálra gondol Jézus. - Már egyre kevesebb perce, órája van, Arcáról földre véres könny pereg: “Atyám, MINDNYÁJAN egyek legyenek!” “Amint te bennem élsz s én Teben­­ned vagyok .. — Sóhajtja szíve mélyéről Jézus. — Ó, áldott véres könnyek s könnyes sóhajok, Kitárulnak előttünk az egek: “MIBENNÜNK ATYÁM, EGYEK LEGYENEK!” Féklyafény villant s megzörrentek a bokrok. — A végső nagy mondathoz ért Jézus. — Valamit a csodás szeretetről szólott, S viszhangozzák századok, ezredek: “A SZERETETBEN egyek legye­nek!” Hajnalodott... s jött Judás a csa­pat élén. “Ámen" — szólt még s keresztre ment Jézus; Hogy megváltson minket kifolyt drága vérén. Nézem Őt... és könnyek közt rebe­­gem: Uram, a szívem VELED egy legyen! vette fel a harcot. Nem tudta és nem is akarta tudni, hogy annak a népnek ame­lyért Mózes vele alkudozott, Jehova Iste­ne van. A legutolsó csapás, amely! minden eddiginél fájdalmasabb volt, megtörte Fá­raó keménységét, már azért is, mert ami­kor népe családonként siratta első szülöt­teit, a zsidó nép mentve volt az ajtófélfá­ra kent bárány vére által, melynek lát­tára tovább ment az öldöklő angyal. Ek­kor vált ünneppé a Páska, melyet azután is szinte a legnagyobb ünnepnek tartottak a zsidók és tartanak ma is az Ortodox zsi­dók. Isten így készítette elő azt a nagy e­­seményt, amelynek emlékét ünnepli ma a keresztyén világ. Nem hiába vonatkoz­tatja a költő Istenre azt a megjegyzést, hogy gondolatai kifürkészhetetlenek. Ma­gukkal vihették majd a Jeruzsálemben le­zajlott eseményt akár a világ minden ré­szére is, melynek történelmi jelentőségén semmit nem változtatott az, hogy hogyan fogadták az emberek. Semmit nem jelen­tett a katonák megvesztegetése a papok által, mert ez a horderejű igazság meg­tört minden emberi okoskodást: "Nincsen it, mert feltámadott!" Erről az igazságról meggyőződtek ha­marosan a tanítványok, akiknek megjelent Jézus negyven napon át. Megtörte Tamás kételkedését is a szeghelyeinek megmuta­tása által és ezeknek meglátása után, fel­tört a nagy vallomás Tamásból: "Én Uram és én Istenem!" Annak dacára, hogy Ta­más így megtört, nagyon sok utódot ha­gyott maga után, akikben ma sem találja örömét az Űr, de szomorít minket is. Boldognak nyilvánította Tamást a fel­támadott Jézus, de nem azért mert kétel­kedett, hanem mert látott és hitt. De úgy tűnik, hogy legalább egy fokkal maga­sabb színvonalra emeli azokat, akik nem látták Öt és mégis tudnak hinni. Arcpirulással hallgathatta Tamás a "HE IS NOT HERE: FOR HE IS RISEN" "Nincsen itt, mert feltámadott" Mt. 28:6, a. Húsvét Krisztus feltámadásának keresz­tyén ünnepe, mely a zsidók egyiptomi sza­badulásának emlékére rendelt Páskával, szoros kapcsolatban van. A szabadítás munkáját Mózesre bízta Isten, aki által sok csapással bűntette a keménynyaku Faraót, aki előbb azt gondolta, hogy Mózessel

Next

/
Thumbnails
Contents